A heti rendszerességgel jelentkező „Örömhírre hangolva” videósorozat az adott vasárnap evangéliumi szakaszán való elmélkedést kívánja elmélyíteni, emellett arra buzdít, hogy olvassuk a Szentírást és cselekedjük meg az Igét!
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szeretettel köszöntök mindenkit!
A Karácsony reggeli szentmise, vagyis a Pásztorok miséjének evangéliumi részletét Lukács evangéliumának második fejezetéből olvassuk.
Lukács evangéliumában olvasunk a pásztorokról, ugyanakkor Lukács nem beszél arról, hogy a három napkeleti bölcs meglátogatta a gyermek Jézust, amit Máté evangéliumában olvasunk.
Lukács a pásztorokra helyezi a hangsúlyt, akik a szegény, a periférián élő embereket jelképezik. Az evangélista ezzel arra akarja felhívni a figyelmünket, hogy Isten mindannyiunk barátja — különösen a szegényeknek a barátja. Isten Fia emberré lett, szegénnyé lett értünk, hogy bennünket, mindannyiunkat gazdaggá tegyen, vigasztaljon, megerősítsen.
A pásztorok szentmiséjének evangéliumi szakasza arra hív bennünket, hogy tanuljunk a szegényektől. Isten a szegények barátja. Jézus Krisztus azonosította magát minden emberrel, de különösen a szegényekkel.
Legyünk mi is tehát a szegényeknek a barátai, tudjunk tanulni tőlük! Isten szegénnyé lett, hogy minket gazdaggá tegyen. Tudjunk mi is beszélgetni a szegényekkel! Tudjuk meghallgatni őket, figyelni rájuk, segíteni őket! Isten Fia szegény körülmények között lett emberré, szegény körülmények között született meg arra hívva bennünket, hogy vegyük észre minden emberben, de különösen a társadalom perifériáján élő emberekben, a szegényekben Jézus jelenlétét és segítsük őket.
Mire tanítanak bennünket a pásztorok? Azt mondják: ,,Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az Úr hírül adott nekünk!'' – majd sietve elindulnak Betlehembe és megtalálják a gyermek Jézust, mellette édesanyját, Máriát és Józsefet. A pásztorok útra kelnek, mert szeretnének találkozni Isten Fiával, a megszületett Megváltóval. Nem lustálkodnak, nem maradnak meg a megszokott helyzetükben, hanem elindulnak. Vállalják a kalandot, a kockázatot, keresik a Messiást és végül megtalálják Őt. Tanuljuk meg a pásztoroktól ezt a magatartást, hogy nekünk is nap mint nap útra kell kelnünk, nem szabad megállnunk, úton kell lennünk. Ez jelképesen azt jelenti, hogy mindig törekednünk kell fejlődni, növekedni.
Az az Egyház, – tanít Ferenc pápa – amely megáll, megbetegszik és megbetegít másokat is. Mi is nap mint nap keljünk útra, mondjuk ki magunknak „menjünk hát Betlehembe”, hogy szemléljük a megszületett gyermeket, Jézus Krisztust és szemléljük Máriát és Józsefet! Hagyjuk, hogy Jézus ránk mosolyogjon! Engedjük, hogy tekintete átformáljon bennünket!
A pásztorok elbeszélik mindazt, amit korábban már megtudtak a gyermekről. Mária és József figyelemmel hallgatják őket. Tanuljuk meg a pásztoroktól azt is, hogy mondjuk el másoknak mily nagy dolgokat tett Isten a mi életünkben! Tegyünk tanúságot Jézus Krisztusról! Jézus arra hív bennünket, hogy legyünk az Ő misszionáriusai, másoknak is beszéljünk arról az örömről, hogy mi találkoztunk Jézus Krisztussal! Másoknak is beszéljünk arról az örömről, hogy Isten szeret bennünket, hűséges és mindig velünk van! Mondhatjuk azt, hogy a pásztorok lettek az első misszionáriusok, akik beszámoltak Máriának és Józsefnek mindarról, amit hallottak az angyaloktól a gyermek Jézusról.
Végül a pásztorok hazatérnek - „dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak” – nem maradnak ott, hanem hazaindulnak. Otthon van küldetésük. Visszatérnek a munkájukhoz, a hétköznapi megszokott életükhöz, de már azzal a fénnyel, azzal az örömmel, hogy látták a megszületett Megváltót, találkoztak Vele. Megtapasztalták Isten szeretetének, irgalmának nagyságát. Mindezért dicsérik, magasztalják Istent. Nekünk is vissza kell térnünk a munkánkhoz, a megszokott feladatainkhoz, de mindezeket azzal az új lendülettel végezzük, amit a Jézus Krisztussal való találkozás ad! A pásztorokhoz hasonlóan dicsérjük és magasztaljuk Istent – áldjuk Őt!
Karácsony szent titkához hozzátartozik a pásztorok tanítása. Hagyjuk, hogy bennünket is formáljanak, tanítsanak! Tanítsák meg az, hogy nap mint nap útra keljünk, hogy találkozzunk Jézus Krisztussal és szemléljük Őt! Hagyjuk, hogy a pásztorok arra is tanítsanak bennünket, hogy mondjuk el mindazt, amit Isten tett az életünkben! Tegyünk tanúságot Jézus Krisztusról mások előtt! Tanítsanak bennünket a pásztorok arra is, hogy mindig tudjunk hazaindulni, tudjunk elindulni mások felé Istent magasztalva, dicsérve, Jézus Krisztusról pedig tanúságot téve! Legyünk a pásztorok barátai – legyünk a szegények barátai, mert Isten a szegények barátja.
Tartsunk egy kis csendet és ebben a csendben imádkozzunk mindenkiért, különösen a családokért, a szegényekért, a betegekért és az egészségügyben dolgozókért!
Karácsony Pásztorok miséje
EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből (Lk 2,15-20)
Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: ,,Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az Úr hírül adott nekünk!'' El is mentek sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták nekik.
Ezek az evangélium igéi.
