A heti rendszerességgel jelentkező „Örömhírre hangolva” videósorozat az adott vasárnap evangéliumi szakaszán való elmélkedést kívánja elmélyíteni, emellett arra buzdít, hogy olvassuk a Szentírást és cselekedjük meg az Igét!
Szeretettel köszöntök mindenkit!
Krisztus szent Testének és Vérének ünnepén, Úrnapján az evangéliumi részletet Márk evangéliumának tizennegyedik fejezetéből olvassuk (Mk 14, 12-16. 20-26).
Az utolsó vacsorán Jézus a következőt tette: étkezés közben kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta tanítványainak: „Vegyétek, ez az én testem!” Azután fogta a kelyhet, hálát adott és nekik adta, mindnyájan ittak belőle, Ő pedig így szólt: „Ez az én vérem, az Új szövetségé, amelyet sokakért kiontok.”
Az utolsó vacsorán hangzanak el ezek a szavak. Jézus a kezébe veszi a kenyeret – olvashattuk az evangéliumi részletben. Az a kéz fogja a kenyeret, amely megáldott és meggyógyított embereket, ördögöket űzött ki, és amely Isten gyengédségének érintését vitte mindenki felé. Jézus kezébe veszi a kenyeret, majd megáldja. Az áldás kifejezi Isten oltalmát, azt a szeretetet, amellyel Isten fordul minden teremtménye felé.
Majd Jézus megtöri a kenyeret. A megtörés az osztozás jele, a szolidaritásnak a kifejeződése. A kenyér megtörése a szeretet szimbóluma. Jézus megosztja másokkal azt, amije van. Végül azt mondja: „Vegyétek, ez az én testem!” Vagyis Jézus a kenyeret átváltoztatja az Ő testévé, és odaajándékozza benne önmagát a tanítványoknak.
Az Eucharisztika titkát szemlélve elgondolkodhatunk azon, hogy Jézus bennünket is a kezébe vesz – átölel, megérint, oltalmaz, tanít és formál. Helyezzük magunkat minden nap az Úr kezébe! Ahogy Jézus megáldotta a kenyeret, úgy áld meg bennünket is. Isten oltalmaz, szeret bennünket is, és meghív arra, hogy mi is áldjuk egymást, mondjunk jót egymásról! Ferenc pápa gyakran hangsúlyozza tanításában, hogy áldjuk egymást, mindig csak a jót mondjuk társainkról.
Ahogy Jézus megtörte a kenyeret, elmondhatjuk, hogy bizonyos értelemben bennünket is megtör – a próbatételek, a nehézségek által megtisztít, formál, alakít bennünket. Ne féljünk ezektől a nehézségektől, megtörettetésektől, hiszen ezek a javunkat szolgálják! Minden nehézség lehetőséget ad arra, hogy fejlődjünk, alakuljunk. Még ha nem is értjük, hogy egyes dolgok miért történnek meg velünk, vigasztalást találhatunk abban, hogy Jézus tudja, hogy mi szolgálja a mi javunkat.
Ahogy Jézus a kezébe vett, megáldott és megtört kenyeret átváltoztatja az Ő testévé és odaadja a tanítványainak, úgy formál át az Úr bennünket is, hogy egyre inkább Őhozzá váljunk hasonlóakká. Életünk feladata, hogy Jézus Krisztust kövessük, hogy egyre inkább változzunk át, váljunk mind hasonlóbbakká hozzá! Ahogy Pál apostol a Galata levél második fejezetében mondja: „Élek ugyan, de már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem.” (vö. Gal2, 20)
Úrnapján, Jézus Krisztus szent Testének és Vérének ünnepén szemléljük ezt a csodálatos titkot – Jézus Krisztust magát. Hiszen az Oltáriszentség nem egy kincs a sok kincs közül az egyházban, hanem az Oltáriszentség az egyetlen kincs. Ahogy Szent II. János Pál pápa tanítja: szemléljük a titkot, hogy Jézus a kezébe veszi a kenyeret, megáldja, megtöri és átváltoztatja az Ő szent testévé, hogy megajándékozzon minden embert.
Az Eucharisztia misztériumát szemlélve engedjük, hogy Jézus a kezébe vegyen és megáldjon minket! Hagyjuk, hogy – akár a próbatételek, a megtörettetések által is – átalakítson, átformáljon bennünket, hogy mi is ajándékká váljunk mások számára.
Tartsunk egy kis csendet, ünnepeljük Jézus szeretetét és imádkozzunk mindenkiért!
Márk 14, 12-16. 22-26
A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, amikor a húsvéti bárányt feláldozzák, tanítványai megkérdezték (Jézust): „Mit akarsz, hová menjünk, hogy elkészítsük számodra a húsvéti vacsorát?” Erre elküldte két tanítványát ezekkel a szavakkal: „Menjetek a városba. Találkoztok ott egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt, aztán ahova bemegy, ott mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezi, hogy hol van az a szállás, ahol a húsvéti vacsorát tanítványaimmal elfogyaszthatom? Ő mutat majd nektek egy étkezésre berendezett, tágas emeleti termet. Ott készítsétek el nekünk.” A tanítványok elmentek, s a városba érve mindent úgy találtak, ahogy megmondta; s elkészítették a húsvéti vacsorát.
Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Vegyétek, ez az én testem.” Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik, és mindnyájan ittak belőle. Ő pedig így szólt: „Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontatik. Bizony mondom nektek: nem iszom többé a szőlő terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom az Isten országában.” Ezután zsoltárt énekelve kimentek az Olajfák hegyére.
