A heti rendszerességgel jelentkező „Örömhírre hangolva” videósorozat a megjelenését követő vasárnap evangéliumi szakaszán való elmélkedést kívánja elmélyíteni, emellett arra buzdít, hogy olvassuk a Szentírást és cselekedjük meg az Igét! (Évközi 13. vasárnap, 2022. június 26.)
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szeretettel köszöntök mindenkit!
Az évközi 13. vasárnap evangéliumi részletét Lukács evangéliumának 9. fejezetéből olvassuk:
Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe tartott.
Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: „Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?” De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket: „Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem, hogy megmentse.” Ezután másik faluba mentek.
Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”
Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.”
Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” (Lk 9,51-62)
Jézus a mai evangéliumi szakaszban arra hív bennünket, hogy kövessük őt. Követni Jézust pedig azt jelenti - tanít Ferenc pápa -, hogy Jézus után megyünk, hogy oda megyünk, ahova Jézus megy. Úgy gondolkodunk, úgy cselekszünk, ahogy Jézus gondolkodik és Jézus cselekszik.
A mai evangéliumi részlet három pontban mutat arra rá, hogy milyen Jézus lelkülete. Azt hallottuk, hogy ezt mondja Lukács evangélista: „Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy.” Jeruzsálembe, ahol a keresztrefeszítés, a halál vár rá, de ahol föltámad. A húsvéti események várnak Jézusra Jeruzsálemben. Az eredeti szöveg rámutat arra, hogy Jézus megszilárdította az arcát. Vagyis szilárdan elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy, hogy értünk meghaljon, értünk feltámadjon. Jézus lelkületének egyik vonása tehát az, hogy ő kitart a jóban, ő állhatatos a jóban, szabadon dönt mellettünk. Arra hív bennünket az Úr Jézus, hogy kövessük őt abban is, hogy mi is hűségesek maradunk hozzá, hogy mi is állhatatosak maradunk a jóban. Nemet mondunk a bűnre, és igent mondunk a szeretet parancsára. Kitartani a jóban, ellenállni a rossznak, erre hív bennünket Jézus.
Továbbá azt hallottuk, hogy Jézus az erőszakra nem erőszakkal válaszol, sőt megfeddi Jakabot és Jánost, akik az ellenséges falubeliekkel szemben ellenségesen lépnének fel. Jézus azt mondja nekik: „Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem, hogy megmentse.” Milyen szép ez! Jézus nem azért jött, hogy elítéljen, hogy elpusztítson, hanem, hogy megmentsen. Jézus lelkületének másik vonása tehát az, hogy ő irgalmas. Nem tesz egyenlőségjelet az ember és az ember bűne között. A bűnre nemet mond, az embernek mindig kész megbocsátani.
Követni Jézust tehát azt is jelenti, hogy mi is törekszünk irgalmasnak lenni, vagyis a másik emberre, mint testvérre tekinteni. Nemet mondva az erőszakra és igent mondva a megbocsátásra, mert az erőszakot erőszakkal nem lehet legyőzni, hanem csak megbocsátással, gyengédséggel, ahogy Ferenc pápa tanít.
Végül azt hallottuk, hogy Jézus ezt mondja: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.” Jézus egyszerűségére utal ez a mondat, hogy ő szegény, nem kötődik egyetlen egy tárgyhoz sem. Teljesen rábízza magát a mennyei Atyára. Jézus ráhagyatkozik az Atyára, és arra hív, hogy legyünk mi is szabadok, ne kötődjünk a tárgyakhoz, minden nap bízzuk rá magunkat a mennyei Atyára és ő gondoskodik rólunk.
Jézus arra bátorít bennünket, hogy kövessük őt, szemléljük őt, és törekedjünk egyre inkább elsajátítani az ő lelkületét, és úgy élni, ahogy ő élt. Ehhez kérjük az ő Szentlelkét, ő vezessen bennünket.
Most tartsunk egy kis csendet, és ebben a csendben imádkozzunk mindenkiért, különösen az idősekért, a betegekért, az egészségügyben dolgozókért, a családokért és a béke ajándékáért.
2022. június 26. – Évközi 13. vasárnap (Lk 9,51-62)
EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe tartott.
Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: „Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?” De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket: „Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem, hogy megmentse.” Ezután másik faluba mentek.
Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”
Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.”
Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”Ezek az evangélium igéi.
Pécsi Egyházmegye
