Hetente jelentkező lelki sétáink alkalmával rápillanthatunk a térségben rejlő értékekre, betekinthetünk az érintett plébánia közösségi életébe, tevékenységeibe, miközben lelki útravalóval is gazdagodhatunk.
Hatvankettedik állomás: Iregszemcsei Római Katolikus Plébánia
„Üljük meg vigadozva
a boldogságos Szűz Mária születésének ünnepét,
mert belőle támadt üdvösségünk Napja,
Krisztus, a mi Istenünk.”(In: Római Misekönyv, Kisboldogasszony, Kezdőének)
Lelki sétánk következő állomása az Iregszemcsei Római Katolikus Plébánia területe, amelyhez Bedegkér, Felsőnyék, Iregszemcse, Kánya, Magyarkeszi, Nagyszokoly, Tengőd, Újireg települések tartoznak. A rendhagyó, hosszabb lélegzetvételű lelki sétánkat Lovász Zsolt plébános vezeti, aki a plébániához kapcsolódó települések történeti hátterét és hitéletének alakulását is elénk tárja:
Bedegkér
(1.) A Bedeg(h) szó a szláv Budigaj személynévből, (2.) és a Kér a hét magyar törzs egyikéből eredt, mely a törökben jelenthetett „óriás”-t vagy „öreg”-et, a finnugorban „kíván”-t vagy „kéreg”-et, illetve a török hadrendben „hátvéd”-et.
(1.) A honfoglaláskor a terület Árpád fejedelem családi birtokába került. Koppány legyőzése után Bedeg a pannonhalmi apátság, míg Kér Wasserburgi Vencel(lin) gróf tulajdonává vált. Ekkor épült Bedeg temploma ismeretlen védőszentre. A település első írásos említése 1274-ből való. Az 1333–1335. évi pápai tized feljegyezte Mihály bedegi plébános nevét. A falu részben a veszprémi püspöknek, részben a köznemeseknek adózott. (2.) A kéri temetőben állt Kér temploma, melynek címünnepe ismeretlen. A helységet először 1325-ben említették. Kér nemesi birtok lett, majd a dömösi prépostságnak ajándékozták. (3.) A mai Remete-pusztán helyezkedett el a középkori Remete (Borskér), ahol a szerzetesek számára 1317 előtt Kányai Fülöp a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére kőtemplomot alapított.
Bedeghi báró Nyáry (I.) Ferenc az 1526-os mohácsi csatában testőrként védte II. Lajost. Bedeget a török sereg 1545-ben foglalta el: a templomot lerombolta, anyagából Koppányban várat épített, és ide 1590 után állattenyésztő rácokat telepített. A katolikus hitet eleinte bosnyák szerzetesek tartották fenn. A jezsuiták andocsi megtelepedésével Horváth Miklós SJ többeket visszatérített a katolikus hitre: buzgóságát még a budai pasa is csodálta.
Esterházy (I.) Pál nádor 1701-ben megengedte, hogy Bedeg-pusztára magyarok települjenek. Vályogtemplomukat 1729-ben építették fel. A plébániát 1738-ban alapították újra, és anyakönyveit szintén ekkortól vezették. Szigethy Imre plébános 1754-ben Esterházy (II.) Pál Antal jóvoltából építtette a barokk Szentháromság-templomot.
Kért 1747-ben öt torvaji evangélikus szlovák család szállta meg. Az új lakók eredete 1854-től a Tótkér elnevezésben is megmutatkozott. Templomukat a falu közepén építették fel. A falu idővel nemcsak helységnevét (vö. Magyarkér), hanem lakói családnevét is magyarosította. A mecseki szőlőhegyen 1857-ben emelték a későbarokk Szent Kereszt Felmagasztalása-kápolnát (ún. mecseki kápolna). A plébániaépületet az 1860-as években Esterházy (III.) Pál Antal építtette. A kálvária 14 stációja 1862–1863 között készült el.
Veczkó Antal plébános Kapossy György naki kántorral közösen katolikus énekeskönyvet szerkesztett. A zenei részeket Liszt Ferenc zeneszerző – a plébános unokafivére – nézte át. Az alkotás végül „Egyetemes Szerkönyv kat. kántorok használatára” címmel 1870-ben Egerben látott napvilágot. Az énektár egyes énekeit ma is éneklik katolikus templomainkban (pl.: Hozsanna 155. szövege). Liszt Ferenc egyébként nyaranta két hónapot vakációzott Bedegen, és hegedűjátéka a plébániaépület nyitott ablakán gyakran kiszűrődött az utcára.
A templom Angster-orgonája 1909-ben készült. Bedeg és Magyarkér 1939-ben Bedegkér néven egyesült. A községet 1950. január 1-jén Somogy megyéhez kapcsolták. A falu az Értényi Esperesség 1981-es megszűnése után a Tamási Esperesi Kerület része lett. Az egyházmegyei határok 1993-as módosításakor felmerült, hogy a községet az újonnan alapított Kaposvári Egyházmegyéhez csatolják, de Mayer Mihály megyéspüspök Fried Vilmos atyára – a simontornyai bőrgyáros utolsó sarjára – való tekintettel elállt ettől a tervtől. A Bedegkéri Plébánia 2014-ben beolvadt az Iregszemcsei Plébániába.
