A heti rendszerességgel jelentkező „Örömhírre hangolva” videósorozat a megjelenését követő vasárnapi evangéliumi szakaszon való elmélkedést kívánja elmélyíteni Nyúl Viktor pasztorális helynök gondolataival, emellett arra buzdít, hogy olvassuk a Szentírást és cselekedjük meg az Igét! (Évközi XXIV. vasárnap, 2022. szeptember 11.)
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szeretettel köszöntök Mindenkit!
Az évközi 24. vasárnap evangéliumi részletét Lukács evangéliumának 15. fejezetéből olvassuk.
Lukács evangéliumának ez a fejezete az isteni irgalmasságról beszél. Nagyon szép ez a három történet, amely elmondja azt, hogy Isten irgalmas, Isten irgalmas Atya. Először is ez a három példabeszéd az elveszett bárányról, az elveszett pénzről, az elveszett fiúról, Isten irgalmas szeretetéről úgy beszél, hogy Isten keresi az embert, Isten nem mond le az emberről, Isten türelmes minden emberhez. Ahogy a jó pásztor otthagyja a kilencvenkilenc bárányt, hogy elmenjen, és megkeresse az elveszett juhot, ahogy a háziasszony kisepri a házát, hogy megtalálja az elveszett pénzérmét, ahogy az édesapa várja, hogy hazaérkezzék fia, és amikor látja, hogy jön hazafelé, elé siet, ugyanúgy Isten is, ahogy Ferenc pápa tanítja: az első lépések Istene. Isten az, aki megteszi mindig az első lépést felénk, ő az, aki megbocsát, ő az, aki vígasztal, ő az, aki beszél önmagáról. Ő az, aki közeledik felénk, hogy találkozzék velünk. Isten, az első lépések Istene, aki keresi az embert, aki nem mond le az emberről, nem mond le akkor sem, ha esetleg az ember önmagáról már lemondott. Isten mindig bízik bennünk, ő mindig hűséges, ő mindig jön, mindig jön, hogy megtaláljon bennünket, hogy átöleljen, hogy felemeljen, hogy meggyógyítson, hogy megvigasztaljon.
Ez a három történet továbbá azt is elbeszéli, hogy Isten irgalmassága abban is megmutatkozik, hogy ő örül annak, amikor megtalálja az embert. Hogy ő örül annak, amikor egy bűnös ember megbánja a bűneit és meg akar térni, meg akar változni. Ahogy a jó pásztor is örül annak, amikor megtalálta elveszett bárányát, ahogy a háziasszony is örül annak, amikor megtalálta elveszett pénzdarabját, illetve amikor az apa örül annak, amikor látja hazatérni bűnbánó fiát, ugyanúgy örül Isten minden embernek, minden bűnös embernek, aki megtér, különösen is örül Isten. Isten öröme a megtérő ember. Isten öröme az ember maga.
Végül e három történet arra is rámutat, hogy Isten mindig megbocsát. Amikor megtalálja az elveszett bárányt a pásztor, nem szidja le, hanem gyengéden átöleli, fölemeli, vállára teszi és örvendezve hazatér vele. Az asszony is, amikor megtalálja a történetben a pénzdarabot, örvend, hálát ad, hogy megtalálta a pénzt. Az édesapa is, mikor hazaérkezik a fia, nem hagyja, hogy végig mondja a bocsánatkérő szavakat, hanem átöleli, megcsókolja őt megbocsátása jeléül. Isten mindig megbocsát, Isten mindig irgalmas. Az a baj, hogy néha mi ezt elfelejtjük. Hogy mi elfelejtünk bocsánatot kérni tőle, fogalmaz Ferenc pápa. Merjünk mindig bocsánatot kérni Istentől. Merjünk mindig az ő irgalmában bízni, mert Isten irgalmas, mindig megbocsát. Nincs az a bűn, amit, ha őszintén megbánok, ne bocsátaná meg a Jó Isten.
Ez a három történet azt tanítja tehát nekünk, hogy Isten jó, Isten irgalmas, Isten az első lépések Istene, aki mindig jön, hogy megtaláljon bennünket. Isten örül nekünk, örül annak, amikor megbánjuk bűneinket, és ő örömmel megbocsát nekünk. Ő türelmes, nem fél a mi bűneinktől. Isten irgalma ajándék. Isten mindannyiunknak adja ezt az ajándékát. Ez az ajándék bennünket is kötelez, ez az ajándék küldetéssé válik, hogy mi is legyünk az első lépések emberei. Vagyis merjünk kilépni előítéleteink, önzéseink börtönéből, s merjük keresni a másik emberben az embert, a testvért. Ahogy az irgalmas atya az idősebbik fiát is emlékezteti, hogy a visszatérő fiú ennek az idősebb testvérnek az öccse, vagyis sose felejtsük el, hogy egymásnak testvérei vagyunk és Isten mindig a mi mennyei Atyánk.
Merjük keresni a másik embert, merjünk odamenni a másik emberhez, merjük mi is megtenni az első lépéseket a megbocsátásban, a közeledésben, a találkozás kultúrájában. Isten irgalma bennünket is hív arra, hogy mi is örüljünk. Örvendjünk annak, hogy Isten megbocsát nekünk, és örömmel tudjunk fordulni mások felé. Minden bűnbánó emberrel való találkozásunk számunkra is legyen öröm. És Isten irgalma arra is hív bennünket, hogy mi is bocsássunk meg egymásnak, merjünk bocsánatot kérni, merjünk megbocsátani. Miért? Mert Isten nekünk is megbocsát. Ünnepeljük ezt a jóhírt!
Tartsunk egy kis csendet, és ebben a csendben imádkozzunk minden családért, az idősekért, a fiatalokért, a béke ajándékáért, a betegekért, az egészségügyben dolgozókért, és Szentatyánkért, Ferenc pápáért is!
Nyúl Viktor, pasztorális helynök
2022. szeptember 11. - Évközi 24. vasárnap (Lk 15,1-32)A vámosok és a bűnösök Jézushoz jöttek, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt, és azt mondták: „Ez szóba áll a bűnösökkel és együtt étkezik velük.” Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: „Ha közületek valakinek száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet, s nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: »Örüljetek, mert megtaláltam elveszett juhomat.« Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre.
Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat, és azt mondja: »Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett drachmámat.« Mondom nektek, az Isten angyalai is éppen így örülnek majd egy megtérő bűnösnek.”
Majd így folytatta: „Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: »Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét.« Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment, és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki.
Ekkor magába szállt, és így szólt: »Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be.« Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta.
Ekkor a fiú megszólalt: »Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz.«
Az atya odaszólt a szolgáknak: »Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt, és életre kelt, elveszett és megkerült.« Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte, mi történt. »Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt« – felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött, és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: »Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágtál le neki.«
Ő erre azt mondta: »Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. Most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt, és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.«”Ezek az evangélium igéi.
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
