A heti rendszerességgel jelentkező „Örömhírre hangolva” videósorozat a megjelenését követő vasárnap evangéliumi szakaszán való elmélkedést kívánja elmélyíteni, emellett arra buzdít, hogy olvassuk a Szentírást és cselekedjük meg az Igét! (Évközi 15. vasárnap, 2022. július 10.)
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szeretettel köszöntök mindenkit!
Az évközi 15. vasárnap evangéliumi részletét Lukács evangéliumának 10. fejezetéből olvassuk.
Ebben a történetben a törvénytudó emberi életünk egyik legfontosabb kérdését teszi fel Jézusnak: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Mi az örök élet távlatában élünk. Ahogy Pál apostol írja: „A mi hazánk a mennyben van.” Úgyhogy fontos, hogy föltegyük gyakran a kérdést magunknak: mit kell tennünk, hogy elnyerjük az örök életet. Az eredeti szöveg így fogalmaz: „Mit tegyek, hogy örököljem az örök életet?” Ebben a kifejezésben az is benne van, hogy az örök életet, a mennyországot ajándékba kapjuk. Isten mindenkit meghív a mennyország örömébe. Mindenkit hazavár a mennybe. Föltenni a kérdést, hogy mit kell tennem, hogy örököljem az örök életet azt jelenti, hogy törekszem nap mint nap ennek a kérdésnek a fényében dönteni. Ami a mennyország felé vezet, ami a mennyország felé irányít, az alapján cselekszem, azt választom. Ami pedig eltávolít a mennytől, eltávolít a mennyországtól, arra nemet mondok.
Jézus a kérdésre kérdéssel válaszol: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?” A törvénytudó idézi a törvényt, a szeretetparancsot. Vagyis, aki hisz Jézus Krisztusban, és a szeretet parancsa szerint él, az irgalmasság szerint él, az jut el a mennyországba. Csak az marad meg az örök életre, amit szeretettel teszünk.
Az első örömüzenete a mai vasárnapi evangéliumi szakasznak az, hogy Isten mindannyiunkat meghív arra, hogy a mennyországba eljussunk. De feladatunk az, hogy az irgalmasság cselekedetei szerint éljünk. A szeretet cselekedeteire mondjunk igent. Gyakoroljuk az irgalmasság cselekedeteit, mert csak az jut be a mennyek országába, aki hisz Jézus Krisztusban, aki az irgalom és a szeretet gesztusait teszi.
Az evangéliumi szakasz továbbá arra is rámutat, hogy a szeretet parancsa három irányú: szeretni Istent, szeretni felebarátunkat és szeretni önmagunkat. Ugyanaz a szeretetparancs három irányba kötelez. Nem tudom igazán szeretni Istent, ha nem szeretem felebarátomat és nem szeretem önmagamat, mert hogyan szerethetjük Istent, akit nem látunk, ha nem szeretjük felebarátunkat, akit látunk - írja János az első levelében. Nem tudom igazán embertársamat sem szeretni, ha nem szeretem Istent és nem szeretem önmagamat. Ha nem szeretem önmagamat, akkor valójában nem tudom szeretni embertársamat és Istent sem. Vagyis a szeretet parancsa Isten felé, embertársaim felé és önmagunk felé is kötelez.
Ennek a Szentírási szakasznak az a második üzenete tehát, hogy törekedjünk mindig szeretni. És mit jelent szeretni? Erre utal az a kérdés, amikor megkérdezi a törvénytudó: „De hát ki az én felebarátom?”. Ennek kapcsán Jézus elmondja az irgalmas szamaritánusról szóló szép történetet. Megrendítő azt olvasni, hogy egy bajba jutott ember mellett egy pap és egy levita is elmegy, fejét elfordítva. Nem segítenek neki. Ugyanakkor egy idegen arra megy, egy szamaritánus, és meglátva a bajbajutottat, megrendül. Így mondja az eredeti szöveg: zsigereiben, bensejében megrendül, és nem fordítja el a nehéz helyzetbe került embertől a tekintetét, hanem odamegy hozzá. Lehajol hozzá, megérinti a sebeket, ápolja a sebeket, lehajol hozzá, fölemeli, fölteszi teherhordó állatára, és elviszi egy fogadóba, hogy ott gondoskodjanak róla. Ez a szeretet: lehajolni a másik emberhez, nem elfordítani a tekintetemet a babajutottól, hanem odamenni hozzá, megérinteni őt, áldozatot hozni érte, gyengéden, figyelemmel szeretni őt, segíteni, támogatni őt. És különös, arra a kérdésre, hogy „Ki az én felebarátom?”, végül Jézus ezzel a kérdéssel válaszol: „Mit gondolsz-e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” Vagyis, nem az a kérdés, hogy ki az én felebatárom, mert mindenki az én felebarátom; az az ember, aki éppen mellettem van, az az én felebarátom. Az az igazi kérdés, hogy én hogyan fordulok a másik ember felé. Felebaráttá kell válnunk. Testvérré kell válnunk. Ez a harmadik üzenete a mai szentírási szakasznak. Szeretni annyit jelent, hogy testvérévé válok a másik embernek. Annak a testvérévé, aki éppen mellettem van, és ez azt jelenti - fogalmaz Ferenc pápa -, hogy nem fordítom el a tekintetemet a másik embertől, a bajbajutottól, hanem odamegyek hozzá, lehajolok hozzá, segítem, támogatom lehetőségeim szerint.
Váljunk egymás testvérévé! Testvérré lenni azt jelenti, hogy irgalmas vagyok a másik ember felé, szeretettel fordulok a másik ember felé. Az erőszakot, a háborút csak békével, csak a testvériség lelkületével tudjuk legyőzni.
Tartsunk egy kis csendet, és ebben a csendben határozzuk el, hogy egymásnak testvéreivé akarunk válni, és imádkozzunk csendben mindenkiért, különösen az idősekért, a betegekért, a szegényekért, a családokért.
2022. július 10. – Évközi 15. vasárnap (Lk 10,25-37)
Abban az időben egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt: „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?” A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.”
A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?” Jézus történettel felelt a kérdésre: „Egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták.
Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra. Ő is meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus így folytatta: „Menj és te is hasonlóképpen cselekedjél!”Ezek az evangélium igéi.
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