Kánya
Az (Aranyos)kánya név eredhet (1.) a középkori Aranyos falurészben található szőlőültetvényről, (2.) az unitárius (ariánus, aranyos) hitet valló keresztényekről, (3.) illetve egy olyan helyről, ahol sok kánya fészkelt. A falu legősibb régészeti emléke egy bronzkori kocsiurna, mely halottégetésből származó hamvakat tartalmazott, és a túlvilági utazás gondolatát erősítette. A különleges lelet a község címerében is megtalálható.
Kánya (Kána) már a honfoglaláskor lakott hely volt, és Árpád fejedelem családi birtokába került. Wasserburgi Vencel(lin) gróf miután legyőzte Koppányt, megkapta a lázadó kányai birtokait. A falunév a pécsváradi apátság 1015-ös adománylevelén is szerepelt. Radó nádor 1057-es végrendeletében a községet Szent Mór püspöknek adományozta. Álmos herceg pedig 1108-ban a dömösi prépostsághoz kapcsolta. Kányai Fülöp 1309 körül lett a helység birtokosa. A pápai tizedjegyzék szerint Kánya templomát – a mai temető délkeleti sarkánál – Szent Miklós tiszteletére szentelték fel. Régészeti leletként innen egy rézfeszület is előkerült. A plébánosi szolgálatot 1332–1334 között István pap, míg 1335-ben Benedek pap látta el. Tamássy Henrik 1443-ban örökösödési szerződést kötött Héderváry (III.) Lőrinccel. Az oklevélben két Kánya nevű település is szerepelt: Magyar- és Olaszkánya. Olaszkánya neve arra utalt, hogy itt a dömösi prépostság itáliai szőlőműveseket telepített le.
Kányát 1545-ben foglalták el a törökök: a lakosok közül többen az erdőben, a nádasokban bujkáltak. A mai temető helyén dzsámi állt, melynek egykori mosdómedencéje ma a katolikus templom egyik szenteltvíztartója. A magyar nyelvű lakosok 1573-ban a református hitet követték. A Héderváry család báni ága ősei jogán igényt tartott e területre, amit 1658-ban a család utolsó sarja, Viczay Jánosné (sz. Héderváry Katalinra) szerzett meg. Katalin halálával a falut gyermekei, a Viczayak örökölték meg.
Kánya 1686-ban Viczay (II.) Ádám fennhatósága alá került. A falusiak – az andocsi jezsuitáknak köszönhetően – 1689-ben tértek át a katolikus hitre. Kánya a Rákóczi-szabadságharc idején ismét elpusztult, majd a Sopron vármegyei Kapuvár és Vitnyéd környékéről érkező lakosokkal újra benépesült. Az 1711-es vallási türelmetlenség idején több tengődi református átmenekült a településre. Apponyi Lázár 1722-től felesége révén zálogbirtokként használta a falut. A katolikusok lelki gondozását 1729-ben licenciátus látta el, kinek háza közelében fából istentiszteleti helyet húztak fel, de a falak sározását és a templomtetőt még nem készítették el. Az 1735-ös látogatási jegyzőkönyv szerint a lelkipásztor Iregből járt át a Szent László tiszteletére emelt vályogtemplomba. Viczay Jóbné (sz. Ebergényi Eszter) kegyúrnő 1754-ben építette Szent László király tiszteletére a torony nélküli későbarokk templomot. Ugyancsak e korból származik belső berendezése (fő- és mellékoltára, a szószék). A fa gyertyatartókat rokokó stílusban készítették. Az Isten házát 1828–1834 között bővítették, és toronnyal látták el.
Kánya 1789-ben kihelyezett káplánt kapott, és anyakönyveit is ettől kezdve vezették. A plébánia 1812–1813 fordulóján létesült. A plébániaházat a korábbi paplak helyén 1850-ben klasszicista stílusban építették. A település kegyura 1880-tól a Vallásalap lett, mely a katolikusság vallási céljait szolgálta (pl.: papnevelés, papság illetményezése, templomépítkezés). Kánya egy része 1925-ben Kornfeld Móric tulajdonába került. Hortobágyi József kerületi esperes 1928-ban két új harangot szentelt. A templom Angster-orgonája 1939-ben készült.
A falut 1950. január 1-jén Tolna megyétől Somogy megyéhez kapcsolták, melynek sorsa Bedegkéréhez hasonlóan alakult. Dr. Cserháti József megyéspüspök 1970-ben megbízta Fried Vilmos bedegkéri plébánost, hogy kányai központtal lássa el az egyházi szolgálatot. Fried atya 1975-ben – püspöki utasításra – költözött székhelyére. A Kányai Plébániát 1994-től Iregszemcse, 1997-től Tamási, míg 1998-tól ismét Iregszemcse látta el. A plébániaházat 2010-től folyamatosan tatarozták. A templomot 2014-ben hozták rendbe kívülről. Kánya 2020-ban beolvadt az Iregszemcsei Plébániába.
Tengőd
A Tengőd kifejezés török–besenyő nyelven jólétet, gazdagságot jelentett. A szó nyelvünkben jelentésváltozáson ment át, és ma már más értelemben használjuk: sínylődik, tengődik, tengeti az életét.
