Hetente jelentkező lelki sétáink alkalmával rápillanthatunk a térségben rejlő értékekre, betekinthetünk az érintett plébánia közösségi életébe, tevékenységeibe, miközben lelki útravalóval is gazdagodhatunk.
Hetvenharmadik állomás – Magyarszék – Sarutlan Kármelita Nővérek: „Él az Úr, akinek a színe előtt állok” (Vö. 1Kir 18, 15)
Lelki sétánkat Magyarszék határában, a 66-os út mentén a sikondai elágazással szemben lévő útra kanyarodva folytatjuk, ahol a Sarutlan Kármelita Nővérek Mindenszentek Kolostora áll. A Sarutlan Kármelita Nővérek az Avilai Szent Teréz által megreformált kontemplatív női közösség, mely a Kármelhegyi Boldogságos Szűz Mária Rendjéhez tartozik. Jelenleg 5 földrész 98 országában, 890 kolostorban 11500 sarutlan kármelita nővér él. Magyarszéki közösségük 2002-ben költözött át Pécsről Magyarszékre. A kármelita rend történetéről, a helyi közösség alakulásáról, lelkiségéről és mindennapjairól a Szépszeretet Anyjáról nevezett Beáta nővér OCD perjelnő megbízásából M. Petra nővér OCD mesél:
A Kármelhegyi Boldogságos Szűz Mária Rendje nevét keletkezése helyéről, a palesztinai Kármel hegyvonulatáról kapta. Az első történelmileg megfogható adat a Regulánk, melyet 1206 és 1214 között Albert jeruzsálemi latin pátriárka adott a testvéreknek. A „Kármelhegyi Szűz Mária Rendje” cím először IV. Ince pápa 1252. január 13-án keltezett levelében jelenik meg.
1291-ben a szaracénok elűzték a kármelitákat a Szentföldről, így érkeztek Európába. Mivel az 1215-ös Lateráni Zsinat megtiltotta új rendek alapítását, a pápa a Kármelhegyi Boldogságos Szűz Mária testvéreit a kolduló rendek sorába iktatta. A testvérek élete ettől kezdve egyre inkább az apostolkodás felé mozdult el (lelkipásztorkodás, tanítás).
1452-ben V. Miklós pápa felhatalmazást adott a női ág, valamint a Rendhez kapcsolódó világi hívek közösségének (harmadrend) működésére. Boldog Soreth János, a rend generálisa segítségével Amboise-i Boldog Franciska alapította az első női kármelita közösséget Flandriában. A generális célja ezzel a kontempláció intenzívebbé tétele (is) volt.
I. Jenő pápa 1432-ben enyhítette az ősi Regula szigorát. Egy ilyen „enyhített”, avilai kolostorba lépett be 1535-ben Theresia de Ahumada, a későbbi Jézusról nevezett Szent Teréz. Az Úr indíttatására és az Egyház gondjait látva 1562-ben megalapította a Szent József kolostort, s ezzel vette kezdetét a Rend reformja. Szent Teréz életében 17 női kolostort alapított, és Keresztes Szent János atyánk segítségével két reformált férfi Kármelt. A Sarutlan Kármeliták 1580-ban nyerték el a pápától jogi önállóságukat. A sarutlan elnevezés a reformált ágat jelöli. Röviden talán ennyit a Rendünk történetéről.
Lelkiségünk egyik meghatározó alakja Szent Illés próféta, akinek magatartása modell-értékű a szerzetesek számára, hiszen Isten barátjaként az Ő színe előtt állt és közbenjárt a népért.
Történetéből három jelentős mozzanatot emelnék ki:
Az egyik, amikor a Kármel-hegyi jelenetben (1Kir 18, 20-39) döntésre hívja a népet és megmutatja nekik, hogy van abszolút és megismerhető Igazság. Úgy gondolom, hogy ez ma is igen fontos, hiszen annyi hit és hiedelem él egymás mellett, s a világ azt diktálná, hogy mindegy, kiben vagy miben hiszünk. Pedig csak „az ÚR az Isten”, s nekünk, keresztényként feladatunk örömmel hirdetni ezt a jó hírt: „Él az ÚR, akinek a színe előtt állunk!”
