A heti rendszerességgel jelentkező „Örömhírre hangolva” videósorozat a megjelenését követő vasárnapi evangéliumi szakaszon való elmélkedést kívánja elmélyíteni, emellett arra buzdít, hogy olvassuk a Szentírást és cselekedjük meg az Igét! (Nagyböjt 1. vasárnapja, 2022. március 6.)
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szeretettel köszöntök mindenkit!
Nagyböjt első vasárnapjának evangéliumi részletét Lukács evangéliumának negyedik fejezetéből olvassuk (Lk 4,1-13)
Nagyböjtöt kezdünk, s nagyböjt első vasárnapján ez a szentírási szakasz felhívja a figyelmünket arra, hogy Jézus eltelve a Szentlélekkel, a Szentlélek ösztönzésére a pusztába ment.
Jézus a Szentlélek ösztönzésére megy a pusztába, hogy ott böjtöljön és imádkozzék. Jézus, a második isteni személy, aki emberré lett örökös szeretetkapcsolatban van a Szentlélekkel. Egységben van a Szentlélekkel, a Szentlélek erejében cselekszik mindig. A Lélek ösztönzésére teszi azt, amit az evangéliumokban olvasunk róla, a Lélek ösztönzésére tanít, gyógyít.
Érdemes megkérdezni magunktól, hogy mi kinek az ösztönzésére cselekszünk? Kinek az ösztönzésére gondolkodunk? Ki az, aki belülről vezet bennünket, pontosabban kinek hagyjuk, hogy vezessen bennünket? Kire hallgatunk? Kire figyelünk?
A nagyböjt elején fontos tisztázni magunkban és újra elhatároznunk, hogy mi a Szentlélekre szeretnénk hallgatni, hogy a Szentlélek rezdüléseire, sugallataira szeretnénk figyelni. Valaki így fogalmazott egyszer: a lelki életben egy földrengésnél is nagyobb katasztrófát okoz az, ha nem figyelünk a Szentlélekre.
Legyünk bátrak, hagyatkozzunk rá a Szentlélekre, ahogy Ferenc pápa is tanít bennünket: hagyjuk, hogy a Szentlélek szele életünk hajóját oda vigye, ahová szeretné!
Hagyatkozzunk rá a Szentlélekre és a csendben, az imádságban figyeljünk a Lélek indíttatásaira és engedelmeskedjünk a Szentléleknek!
Továbbá az evangélista megjegyzi azt is, hogy Jézus a pusztába vonult vissza negyven napra. A pusztában böjtölt, imádkozott, készült az ő nyilvános működésére. A puszta a Bibliában az isteni gondoskodás megtapasztalásának kitüntetett helye, hiszen a választott nép negyven évig vándorolt a pusztában és megtapasztalta, hogy Isten gondoskodik a népéről.
Ugyanakkor a puszta a próbatételnek, az önmagunkkal való találkozásnak is a helyszíne, ahol a csendben elsősorban találkozunk önmagunkkal, gyengeségeinkkel, értékeinkkel. A puszta a csendre, az elcsendesedésre, az önmagunkba szállásra hív. Nagyböjt elején érdemes elhatároznunk azt, hogy mi is szeretnénk bizonyos értelemben kivonulni a pusztába. Ez a puszta jelképezheti azt, hogy a nap folyamán többször csendet tartunk, hogy merünk kérdéseket feltenni magunknak, merünk elcsendesedni és a felmerülő kérdésekre választ keresni. A puszta jelképezheti a böjtünket, a lemondásunkat, a mértékletességünket. Szükségünk van a pusztára, hogy találkozzunk önmagunkkal, hogy találkozzunk Istennel. És szükségünk van a csendre, az elcsendesedésre, az önmagunkba szállásra, a bűnbánatra, a megtérésre.
Továbbá az evangélista arról beszél, hogy a sátán megkísérti Jézus Krisztust. A sátán a bukott angyal, a vádló, a hazug, a kísértő, aki félre akarja vezetni az embert. Azt látjuk, hogy Jézust próbára teszi a sátán, de Jézus nem lép párbeszédre vele.
Ferenc pápa arra kér bennünket, hogy sose lépjünk párbeszédbe a sátánnal. A sátán kísértését Jézus az Úr szavával űzi el. Tanuljuk meg Jézustól, hogy a kísértés idején Isten szava – jelképesen mondva – a fegyver a kezünkben! Isten szavával le tudjuk győzni a kísértőt, Isten szavának ereje van! Ha Jézusba kapaszkodunk a sátánnak nincs ereje rajtunk! Jézus velünk van, nem hagy magunkra a kísértések idején! De arra hív bennünket, hogy ne lépjünk párbeszédbe a sátánnal, hanem Isten szavával utasítsuk el a kísértőt!
Nagyböjt annak is az ideje, hogy a megtérésünk által nemet mondjunk a bűnre, a bűnre vezető alkalmakra, a kísértésekre. Tartsunk bűnbánatot és a csendben olvasgassuk Isten szavát!
Jót tesz nekünk, ha néhány részletet a szentírásból megtanulunk és ezeket az idézeteket ismételgetjük magunkban nehézségek, próbatételek idején. Nagyon fontos ez!
Örömhírünk tehát, kedves testvérek, hogy nagyböjt elején az Úr bennünket is arra hív, hogy menjünk ki mi is a pusztánkba, tudjunk elcsendesedni. Arra hív az Úr bennünket, hogy mindig a Lélekre figyeljünk, a Szentlelket kövessük. Arra bátorít az Úr, hogy a kísértések, próbatételek idején ne essünk kétségbe, hanem mondjunk nemet a sátánra és olvassuk, hallgassuk az Úr szavát, aki vezet bennünket!
Tartsunk egy kis csendet és ebben a csendben adjunk hálát Istennek! Imádkozzunk a családokért, a békéért, a betegekért, az egészségügyi dolgozókért, az idősekért és minden emberért!
2022. március 6. – Nagyböjt 1. vasárnap Lk 4,1-13
EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Abban az időben Jézus a Szentlélektől eltelve otthagyta a Jordánt, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra. Itt megkísértette a sátán. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, de végül is megéhezett. Ekkor megszólította a sátán: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré.” De Jézus ezt felelte: „Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember.” Erre a sátán fölvezette egy magas hegyre, és egy szempillantás alatt felvonultatta szeme előtt a földkerekség minden országát. „Minden hatalmat és dicsőséget neked adok – mondta –, mert hisz én kaptam meg és annak adom, akinek akarom. Ha leborulva hódolsz előttem, az mind a tied lesz.” Jézus elutasította: „Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!” Ekkor a sátán Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította, és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét. Hisz írva van: angyalainak parancsolta, hogy oltalmazzanak, és: kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad.” De Jézus ezt válaszolta: „Az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!”
Miután a sátán ezekkel a kísértésekkel hiába próbálkozott, egy időre elhagyta Jézust.
Ezek az evangélium igéi.
Pécsi Egyházmegye