Szent (I.) István király a Pécsi Egyházmegye határát 1009-ben Tengődtől északra húzta meg. A határvonalon belül helyezkedett el több szomszédos, mára már elpusztult helység. (1.) A Bati-erdő templomát 1277-ben a veszprémvölgyi apácakolostornak juttatták. Álmos herceg 1108-ban Dömösön társaskáptalant alapított. Az adománylevél Bat nevét is említette, de a helység – Vak (II.) Béla jóvoltából – csak 1138-ban került a prépostság tulajdonába. (2.) A Nyári-rétek templomában halt meg 1402. december 17-én László Ipoly (szolg. 1398–1402) dömösi prépost és itt temették el. Vörösmárvány sírkőlapját idővel beszállították a tengődi katolikus templomba, ahol előbb a hívek lába koptatta, majd a harangtorony belső falába erősítették. (3.) Az Ősi-szőlőhegy temploma 1277-től a veszprémvölgyi apácakolostornak, 1138-től pedig a dömösi prépostnak adózott. (4) A mai tengődi temetőben épült fel a középkori falu, mely 1138-tól a dömösi prépostság, 1263-tól az ábrahámi ciszterci monostor, és 1277-től a veszprémvölgyi apácakolostor tulajdonában állt. Az 1333–1335-ös tizedjegyzék szerint a Szent Kereszt-templom plébánosa Tamás volt.
A török megszállás letarolta Tengődöt. A falut I. Ferdinánd király 1553-ban Bornemissza (I.) Jánosnak adta, aki törökverő kapitányként szolgált. Az Esterházyak az 1651–1652. évi adókönyv szerint az ozorai uradalmukhoz kapcsolták a községet. A pápai pálosok 1661-ben szerezték meg a helységet. A tengődiek az 1700-as évek végén többségében a jezsuitáknak köszönhetően a római katolikus hitet követték. A települést I. Lipót császár 1702-ben Esterházy (I.) Pál nádornak adományozta. Az 1708–1710-es kuruc harcok idején a lakosok többsége pestisben halt meg. A maradék pedig szétszóródott: szénájukat a kuruc katonák elhordták, falujukat elpusztították. Egy 1714-es összeírás szerint a község teljesen elnéptelenedett.
Kismartonban Takáts Miklós iregi lakosnak és társainak Esterházy József Antal 1715-ben megengedte Tengőd benépesítését. Ennek hatására a falu református többségűvé vált. Az első kálvinista templom 1717-ben épült. A település lelkipásztori szolgálatát 1721-től Nagykónyi, 1732-től pedig Ireg látta el. Az 1740-es évek vallási villongásai akadályozták a reformátusok szabad vallásgyakorlását. A tengődi katolikusok hitéletét 1754-től Bedegről látták el. A Szent Péter és Szent Pál apostol tiszteletére felszentelt templomot Esterházy Miklós József építtette 1767–1768 között. Amikor a Kányai Plébánia 1812–1813 fordulóján önállósult, akkor Tengődöt filiaként kapcsolták hozzá.
Kossuth Lajos híres kapitánya, Zsebeházy István (1810–1866) százados Tengődön látta meg a napvilágot. A Tengődi Plébániát 1863-ban Girk (X.) György püspök alapította, és az anyakönyveket is ettől kezdve vezették. A plébániaházat 1864-ben emelték. A katolikus iskola az 1880-as években épült. A kálvinista templom mai formáját 1912-ben nyerte el. A katolikus templom Angster-orgonája 1914-ben készült. Az I. világháború után az Esterházy és a Kornfeld család kapott birtokokat a faluban. A katolikus templom harangjait 1926-ban Szlezák László öntötte Budapesten. A falut 1950. január 1-jén Tolna megyétől Somogy megyéhez kapcsolták, melynek sorsa Bedegkéréhez hasonlóan alakult. Tengőd ellátását 1973-ban Kányához, 1997-ben Tamásihoz, 1998-ban pedig Iregszemcséhez kapcsolták. A Tengődi Plébánia 2014-ben olvadt be az Iregszemcsei Plébániába.
Iregszemcse
(1.) Az „ireg” vagy „ürög” főnévhez „barlang”, „gödör” vagy „üreg” jelentés társul, és az elnevezés a falu határában található földbe mélyített, ún. üreglakás kifejezésből származott. (2.) A Szemcse földrajzi név arra utal, hogy az egykori település sok apró pusztából tevődött össze, ahol a termőterületektől övezve szemcseszerűen helyezkedtek el a lakott részek.
A falu már az őskorban lakott volt, területén az újkőkorszakból származó fekete szarukőből csiszolt, ritka vágóeszközt találtak. Avas-pusztán kora bronzkori földbe mélyített házak sora került elő. A római út a Kr. u. II. században Aquincum és Sopianæ között Triccianán át (ma Ságvár) Muth-puszta és Iregszemcse mellett vezetett. A római leletek közül kiemelkedik egy emberalakot ábrázoló edénytöredék.
