A heti rendszerességgel jelentkező „Örömhírre hangolva” videósorozat az adott vasárnap evangéliumi szakaszán való elmélkedést kívánja elmélyíteni, emellett arra buzdít, hogy olvassuk a Szentírást és cselekedjük meg az Igét!
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szeretettel köszöntök mindenkit!
Az évközi huszonharmadik vasárnap evangéliumi részletét Márk evangéliumának hetedik fejezetéből olvassuk (Mk 7, 31-37). Az evangélista elbeszéli, hogy Jézus elé visznek egy süketnéma embert és arra kérik Őt, hogy tegye rá a kezét. Jézus jelképes cselekedetet hajt végre, amikor ujjával megérinti ennek az emberek a fülét és a nyelvét. Majd az égre tekintve azt mondja: Effata! , vagyis Nyílj meg! és a beteg meggyógyul.
A Teremtés könyvében olvassuk, hogy a Jóisten az agyagból embert formál — megteremti az embert. Most pedig arról olvasunk ebben az evangéliumi szakaszban, hogy az Isten Fia, Jézus Krisztus megérinti ennek az embernek a fülét és a nyelvét – ezzel újjáteremti , vagyis halló és beszélő emberré teszi őt.
Milyen szép ez! Isten gyengédségéről, gyógyító szeretetéről beszél ez a gesztus. Isten megérint bennünket is, hogy újjáformáljon, újjáteremtsen bennünket.
Ferenc pápa egy alkalommal ezt mondta: porszemek vagyunk csupán a világegyetemben, de olyan porszemek, amelyeket Isten a kezébe vett, hogy embert formáljon, embert teremtsen belőle.
Jó hír az, hogy Isten bennünket is megérint, megújít, meggyógyít. Hagyjuk, hogy az Úr Jézus megérintsen, átformáljon bennünket!
Az evangélista fontosnak tartja azt, hogy arámi nyelven — vagyis Jézus anyanyelvén — őrizze meg ezt a szót: Effata! Ez a kifejezés azt jelenti, hogy „Nyílj meg!”, vagyis Jézus megnyitja a bezárult füleket, megoldja az elakadt nyelvet és ezáltal hallóvá, helyesen beszélővé teszi ezt az embert.
„Nyílj meg!” – Jézus nekünk is ezt mondja, és ezáltal bennünket is megújít, mert mindazt, amit a bűn, a félelem, az aggodalom bezárt bennünk, azt egyedül Jézus Krisztus tudja megnyitni. Ő a mi Üdvözítőnk, Megváltónk, Szabadítónk!
Amikor a zsolozsma imádságot kezdjükezt a fohász mondjuk: nyisd meg, Uram, ajkamat – és egy kis keresztet rajzolunk az ajkunkra. Ezzel azért fohászkodunk, hogy Isten nyissa meg a szívünket, az ajkunkat, hogy tiszta szívből tudjuk Őt dicsőíteni.
Mi is kérjük a Jóistentől rendszeresen azt, hogy nyissa meg az ajkunkat, hogy Őt tudjuk dicsőíteni, dicsérni, bátran tudjunk Őróla beszélni másoknak, hogy az evangéliumot, vagyis a keresztény örömhírt mindenkinek bátran tudjuk hirdetni.
Kérjük az Úr Jézust, hogy nyissa meg a mi fülünket is, hogy tudjuk meghallani az Ő szavát, meg tudjuk hallani a Földnek, közös otthonunknak és a szegényeknek a kiáltását! — ahogy Ferenc pápa bátorít bennünket. Legyen a mi fülünk olyan fül, ami halló fül! Legyen a mi szánk olyan száj, ami hirdeti az örömhírt!
Tartsunk egy kis csendet és ebben a csendben adjunk hálát a Jóistennek! Hagyjuk, hogy megérintsen bennünket, hagyjuk, hogy megnyissa az ajkunkat és a fülünket! Imádkozzunk a családokért, a betegekért, a szegényekért, az egészségügyben dolgozókért és mindenkiért!
EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Abban az időben: Jézus elhagyta Tirusz vidékét, és Szidonon át a Galileai-tóhoz ment a Tízváros határába. Itt eléje hoztak egy dadogva beszélő siketet, és kérték, tegye rá a kezét. (Jézus) félrevonta őt a tömegből, a fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét. Föltekintett az égre, fohászkodott és így szólt: „Effata, azaz: Nyílj meg!” Azon nyomban megnyílt a füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus megparancsolta nekik, hogy a dologról ne szóljanak senkinek. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és hangoztatták: „Csupa jót tett: A siketeket hallókká teszi, a némákat pedig beszélőkké!”
Ezek az evangélium igéi.
