A heti rendszerességgel jelentkező „Örömhírre hangolva” videósorozat a megjelenését követő vasárnapi evangéliumi szakaszon való elmélkedést kívánja elmélyíteni Nyúl Viktor pasztorális helynök gondolataival, emellett arra buzdít, hogy olvassuk a Szentírást és cselekedjük meg az Igét! (Évközi XVIII. vasárnap, 2022. július 31.)
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szeretettel köszöntök Mindenkit!
Az évközi 18. vasárnap evangéliumi szakaszát Lukács evangéliumának 12. fejezetéből olvassuk:
Abban az időben amikor Jézus tanított, valaki megszólalt a sokaságból: „Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.” Ő így válaszolt neki: „Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek, és elosszam örökségteket?”
Majd a tömeghez fordult: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.”
Példabeszédet is mondott nekik: „Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van elég vagyonod, eltart sok évig. Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet! Ám az Isten így szólt hozzá: Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél? Így jár az, aki kincset gyűjt magának ahelyett, hogy Istenben gazdagodnék.” (Lk 12,13-21)
Tűnődésre hív Jézusnak az a tanítása, amely így hangzik: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.” Mitől függ az ember élete? Sokan sajnos azt gondolják, hogy a földi javaktól, a vagyontól, és ezért mondja Jézus, hogy őrizkedjünk a kapzsiságtól, mert a kapzsiság önzővé tesz, a kapzsiság bezár. Ahogy a példabeszédben, amit az imént hallottunk, szintén egy gazdag ember, akinek sok vagyona van, csak azon gondolkodik, hogy mit tegyen a vagyonával, hogyan legyen saját magának jó, és nem törődik a másik emberrel. A kapzsiság a vagyonnak a helytelen felhasználását jelenti. Amikor a szívünk a vagyonhoz tapad, és azáltal önzővé, közönyössé válik az ember a másik ember iránt.
Jézus nem a gazdagságra mond nemet, hanem arra mond nemet, hogy ne tapadjon a szívünk a vagyonhoz. Jézus arra hív, hogy használjuk föl jól azokat az adományokat, azokat a lehetőségeket, amelyeket kapunk a földi életben. Mitől függ tehát az ember élete? Nem a pénztől, nem a vagyontól, mert a halotti leplen - ahogy tanít Ferenc pápa -, nincsen zseb, oda semmit sem lehet belehelyezni. Ahogy egy másik szemléletes képpel él a Szentatya, egyetlenegy temetési szertartáson sincs jelen egy kamion, amelybe az elhunytnak a vagyonát belehelyeznék, és az elhunyt temetkezési helyére odavinnék. Vagyis a vagyont, a földi javakat, nem visszük magunkkal a sírba. Mi az, ami megmarad a halál után? Csak az, amit szeretettel teszünk. Isten maga a szeretetet, és arra hív, hogy mindent tegyünk szeretettel.
Istenben gazdagodni azt jelenti, hogy mindent Istenben teszünk, vagyis mindent szeretettel teszünk, és amit szeretettel teszünk, az marad meg az örök életre. Mert a szeretet kinyit, a szeretet nagylelkűvé tesz, a szeretet arra hív, hogy merjük megosztani azt, amink van másokkal, merjük odaadni másoknak azt, amink van, és azáltal gazdaggá válunk.
Boldogok a lelket tekintve szegények, mert övék a mennyek országa, olvashatjuk a boldogmondásokban Máté evangéliumában. Lelket tekintve szegénynek lenni azt jelenti, hogy elismerem, hogy törékeny, egyszerű ember vagyok. Elismerem, hogy szükségem van Istenre, elismerem, hogy rá kell hagyatkoznom Istenre. Lelket tekintve szegénynek lenni nem nyomorúságot és nem nyomort jelent, hanem az Istenbe vetett bizalmat, alázatos magatartást, hogy a szívünk nem tapad a vagyonhoz, hanem amink van, azt helyesen használjuk föl mások és magunk javára egységesen.
Ünnepeljük azt a jó hírt, hogy Isten meghív bennünket is arra a kalandra, hogy mindazt, amink van, mások javára kamatoztassuk, és azáltal mi magunk is boldogok leszünk. Isten meghív arra bennünket, hogy szeressünk, és ha szeretünk, akkor gazdagodunk Istenben. A szeretet az, ami megmarad az örök életre. Valójában az ember élete, nem a vagyonban való bővelkedéstől függ, hanem a szeretetben válik teljessé.
Hívjuk a Szentlelket, kérjük a Jóistent, hogy tudjunk mindig lelkünket tekintve szegényeknek lenni, vagyis rábízni magunkat az Úrra, és nagylelkűvé válni egyre inkább!
Egy kis csendben imádkozzunk most a fiatalokért, az idősekért, a betegekért, az egészségügyben dolgozókért és a béke ajándékáért is!
Nyúl Viktor
pasztorális helynök
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