A középkorban több település is létrejött a környéken. (1.) Béka-pusztán állt a templomos lovagrend kolostora és temploma. A török támadások miatt elnéptelenedett kolostort rövid időre a ferencesek vették birtokba. Az egyik földalatti cella falára latin és török betűkkel a következő felírást vésték: „Itt lakott 1546-ban Fráter Gergely szegedi ferences testvér”. (2.) Csehi-pusztán a Szent István király-templomban 1333-ban egy Csehi Péter nevű plébános töltött be egyházi szolgálatot. (3.) Hékút-pusztán ismeretlen címünnepű templom állt. A falu egy hévízforrásról kapta nevét, mely télen sem fagyott be. (4.) Ireg nevét először az 1082-re keltezett veszprémi székeskáptalan hamis összeírásában említették. Benedek veszprémi ispán 1171-ben a veszprémi Szent Mihály-székesegyháznak adományozta. Dáró nembeli (II.) Mózes tárnokmester a település területét 1263-ban az ábrahámi ciszterci szerzeteseknek hasította ki. A mai Kálvária-dombon a XIV. században gótikus templom épült, melyben 1332-ben Irughi Péter, 1334-ben pedig Gueregi János szolgált papként. (5.) A Méni-hegyen szintén templom állt, melynek plébánosa 1333-ban Domonkos volt. (6.) Sárfalván a pálosok építettek templomot. (7.) Szemcse-puszta templomát Szent Erzsébet tiszteletére szentelték fel. Az itt felsorolt települések közül több a Héderváry család birtokába került.
A török 1545-ben foglalta el a területet. A környéken (pl.: Csehi, Hékút, Ireg) a protestantizmus hamar gyökeret vert, és gyorsan terjedt, mivel a közelben volt Horhi, Méliusz Juhász Péter református püspök szülőfaluja. Adolf von Schwarzenberg tábornok csapatai 1599-ben pusztítottak a környéken. A kihalt magyar őslakosság helyére a Balaton partjáig rácok költöztek (pl.: Kisszokoly, Kulcsár, Medgyesireg, Szemcse). A megmaradt lakosság lelki gondozását a faluról falura járó pécsi és andocsi jezsuiták látták el.
Viczay (II.) Ádám 1690-ben magyar nemzetiségű, katolikus és református hédervári örökös jobbágyokat költöztetett Iregre. A kuruc- és rácdúlás nagy csapást mért e vidékre (vö.: Csapó Zsuzsi esete). A református egyházközséget 1691-ben alapították, a katolikusokat pedig 1719-től Tamásiból látták el. A romos középkori gótikus templomot 1723–1726 között hozták rendbe, és Szent Anna tiszteletére szentelték fel. Domsics Mátyás tamási plébános 1727-ben Iregre tette át székhelyét, és ekkor épült az első paplak. Nesselrode püspök 1732-ben megalapította az Iregi Plébániát Tengőd és Kánya filiákkal. A gazdagon díszített középkori eredetű plébániatemplom 1752-ben leégett. A második plébániaházat 1760-ban emelték. Kovacsics János plébános és özvegy Viczay Jóbné (Ebergényi Eszter) felajánlásából 1761–1766 között épült a Kisboldogasszony-templom. A középkori szentélymaradványból kialakított kápolnának ekkor választották védőszentül Nepomuki Szent Jánost.
A plébániát 1808-ban a Simontornyai Esperességtől az Értényi Esperesi Kerülethez kapcsolták. A helységben Viczay (II.) Mihály 1812–1820 között klasszicista stílusú kastélyt emeltetett. Viczay Adolf (1804–1873) ’48-as kapitány hősiesen állt helyt a délvidéki hadműveletekben. A közigazgatási reform értelmében 1850-ben a település felső részéből Felsőireget, míg az uradalmi központból és a környező pusztákból Alsóireget hozták létre. A neogót stílusú református templomot 1861–1863 között építették. Felsőireg 1868-ban mezőváros lett, míg Alsóireg helyközséggé alakult, és a két legnagyobb pusztájáról Szemcsecsehinek, 1903-tól pedig Szemcsédnek nevezték el. A katolikus templom Angster-orgonája 1879-ben készült.
Bartók Béla 1906–1907 között a településen gyűjtötte az „ürögi népdalok”-at. A helységet báró Kornfeld Móric (1882–1967) kegyúr – Weiss Manfréd veje – virágoztatta fel (pl.: mintagazdaság, kisvasút, víz- és villanyhálózat kiépítése, községház, iskolaalapítás, egészségház, csepeli lányok nyaraltatása, karácsonyi jótékonysági akciók, szellemi élet). Jóvoltából épült fel 1924-ben Hültl Dezső építész tervei alapján a mai plébániaház. Felsőireg és Szemcséd 1938-ban egyesült, és 1940-ben kapta az Iregszemcse nevet. A katolikus templom színes üvegablakai 1954-ben készültek, falait 1955-ben freskókkal díszítették. A plébánián 1953–1988 között jezsuita páterek szolgáltak. A templom 2008-tól fokozatos és folyamatos felújítás alatt áll (pl.: toronysisak, szerkezeti megerősítés, templomlépcső, sekrestye és templomtető).
Újireg
Az Újireg elnevezés az egykori Felsőireg mellett kialakult új településre utal, melynek helyén a középkorban Muth és Kulcsár állt. (1.) Muthot a szájhagyomány szerint egy azonos nevű német bérlőről nevezték el. Az egytagú szó jelentését mára homály fedi. (2.) Kulcsár neve pedig a kulcsár tisztségből eredt, aki a dömösi prépostság helyi gazdasági alkalmazottja volt.
