A heti rendszerességgel jelentkező „Örömhírre hangolva” videósorozat a megjelenését követő vasárnapi evangéliumi szakaszon való elmélkedést kívánja elmélyíteni Nyúl Viktor pasztorális helynök gondolataival, emellett arra buzdít, hogy olvassuk a Szentírást és cselekedjük meg az Igét! (Évközi XXIII. vasárnap, 2022. szeptember 4.)
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szeretettel köszöntök Mindenkit!
Az évközi 23. vasárnap evangéliumi részletét Lukács evangéliumának 14. fejezetéből olvassuk.
Ebben az evangéliumi részletben Jézus többször megismétli ezt a kijelentést: „nem lehet az én tanítványom”. Ezáltal hangsúlyozni kívánja éppen azt, hogy arra hív bennünket, hogy legyünk az ő tanítványai. Milyen szép ez a gondolat, Jézus a mi Mesterünk, mi pedig az ő tanítványai vagyunk. A Mester a tanítványaitól azt kéri, hogy figyeljenek rá, hogy tanuljanak tőle, hogy engedelmeskedjenek neki, hogy kövessék őt. Milyen szép ez: Jézus a mi Mesterünk, a mi egyetlen Mesterünk, mi pedig az ő tanítványai vagyunk, s minden nap tanulhatunk tőle. Egy úton haladunk, közösen, mint Jézus Krisztus tanítványai, és Jézus együtt halad velünk az úton.
Az első gondolat, amire Jézus, a mi Mesterünk tanítani kíván, az így hangzik: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom.” Vagyis az első dolog, amit kér tőlünk a Mester, hogy mindig őhozzá menjünk oda. Ő legyen a viszonyítási pontja az életünknek. Ő az, aki tanítani tud bennünket. Ő a mi szeretetünknek, ő a mi életünknek az igazi forrása, az igazi alapja. Mindig odamenni Jézushoz, mindig legyünk bátrak odamenni Jézushoz, leborulni előtte, hallgatni őt, figyelni rá. Ne legyen más mesterünk. Egyedül Jézus, a mi Mesterünk. A tanítvány tehát az, aki mindig odamegy a Mesteréhez, aki mindig odamegy Jézushoz, hogy hallgassa őt. Jézussal együtt haladunk az úton. Ő velünk van és hív, hogy mindig menjünk oda hozzá.
Jézus, amikor azt mondja, hogy ha valaki nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, ez a kifejezés nem arra tanít bennünket, hogy valójában gyűlöljük egymást, Jézus nem erre tanít. Jézus mindig nemet mond a gyűlöletre. Ez a kifejezés erőteljesen, jelképesen azt akarja mutatni, hogy állítsuk első helyre az életünkben Jézus Krisztust, vagyis őt szeressük a legjobban. A tanítvány második tulajdonsága tehát, hogy az első helyre teszi mindig a Mestert. Ahogy Szent Benedek mondja: Krisztus szeretete elé senkit és semmit ne helyezzünk. Vagyis Jézus arra is szeretne kérni bennünket, hogy ő legyen az első az életünkben. Mindenkiben és mindenben őt szeressük, és ha Jézus Krisztus van az első helyen az életünkben, akkor minden a helyére kerül. Akkor az életünkben minden a megfelelő helyére fog kerülni.
Továbbá Jézus azt mondja: „Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így követ, nem lehet az én tanítványom.” A másik jellemzője tehát a tanítványnak, hogy fölveszi minden nap a keresztjét. Nemcsak a könnyű pillanatokban kell követnünk Jézust, hanem mindig. Mindig követni az Urat konkrétan azt jelenti, hogy ami nehézség adódik az életemben a napom során, ami próbatétel adódik a napom során, azt elfogadom, azt átölelem, s abban a helyzetben törekszem követni az Urat. Jézus arra hív bennünket, hogy ahogy ő is tette, vegyük fel a keresztet. Mondjunk igent a próbatételekre, a nehézségekre és ezekben az élethelyzetekben, próbatételekben is, kövessük az Urat. Vagyis cselekedjünk úgy, ahogy Jézus cselekedne a helyünkben, beszéljünk úgy, ahogy Jézus beszélne a helyünkben, gondolkodjunk úgy, ahogy Jézus gondolkodna a helyünkben.
Végül, az Úr Jézus még azt mondja: „Tehát mindaz, aki közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom.” Jézus tanítványa az a valaki, aki tud szabad lenni. Aki tud szabad lenni a dolgoktól, tud szabad lenni az eseményektől. Jézus a szabadságra hív bennünket. Ahogy a Galata levélben tanítja Pál apostol: Krisztus az, aki elvezet bennünket a szabadságra. Legyünk mi is Jézusnak szabad tanítványai, akik nem kötődünk dolgokhoz, hanem azokat a dolgokat, amelyeket ajándékba kaptunk az Úrtól, Isten akarata szerint, Isten nagyobb dicsőségére használjuk, alkalmazzuk. Azokat a tárgyakat, azokat a javakat, amiket kapunk Istentől, mint eszközök használjuk, Isten dicsőségére.
Összefoglalva, Jézus arra tanít ma bennünket, hogy ő a mi Mesterünk, mi pedig az ő tanítványai lehetünk. Együtt egy közösség, együtt követjük az Urat, mint tanítványok testvéri közössége. S arra bátorít bennünket az Úr Jézus, hogy ő legyen az első az életünkben. Krisztus szeretete elé senkit és semmit ne helyezzünk. Mindent és mindenkit őbenne, őérte szeressünk. A Mester arra bátorít bennünket, hogy legyünk szabadok, ne kötődjünk a tárgyakhoz, a javakhoz, azokban lássuk meg az ajándékot, amelyet azért kaptunk, hogy másokat segítsünk, hogy Isten nagyobb dicsőségére cselekedjünk velük. Jézus bennünket tanítványait arra hív, hogy mindig menjünk oda hozzá, ő az, aki átalakít, ő az, aki formál, ő az, aki szeretetével gyógyít bennünket, és arra a kalandra hív mindannyiunkat, hogy kövessük őt, legyünk az ő tanítványai. Legyünk együtt, Jézus Krisztus tanítványai. Így tegyünk tanúságot róla, a mi egyetlen Mesterünkről.
Tartsunk egy kis csendet, és ebben a csendben imádkozzunk mindenkiért, különösen a családokért, a fiatalokért, az idősekért, a betegekért, az egészségügyben dolgozókért és a békéért.
Nyúl Viktor, pasztorális helynök
2022. szeptember 4. - Évközi 23. vasárnap (Lk 14,25-33)
Abban az időben amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk fordult, és így szólt: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom. Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így követ, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e miből befejeznie? Mert ha az alapokat lerakta, de (az építkezést) befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, gúnyolni kezdi: »Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.« Vagy, ha egy király hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga tízezer katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá még akkor, amikor messze jár, és békét kér tőle. Tehát mindaz, aki közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom.”
Ezek az evangélium igéi.
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
