A heti rendszerességgel jelentkező „Örömhírre hangolva” videósorozat az adott vasárnap evangéliumi szakaszán való elmélkedést kívánja elmélyíteni, emellett arra buzdít, hogy olvassuk a Szentírást és cselekedjük meg az Igét!

 

 

 

"Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szeretettel köszöntök mindenkit!

Az évközi tizennyolcadik vasárnap evangéliumi részletét János evangéliumának hatodik fejezetéből olvassuk (Jn 6,24-35). Jézus miután megszaporította a kenyeret és a halat és jóllakatta a tömeget, elmegy. A sokaság keresi Őt, utána mennek, hogy találkozzanak vele. Jézus megjegyzi azt, hogy ezek az emberek nem azért keresik őt, mert csodát láttak, hanem azért, mert ettek a megszaporított kenyérből.

A tömeg keresi Jézust, hogy találkozzék vele – a keresztény élet is erről szól: folyamatosan keressük Jézust, hogy találkozzunk vele. Jézust keresni azt jelenti, hogy az idők jeleit figyeljük, és minden pillanatban, minden élethelyzetben meg akarjuk találni az Urat, vele akarunk találkozni. Az imádságban, a szentáldozásban, a szentgyónásban, a szentírás olvasásában, az emberekkel való találkozásaink során mind-mind Jézussal találkozhatunk.

Keresni Jézust azt is jelenti, hogy növekedni akarunk abban, hogy egyre jobban megismerjük Őt.

Minél jobban megismerjük, annál jobban megszeretjük Őt, és minél jobban megszeretjük, annál jobban megakarjuk ismerni Őt – fogalmaz egy teológus.

Keressük mi is Jézust! Akarjunk mi is találkozni vele! Találkozásaink során hallgassuk meg Őt és mi is beszélgessünk vele! Jézust keresni , fejlődni, követni az Urat – ez teszi igazán dinamikussá a keresztény életet. Az Úrral együtt haladhatunk földi életünk zarándokútján is.

A tömegnek Jézus azt mondja: Istennek tetsző cselekedet az, hogy higgyetek az Isten küldöttjében – az Isten küldöttje Jézus Krisztus.

Mit jelent hinni Jézus Krisztusban? A hit elsősorban bizalom: rábízom magamat az Úrra, ráhagyatkozom Jézusra. A hit engedelmesség: engedelmeskedem az Úr szavának. Hallgatom az Úr szavát, engedelmeskedem és rábízom magamat az Úr szavára.

A megtérés ott kezdődik – tanítja Ferenc pápa – amikor nem a saját erőmre hagyatkozom, hanem kinyitom a szívem, befogadom az Úr szavát és békével, bizalommal ráhagyatkozom Isten szavára.

A hit tehát engedelmesség, bizalom és szeretet. A hit kapcsolatot is jelent – szeretetkapcsolatot azzal, akiben hiszek, akire rábízom az életemet, akinek engedelmeskedek. Törekedjünk mi is növekedni a hitben nap mint nap rábízva magunkat Jézusra, olvasva, hallgatva az Ő szavát és engedelmeskedve neki,  szeretet kötelékeit szőve, barátságunkat ápolva Vele.

Végül Jézus azt mondja: az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből és életet ad a világnak. Én vagyok az élet kenyere.

A csodálatos kenyér- és halszaporítás egy jel, amely arra utal, hogy Jézus maga válik kenyérré. Jézus az Isten kenyere és ez az Eucharisztiában, az Oltáriszentségben mutatkozik meg a legteljesebb módon. A kenyér táplál, éltet, erőt ad.

Jézus az Ő testével és vérével az Eucharisztiában táplál, éltet, bátorít bennünket. Tekintsünk Jézusra, mint az Isten kenyerére!

Jézus táplál, erősít, vígasztal és örök életet ad nekünk. Amikor egy szelet kenyeret veszünk a kezünkbe, akkor adjunk hálát az Úrnak, mert a kenyér Isten áldása. Mielőtt megszegjük a kenyeret, rajzoljunk rá egy kis keresztet – erre tanított nagymamám és édesapám is. Ez a kereszt kifejezi azt, hogy hálát adunk Istennek az ajándékáért nem elfeledve azt, hogy Jézus Krisztus az Isten kenyere, aki az Eucharisztiában önmagát adja értünk is, hogy nekünk is életünk, örök életünk legyen.

Csendesedjünk el és örömteli szívvel ünnepeljük ezt a titkot! Szemléljük Jézust, az élet és Isten kenyerét, aki bennünket is táplál és arra hív, hogy higgyünk benne, keressük őt! Ebben a kis csendben imádkozzunk mindenkiért!

Évközi 18. Vasárnap /Jn 6,24-35/:

Abban az időben amikor a nép nem találta Jézust, sem a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?” „Bizony, bizony, mondom nektek – felelte Jézus –, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, - őt ugyanis az Atya igazolta.”
Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?”
„Istennek az tetszik – válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött.”
De ők így folytatták: „Hát te milyen csodajelet teszel, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: Égi kenyeret adott nekik enni.”
Jézus erre így szólt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi égi kenyeret. Mert az az Isten kenyere, aki alászállt az égből, és aki életet ad a világnak.”
Erre így szóltak hozzá: „Urunk, add nekünk mindig ezt a kenyeret!”
„Én vagyok az élet kenyere – felelte Jézus. Aki hozzám jön, többé nem éhezik, és aki bennem hisz, soha nem szomjazik.”

partnerek kórházlelkészség