A másik fontos mozzanat a bizalom. (1Kir 17, 2-24) Amikor Illés meghirdeti az aszályt, Isten a Kárit-patakhoz küldi, ahol a próféta patakból iszik, és a hollók visznek neki élelmet. Először Isten közvetlenül gondoskodik róla. Majd amikor a patak kiszárad, az Úr egy szegény özvegyasszonyhoz vezeti, aki fiával együtt szintén éhezik. Illés megtanítja őt, hogyan bízzon Isten gondoskodásában, egészen odáig, hogy a halott gyermekét is visszakapja.
A harmadik, talán a legikonikusabb jelenet egy kármelita szerzetes számára, hogy Illés nem a régi nagy epifániákban – nem a látványos szélvészben, földrengésben és tűzben – tapasztalja meg Istent a Hóreb-hegyén, hanem az enyhe szellő suttogásában – ma úgy mondhatnánk, a belső ima rejtett csendjében.
A másik nagy példaképünk, anyánk és pártfogónk a Szűzanya. Már a Kármel hegyén élő remeték is Neki szentelték kápolnájukat, innen ered a Rend neve is: „A Kármelhegyi Boldogságos Szűz Mária Testvérei”.
Nézzünk meg két mozzanatot az ő életéből is:
Talán sokszor érezzük, különösen nehéz időszakainkban, hogy nem értjük Istent. Kérhetjük ilyenkor a Szűzanya segítségét, hiszen ha valaki, ő igazán megtapasztalhatta ezt. Az angyal nem sokat mondott neki arról, hogy pontosan mi vár rá. Elhangzott az igen, a „legyen nekem a te igéd szerint”, és az angyal eltávozott. S aztán megszületett a Gyermek, jöttek a bölcsek, a pásztorok, elhangzott Simeon jövendölése, és a Szűzanya el-elgondolkodott szavaikon. A Regulánk erre hív bennünket: „elmélkedjünk éjjel-nappal az ÚR törvényéről”, vagyis a Szentírás szavairól. Talán ez a szív békéjének egyik titka, amit megtanulhatunk Máriától.
A közbenjáró imában is mintául szolgálhat. Amikor a kánai menyegzőn elfogyott a bor, a Szűzanya is észreveszi, és Jézushoz fordul. Meglepő módon csak ennyit mond: „Nincs boruk.”
Csupán a szükséget tárja fel. Nem ad „ötleteket” Jézusnak, hogy hogyan oldja meg a problémát, ahogy néha talán mi tesszük. S a látszólagos elutasítás ellenére is bízik, mert azt mondja a szolgáknak: „Tegyétek meg, amit mond!” Merünk-e így hinni?
Természetesen a Kármel nagy szentjei is nevelnek, formálnak bennünket:
Szent Terézia anyánk az alapításokkal visszatért a Rend eredeti eszményéhez, és azt saját, misztikus kegyelmeinek gyümölcseivel gazdagította. A klauzúra felállításával csendes, magányos oázisokat hozott létre, ahol a nővérek zavartalanul imádkozhatnak és az eredeti szabály értelmében nagy hangsúlyt fektetett a szegénység megélésére.
Két fontos újítása a Szentlélek által neki adott karizmából ered. Az egyik a napi két óra belső ima, melyet a következőképpen határozott meg: „A belső ima nézetem szerint nem egyéb, mint belső barátság Istennel, amennyiben gyakran vagyunk négyszemközt Ővele, tudván azt, hogy szeret minket”. Írásaiban bemutatta az Istennel való egyesülés folyamatát; a belső ima útját, amely a belső várkastély – Isten és a lélek bensőséges terének – kapuja. Elengedhetetlenül fontosnak tartotta a ragaszkodást Jézus emberségéhez, és nélkülözhetetlennek ítélte az erények kimunkálását, vagyis az életszentségre való törekvést. Szent Teréz erőteljesen hangsúlyozta az ima apostoli erejét is. Hitte, hogy ha ő hűségesen megéli szerzetesi hivatását, azzal segítheti az Egyházat és a világot. Leányait arra tanította, hogy az életszentségnek apostoli ereje van. Híres imádsága, a Nada te turbe, ma is sokakat bátorít és buzdít:
Semmi ne zavarjon,
semmi ne rémítsen!
Minden elmúlik.
Isten nem változik.
A türelem mindent elér.
Annak, akié Isten,
semmi sem hiányzik.
Isten egyedül elég!
Szent Teréz másik fontos újítása a napi két közösségi együttlét, vagyis a rekreáció. Nagyon fontos volt számára, hogy kolostoraiban családias legyen a légkör, a nővérek barátnők és bajtársak legyenek. Éppen ezért akart kis létszámú közösségeket.