(1.) Muthon a honfoglalás óta laktak magyarok. A települést 1319-ben már nemesi birtokként említették. Az 1333–1335. évi pápai adóösszeírás Muthi Miklósnak nevezte a plébánost. A középkori templom helye ma is jól kivehető. Falaiból az iregiek az I. világháború idején sok téglát elhordtak. A Marczalyak Muth felét 1443-ban I. Ulászlótól királyi adományul szerezték meg. A területet 1470-ben Muthy Mihály birtokolta. Az ő leszármazottja volt Muthy István, akit Tinódi Lantos Sebestyén megénekelt az 1542-es (egyházas)kozári ütközetről szóló históriás énekében. (2.) Kulcsár 1138-ban a dömösi prépostsághoz tartozott. Megkülönböztették egymástól (Fel)kulcsárt és Alkulcsárt (ún. két Kulcsár). E települések a Kulcsári-halastótól nyugatra alakulhattak ki, és a területet az újkorban Kulcsármajorként emlegették.
Muthot 1543-ban dúlta fel a török. A falut III. Ferdinánd király 1650-ben Zichy István udvari kancellárnak adta. Kulcsárt 1622-ben az Esterházy javak között említették. A helység többször elnéptelenedett. A rácok 1669-ben szállták meg, majd 1675-ben elmenekültek.
Muth a törökkor után közigazgatásilag Ireghez tartozott. Már 1742-ben Szent Anna tiszteletére emelt kápolnája volt. A puszta 1860 körül került Zichy Edmund Jenő tulajdonába, akinek családi tragédiája és névadási bonyodalma volt Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regényének ihletője. Az intézőlak (ma az újiregi faluház) 1888 körül épült. Aczél József plébános és Dr. Czettler Jenő képviselő Jászárokszállásról jász telepeseket toborzott, akik 1930 októberében érkeztek meg Muthra. A 80 család nagy nehézségek árán a semmiből új falut épített. A jászok éveken át egy magtárépületben tartották istentiszteleteiket. A kápolna 1936-ban készült el, és ettől kezdve a Jászárokszállásról kapott faoltáron miséztek.
A jászok megtelepedése olyannyira sikerült, hogy Muth 1949-ben elszakadt Iregszemcsétől, és a nagykónyi Kulcsármajorral egyesülve Jásztelepszállás néven független kisközséggé alakult. A lakott vidéket 1951-ben Újiregre keresztelték át. A kommunista faluromboláskor bontották el Kulcsármajort. Szabó József plébános és Fazekas Ferencné (Ibolya néni) összefogására 1993-ban épült a mai Szent Kereszt-templom, amelynek titulusa arra a keresztre utal, amellyel a jászok új hazát leltek Tolna megyében. Újireg sohasem vált önálló egyházközséggé, mindig is Iregszemcse filiája maradt.
Nagyszokoly
Nagyszokoly neve szláv eredetű, melynek jelentése „sólyom”. (1.) Az elnevezés utalhatott arra, hogy a vidéken sok sólyom élt. (2.) De utalhat arra is, hogy a hagyomány szerint egy Sólyom nevű magyar vitéz diadalt aratott a szlávok fölött. A mai hivatalos név 1903 óta használatos.
(1.) Szokoly területén a magyarok bejövetele előtt szlávok éltek. A települést a középkorban először az Árpád-házi királyok, majd a Tamássyak, végül a Héderváryak szerezték meg. A johanniták konventje 1187-ben már biztosan állt. Templomukat Szűz Mária tiszteletére szentelték fel, az épület egy falszakaszát a mai katolikus templom őrzi. Rendházuk a tatárjárás idején pusztult el. A falut Dáró nembeli (II.) Mózes tárnokmester 1280-ban a székesfehérvári apácáknak adta. A községet 1327. évi határjárási oklevél Zokol (Szokol) néven említi. A szokolyi pap az 1333–1334-es pápai adókönyvek szerint Lőrinc volt. A faluban a szentélyes udvarnokok 1347-ben kápolnaispánsággal rendelkeztek. (2.) Szokolyendréd eredetileg királynéi birtok volt, majd az ozorai várhoz kapcsolták. V. Márton pápa 1420-ban búcsút engedélyezett a Szent András-templom látogatóinak. A dömösi prépostság 1543-tól rendelkezett birtokkal. (3.) Az Alsó-Szentmártoni dűlőben Szent Márton tiszteletére templom állt, melyet az 1327-es határjárás is említett.
A török 1545-ben ugyan elpusztította a falut, de az 1563-as defter Szokolyban 40 házat hozott. A szájhagyomány szerint a megrongálódott katolikus templomban Szokoli Musztafa (hitehagyó keresztény) hévízzel fűtött török fürdőt alakított ki, majd tudományát budai pasaként kamatoztatta. A faluból a viharos korszakban a magyarok elmenekültek, és Kisszokolyt 1663-ban rácok szállták meg. A XVII. századtól rokoni kapcsolataik révén az Esterházyak tartottak igényt e területre.