Keresztes Szent János atyánk az aszketika és a misztika nagy mestere. A Kármel-hegy útja című művében a semmi útján, a kiüresedésen át vezet el bennünket az Isteni Jegyessel való találkozásra.
Az Istenbe szerelmes lélek imája
Uram, Istenem, és szerelmem, ha még mindig emlékezetedben tartod bűneimet, s azért nem teszed meg azt, amire folyton kérlek, legyen meg rájuk vonatkozólag a Te akaratod, mert ez az, amit leginkább óhajtok. Gyakorold jóságodat és irgalmadat, s ebben fognak Téged megismerni.
Ha pedig jócselekedeteimre vársz, hogy azok révén hallgathasd meg imámat, akkor add meg nekem őket, végezd őket énbennem.
Ugyancsak add meg a szenvedéseket is, melyeket velem el akarsz viseltetni, s legyen úgy.
Ha pedig nem vársz tőlem jócselekedeteket, akkor ugyan mit vársz, kegyelmes, jó Uram? Miért késlekedsz? Mert végre is, ha kegyelem és irgalom lesz belőle, amint azt a Te Fiadban kérem, fogadd el az én filléremet, tekintve, hogy úgyis azt akarod, s add meg nekem ezt a kincset, hiszen amúgy is meg akarod adni!
Vajon ki tudna megszabadulni azoktól az alacsony módszerektől és kifejezésektől, hacsak Te nem emeled ki őt tiszta szeretetben Önmagadhoz, én Istenem?
Hogyan emelkedjék Hozzád az alacsonyságokban született és nevelődött ember, hacsak Te nem emeled őt fel, Uram, azzal a kézzel, mellyel teremtetted?
Nem veszed el tőlem többé, én Istenem, amit már egyszer nekem ajándékoztál a Te egyszülött Fiadban, Jézus Krisztusban, akiben megadtál nekem mindent, amit kívánok. ezért szeretném, hogy ne késlekedjél, mikor én reménykedem.
Miért halogatod a dolgot, s miért várakozol, holott azonnal is szeretheted Istent szívedben?
Enyémek az egek és enyém a föld; enyémek az emberek, enyémek az igazak s enyémek a bűnösök; enyémek az angyalok s enyém az Istenanya is; minden az enyém, még maga az Úristen is! Ő az én számomra van, mert hiszen Krisztus az enyém, s egészen az én számomra van. Akkor tehát mit kérsz és mit keresel én lelkem? Mindez a tiéd és minden a te számodra van.
Ne elégedj meg kevesebbel, és ne feledkezzél a morzsákon, melyek a te Atyádnak asztaláról hullnak, bontakozz ki és dicsekedjél a te dicsőségedben; rejtőzzél beléje, élvezd, s el fogod nyerni szívednek kérelmeit.
S ha a Kármelt említjük, a legtöbbeknek valószínűleg Lisieux-i (Kis) Szent Teréz jut eszébe, aki az egyszerűség és a lelki gyermekség Kis Útjával sok lelket vezetett már közelebb a jó Istenhez. Ebben az adventi készületben gyakran ismételhetjük a Miért szeretlek, ó Mária? című versének egyik részletét:
Szeretlek, mert mélyen megalázod magad,
Amint mondod - Úrnak szolgálója vagy csak.
Alázat ad neked mindenhatóságot,
S levonja lelkedbe a Szentháromságot…A szeretet lelke árnyékával beföd,
Jézus, Isten Fia benned testet öltött…Bűnös testvéreinek se szeri, se száma,
Elsőszülöttednek hívod te Őt, Mária.
Magyarországon 1891-ben alakult meg az első női kolostor Sopronbánfalván. Ez a közösség alapította a szombathelyi Kármelt 1906-ban, majd a két közösség együtt alapította a pécsit 1936. május 21-én. Az alapító perjelnőnk Soós Mária Aloysia nővér volt. A Szentlélekről nevezett Mária Erzsébet anya 1939-től 1957-ig volt a közösség nagy hatású perjelnője, erős és elszánt közösséget nevelt, mindig hangsúlyozva a testvérszeretetet és az áldozatvállalást hazánkért és különösen is papjainkért. 1950-ben a kommunista rendszer a női Kármeleket is feloszlatta. Nővéreink negyven éven át a civil életben várták hűséggel az újraindulás lehetőségét. A „csoda” 1991. november 10-én valósult meg, ekkor indulhatott újra hivatalosan a rendi élet.