Az 1696-os összeírás szerint a faluban katolikusok éltek, és az elhagyatott középkori szokolyi templom kis költséggel felújítható lett volna – tornya majdnem ép volt, sekrestyéje pedig könnyen javítható. Esterházy József 1720-ban igali reformátusokat költöztetett a faluba, akiknek 1725-től fatemplomuk, 1727-től pedig lelkészük is volt. Az Esterházy és a Viczay család között 1733-ban pör robbant ki. Ennek során bejárták a vidéket. Kisszokolyt ekkor kapcsolták Ireghez. A keszi kálvinisták és lutheránusok 1737-ben telepedtek le. A falu 1742-ben Tótkeszi filiája volt, magánházban miséztek, mert templomuk építés alatt állt. Az Isten házát 1748-ban Szent György tiszteletére áldották meg. A református templom 1790-ben, míg az evangélikus 1808-ban készült el. A katolikus templom Angster-orgonáját 1887-ben gyártották. Szokoly a XIX. századtól kadarka boráról, tormájáról és lótenyésztéséről vált híressé.
A katolikus lelkészséget 1946-ban alapították, és az anyakönyveket 1947-től vezették. A plébániaház 1948-ban épült. A katolikus hitéletet a fokozódó paphiány miatt 1970-től Iregszemcse, 1981-től Magyarkeszi és 1998-tól ismét Iregszemcse látta el. A Nagyszokolyi Plébánia beolvadt az Iregszemcsei Plébániába.
Magyarkeszi
A település neve (Tótkeszi, Magyarkeszi) a hét magyar törzs egyikéből, a török eredetű Keszi tulajdonnévből származott, melyet „rész”, „darab” vagy „töredék” értelemben használtak.
Magyarkeszi területén a középkorban több település is létrejött. (1.) A Magyarkeszi dűlőben létesült Papikeszi, melynek papja 1254-ben Márton volt. A falunevet az 1327. évi határjárási okiratban is megtaláljuk. Az 1333–1335-ös tizedjegyzék Damján és István papok nevét említette. (2.) Magyarkeszi belterületén volt Máriakeszi, melynek templomát Szűz Mária tiszteletére szentelték, plébánosként 1334-ben Mihály szolgált. (3.) Nagyszokoly és Magyarkeszi közt feküdt Diós, melynek neve az 1327-es határjárási okiratban szerepelt. Templomát Krétai Szent Tita/Titusz (†105) püspök tiszteletére szentelték fel. A plébános 1333–1335-ben Tamás volt. Ma Tita nevét egy erdőrész és egy patak őrzi. (4.) Keszi és Ozora vidékén helyezkedett el Huszt, melynek neve az 1327-es határjárási oklevélben fordult elő. Ekkor Péter volt a pap. Valószínűleg a török hadjáratok idején pusztult el. Egykori helyére Magyarkeszi nyugati utcájának neve utalt. (5.) A Körtefai dűlőben volt Nyilas, melynek papját 1546-ban említették.
Az oszmán hódítók 1545-ben értek a faluba. A török adóösszeírás szerint Keszin 1563-ban 5 ház állt. Ekkor a falu Ireghez tartozott, de 1668-ra elnéptelenedett. Nyilason 1626-ban református lelkész működött. A rácok 1669-ben jelentek meg, és 1690-től Ráckeszinek mondták a falut. A hódoltság idején az Esterházy család tartott igényt a területre.
Esterházy (I.) Pál nádor 1702-től kezdte újranépesíteni evangélikus magyarokkal. A református tengődik 1717-től, míg a felvidéki tót katolikusok 1724-től telepedtek le. Az első katolikus vályogtemplomot a középkori máriakeszi romtemplom helyére 1721-ben Szent Márton tiszteletére emelték. A pápista hitéletet Tamásiból látták el. A plébánia 1727-ben létesült, melynek papja magyarul és tótul prédikált. Az 1733-as összeíráskor a templomot nagyobbították, és a plébános járt ki Felsőnyékre és Szokolyra. Az anyakönyveket 1735-től vezették. A protestánsokat 1737-ben utasították ki a faluból, akik Nagyszokolyra költöztek. A Szent Mihály-templomot a korábbi helyén 1742-ben a építették fel barokk stílusban. A plébániaház ugyanekkor épült. A plébániát Nagyszokoly filiával 1842-ben a Simontornyai Esperességtől az Értényi Esperesi Kerületbe csatolták át. Az Angster-orgona 1883-ban készült.
A falu 1903-ban kapta a Magyarkeszi nevet. A katolikus iskolát 1927-ben emelték. Az Isten házát 1942-ben Gebauer Ernő pécsi művész és Őri József festette ki. Az utolsó ítélet kép hasonlóságot mutat Lotz Károly a pécsi székesegyház Corpus Christi kápolnájának azonos témájú freskójával. A magyarkeszi templom színes üvegablakait 1986-ban készítették, az épületet 2014-ben tatarozták kívülről. A hívek lelki életét 1998-tól Iregszemcséről látták el, majd 2020-ban beolvadt az Iregszemcsei Plébániába. A harangok mechanikai és elektronikai modernizálása ugyanebben az évben készült el.
Felsőnyék
A település neve (Egyházasnyék, Felsőnyék) a hét magyar törzs egyikéből, az ugor eredetű Nyék tulajdonnévből származott, mely jelenthetett vadaskertet, árkolt és körülkerített helyet, illetve vidéket, környéket.
(1.) A kelták a Kr. e. IV. században a nyéki Várhegyen földvárat építettek. Kolláth-pusztán szintén földerődítmény állt. A rómaiak Kr. u. 8-ban Fortiana néven helyőrséget alapítottak, és a Pelso (m. Balaton) lecsapolásából alakították ki a Sió-csatornát. Szent (I.) István a Nyék törzset, Szent (I.) László pedig a besenyőket telepítette le. Vak (II.) Béla a falut 1138-ban a dömösi prépostságnak adományozta. Az első templom 1218-ban már biztosan állt a falu fölé magasodó dombon. A tatárjárás után – a hagyomány szerint – Dáró nembeli (II.) Mózes tárnokmester a korábbi földvár helyén új várat épített, a falut pedig egy Szűz Mária-templommal ajándékozta meg. A mai templom talán őrzi az épület egykori alaprajzát, de középkori elemeinek aránya vitatott. Az Isten házának két tornya és négy kápolnája volt, sőt mellette ispotályos kolostor is épült, melyet a várral egy földalatti alagút kötött össze. A nádor a birtokrészét 1280-ban a székesfehérvári apácákra hagyta. A nyéki várat 1316 után a Héder nembeli Kőszegiek (Tamássyak) kapták meg. A pápai adókönyvek szerint a faluban 1333–1335-ben Miklós plébános teljesített szolgálatot. Kozma, a Szent Anna-oltár igazgatója, 1429-ben Rómában személyesen kérte felszentelését. A templom 1437-ben pápai búcsút kapott. A tízezer katona vértanú tiszteletére – akiknek csontereklyéit Péter plébános magától IV. Jenő pápától kapta – 1445-ben szenteltek új oltárt. A várat 1448 körül a Dombayak szerezték meg. Dombay Pált a templom kriptájában temették el, kinek tumba alakú koporsóját 1760-ban találták meg a templomhajóban, majd a sekrestyében hantolták el újra. (2.) Horhi-pusztán ismeretlen védőszent tiszteletére szintén templom állt.
A török 1545-ben foglalta el a vidéket. A keresztény lakosság a templomba menekült, akikre a hódító sereg rárobbantotta az épületet. Tömegsírjukat 2021-ben találták meg a templomtorony tövében. I. Ferdinánd király az oszmánok előrenyomulása miatt 1557-ben elpusztította a nyéki várat. A település náhijeközpont lett, melynek református lelkészeit 1618-tól gyakran említették a források.
Nyéket a török kiűzése után a Batthyányiak szerezték meg. A kuruc harcok idején elnéptelenedett, és csak lassan népesedett újra. Az 1722-es egyházlátogatás beszélt a rossz állapotú, ősrégi templomról. A lelkipásztori szolgálatot 1737-től Mezőkomáromból, 1756-tól Tótkesziből látták el. A református templom 1795-ben épült. Batthyány-Strattmann Fülöp 1830–1836 között alakíttatta mai formájára a szentegyházat, melyet Szent (IX.) Lajos francia király tiszteletére áldottak meg. A földesúr képe a szentély diadalívén ma is látható. A plébániát 1841-ben alapították újra. A helyiek 1848 szeptemberében sokat szenvedtek Jellasics csapataitól, majd 1849-ben a faulban rejtőzött Deák Ferenc. Montenuovo Vilmos 1870-ben házasság révén szerezte meg a területet. A plébániaházat 1834-ben uradalmi intézőháznak építették, és 1898-ban került egyházi tulajdonba, ma panzióként működik. A község 1981-ben a Simontornyai Esperesség megszűnése után a Tamási Esperesi Kerület része lett. A falut lelkipásztorilag 1987-től Magyarkeszi, 1998-tól pedig Iregszemcse látta el, majd 2014-ben a Felsőnyéki Plébánia beolvadt az Iregszemcsei Plébániába. A templomot 2019–2021 között újították fel.
Az Iregszemcsei Plébánia lelkisége napjainkban
A plébániakörzetben ünnepi alkalmainkat – a helyi lehetőségeket figyelembe véve – a népi vallásosság köré csoportosítjuk. A szentmiséken egy 6–7 főből álló ministránscsapat szokott szolgálni. Az éves szentségimádást Szűz Mária Szeplőtelen Szívének szombatján végezzük, melyre meghívást kapnak a filiák lakói, és az időpontot a menetrend szerint közlekedő autóbuszhoz igazítjuk, hogy minél többen eljöhessenek. Az eucharisztikus alkalmak előtt májusban a Loretói-, júniusban a Jézus Szíve-, míg júliusban a Szent Vér-litániát imádkozzuk. A húsvéti és az úrnapi körmenetre közös összefogással készülünk: lombsátort építünk és otthonról hozott kerti virágokkal oltárt díszítünk. Évente kétszer – tavasszal és ősszel – buszos zarándoklatra megyünk. Eddig a következő helyeket kerestük fel: Andocs, Báta, Budapest (Eucharisztikus Kongresszus), Győr, Máriagyűd, Pécs (Havi-hegy) és Székesfehérvár. A három nagyobb település –Kánya (jún. 27.), Iregszemcse (szept. 8.) és Magyarkeszi (szept. 29.) – hagyományos templombúcsújára gyóntatót és ünnepi szónokot hívunk. Az ifjúsággal elsősorban a hitoktatók foglalkoznak (pl.: csendes nap, lelkinap, táborozás). A járvány előtt kezdtük meg a bibliakört, melyet az idei évben felnőtt hittanná bővítünk, hogy a bérmálkozásra készülők is bekapcsolódhassanak. Magyarkeszin Szent Erzsébet napjához kötődően ünnepi szentmisében emlékezünk meg a házassági évfordulójukat ünneplő házaspárokról, akiket azt követően szeretetvendégségre várunk az egykori plébániaépületbe. Magyarkeszin Lőrinc Sándor atya honosította meg a „Szállást keres a Szent Család” és a „Lourdes-i kilenced” ájtatosságot, melyet mindmáig hűségesen végeznek a hívek. A Barnahát-pusztai szociális otthon ugyan nem a plébánia területén található, de logisztikai okok miatt Iregszemcséről látjuk el.