1992-ben két nővér érkezett Franciaországból segíteni, hiszen a negyven év alatt sok változás történt az Egyházban és a generációs különbséget is jó volt áthidalni idős nővéreink és az újonnan érkező belépők között. 1994-től Urunk Színeváltozásáról nevezett Marie-Elisabeth nővér lett közösségünk elöljárója. Rá várt a feladat, hogy az újjáéledő Kármelt belülről, lelkileg felépítse, s valódi terézi közösséggé formálja. Bár ehhez kevés idő adatott számára, mert 1999. április 18-án az Atya magához vette, életpéldája, tanítása és áldozatai mégis maradandóan megjelölték a közösség arculatát. Utóda a Vigasztaló Szentlélekről nevezett Mirjam nővér lett.
Közösségünk 2002-ben átköltözött Magyarszék határába, és a három kolostor (Sopronbánfalva, Szombathely, Pécs) örökségéből a megvásárolt területen álló létesítményekből – istállók, lovas panzió, étterem – felépült jelenlegi kolostorunk. Az istállóból kialakított kápolnát 2004. április 18-án szentelte fel Mayer Mihály püspök atya, de az építkezés és az átalakítások az anyagi források szűkössége miatt csak 2018-ban fejeződtek be.
Közösségünk legfontosabb szolgálata ma is az imádság, ezért az egész napot próbáljuk Isten jelenlétében tölteni. Nem csupán az arra közvetlenül kijelölt időket, a szentmisét, a zsolozsma és a belső ima óráit, valamint a lectio divinát, hanem amennyire lehetséges, igyekszünk Vele maradni munkáink és egyéb tevékenységeink során is. Ezt segíti a csend, a hallgatás légköre, vagy például az étkezések alatt fölolvasott lelki könyvek. Így lassan-lassan Isten barátaivá, társaivá válunk.
A keresztény imádság soha nem maradhat öncélú. Ha hiteles, mindig van apostoli dimenziója is. Egyrészt tehát Isten felé fordulunk imádattal és dicsőítéssel, másrészt pedig az Úr elé visszük az Egyház és a világ kéréseit, korunk gondjait, szenvedéseit, konkrétabban pedig mindazok szükségeit, akik interneten küldenek nekünk imaszándékokat, vagy személyesen jönnek el kápolnánkba és a bejárat melletti kis kosárba helyezik kéréseiket.
Mivel a Szentatya arra buzdította a szemlélődő szerzetesnővéreket, hogy osszák meg a hozzájuk érkezőkkel azokat a lelki kincseket, amelyeket az Úrtól az imádságban kaptak, s mivel magunk is éreztük, hogy erre milyen nagy igény van, szeretettel várjuk két nagy vendégházunkba azokat, akik csendre, néhány napnyi megállásra, lelki feltöltődésre vágynak. Szervezünk lelkigyakorlatokat is, de sokan jönnek „csak úgy”, hogy a hétköznapok forgatagából kiszakadjanak, és megmerítkezzenek Isten jelenlétében. Kápolnánk egész nap nyitva áll, bárki bekapcsolódhat a liturgiákba, mi pedig imáinkban hordozzuk a hozzánk érkezőket.
Lelki sétánk zárásaként az adventi időszakban járuljunk tisztelettel Szűzanyánkhoz és egyúttal köszöntsük az alábbi skapulárés énekkel a Kármelhegyi Boldogasszonyt, bízva oltalmában:
Máriához, drága Szűzanyánkhoz
Tisztelettel járulunk.
Őt dicsérje hangos énekével,
Bizodalmas szózatunk:
Skapuláré szende Királynéja,
Kármeliták kegyes Pártfogója.
Jóra térő bánatos kebellel
Lábaidhoz borulunk.Máriában kelt fel a világnak,
Tiszta fényű csillaga.
Benne támadt lelki üdvösségünk,
Leggyönyörűbb hajnala.
Üdvöz légy, Kármel Ékessége,
Szétsugárzó kegyelmek edénye:
Telt edény és benne sebeinknek,
Gyógyerejű balzsama.
Forrás:
Magyarszéki Sarutlan Kármelita Nővérek
Fotó:
Magyarszéki Sarutlan Kármelita Nővérek
Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