Az idei évben először szereposztásban hirdettük meg a virágvasárnapi és nagypénteki passiót. Ebben nagy segítséget nyújtott az Iregszemcsei Olvasókör, amelynek tagjai felekezeti hovatartozás nélkül vállaltak szerepet a szenvedéstörténet előadásában.
Ökumenikus imaalkalmakat a reformátusokkal és az evangélikusokkal a pünkösd előtti héten, illetve szeptember végén a teremtés hete kapcsán hirdetjük meg. Ezen összevont imaórák a nagyobb településeket érintik (pl.: Felsőnyék, Nagyszokoly és Iregszemcse). Tengődön minden év október 23-án ökumenikus istentisztelet keretében és a hagyományőrző huszárok jelenlétében Zsebeházy-napot tartunk.
Október a szentolvasó hónapja, amikor a szentmisék előtt a rózsafüzér-társulat vezeti az ájtatosságot. A lelkiségi csoport 2017-ben alakult újjá, akik az imádság mellett odafigyelnek a plébániaház rendjére, tisztaságára és virágoskertjére. A társulatot Bögösné Kukor Erzsébet vezeti.
Karácsony és húsvét előtt a helyi Szent Erzsébet Karitász-csoport a hívek felajánlásából és az egyházmegye segítségével ajándékcsomagokat állít össze és szállít ki a rászorulóknak. Emellett bekapcsolódik a különféle karitatív akciókba (pl.: ruhaosztás, vetőmag-, pelenka-, tanévkezdés- és kályhaprogram). A csoportot Fazekas Ferencné, Ibolya néni fogja össze, aki jótékonysági alkalmakat szervez, és Szent Erzsébet napján az újiregi találkozón köszöni meg a munkatársak hűséges és tevékeny szolgálatát.
A plébánia szoros kapcsolatot ápol a helyi önkormányzatokkal, melyek gyakran segítik a hitélettel kapcsolatos háttérmunkát (pl.: fűnyírás, kertszépítés, temető-karbantartás, kőművesmunka és karácsonyi templomdíszítés). A Bartók Béla Művelődési Házzal összefogva Iregszemcsén számos közös ünnepi alkalmat szervezünk: évente kétszer (karácsonykor és nyárközepén) templomi hangversenyt, a falu központjában adventi gyertyát gyújtunk, és idén vezettük be Nepomuki Szent János napjához kötődően a jánoskázást. Magyarkeszin a karácsonyi éjféli mise előtt a népdalkör szokott zenei áhítatot tartani, míg Felsőnyéken és Iregszemcsén a gyermekek betlehemes játékával hangolódunk rá az eucharisztikus alkalomra.
A plébániai munkaközösség segítségével újítottuk fel a sekrestyét, a plébániai hittantermet, illetve raktuk rendbe a plébánia- és templomudvart. A plébániai történeti bizottság segítségével kutatjuk Iregszemcse és filiáinak múltját, melynek gyümölcseként született meg az „Ireg története” című gépirat. Már csak támogatókra van szükség, hogy a nagy mű könyv formában is megjelenhessen.
Jézus Szíve, legtisztább szív, kegyelem oltára,
Boldog, aki tehozzád hív, s szívét hozzád tárja.
Vércseppjeid a világnak bűneit lemosták,
Rólam is a gyarlóságnak tisztítsad le foltját.(In: Kapossy György – Szemenyei Mihály: Római katholikus
egyházi énekek. I–II. Eger: [kiadó nélkül]. 1887. II, 102. o., 1. vsz.)
Felhasznált irodalom:
A Pécsi Egyházmegye schematismusa. Pécs, 1981.
Lovász Zsolt: „Ez az Ürög szép helyen van…” – Iregszemcse évszázadai. (gépirat), Iregszemcse, 2022.
Lovász Zsolt: Historia Parochiæ (Kiegészítés). (gépirat), Iregszemcse 2022.
Papp István: A Tamási járás évszázadai. Tamási Város Önkormányzata, Tamási, 2000.
Fotók:
Bodnár Boglárka
Bögös Gyula
Iregszemcsei Római Katolikus Plébánia
Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegyei Levéltár
www.iregszemcse.hu
www.kanya.hu
www.magyarkeszi.hu
www.iregszemcse.hu
tengod.webnode.hu
www.ujireg.hu
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.