A heti rendszerességgel jelentkező „Örömhírre hangolva” videósorozat a megjelenését követő vasárnapi evangéliumi szakaszon való elmélkedést kívánja elmélyíteni Nyúl Viktor pasztorális helynök gondolataival, emellett arra buzdít, hogy olvassuk a Szentírást és cselekedjük meg az Igét! (Évközi XXVI. vasárnap, 2022. szeptember 25.)
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szeretettel köszöntök Mindenkit!
Az évközi 26. vasárnap evangéliumi részletét Lukács evangéliumának 16. fejezetéből olvassuk.
Ebben a történetben Jézus rámutat arra, hogy van túlvilág, van mennyország és van pokol. A mennyországba mindazok eljutnak, akik hisznek Jézus Krisztusban, akik az irgalom és a szeretet gesztusai alapján élnek. A pokolra azok jutnak, akik tudatosan elutasítják a szeretet és az irgalom gesztusait, akik elutasítják Jézus Krisztust, akiben felismerték az igazságot. Van mennyország és van pokol. Fontos, hogy ezt tudatosítsuk az életünkben. Isten mindannyiunkat hív a mennyország örömére, de Isten szabadnak teremtette az embert, az ember szabad abban is, hogy döntsön. Az ember szabad abban is, hogy hogyan válaszoljon Isten szeretetére. Isten tehát mindannyiunkat hív a mennyország örömébe, a vele való örök szeretetközösségre, de ahogy Szent Ágoston mondja: Isten megteremtett bennünket nélkülünk, de nem fog üdvözíteni bennünket nélkülünk. Vagyis, szükséges a mi döntésünk is, hogy elfogadjuk Isten ajándékát, hogy igent mondjunk Isten szeretetére.
Az első üzenete Jézusnak, amit üzenni szeretne ma nekünk az az, hogy van örök élet, van mennyország és van pokol. Tőlünk is függ, hogy halálunk után, hová kerülünk. Természetesen fontos tudnunk, hogy van tisztítótűz is. A tisztítótűz jelképesen mondva egy olyan kórház, ahonnan mindenki gyógyultan távozik. A tisztítótűzből a mennyországba jut mindenki.
Arra hív az Úr bennünket, hogy vegyük komolyan a földi életünket, mert a földi életünktől függ, hogy halálunk után hová kerülünk. Ahogy ebben a történetben is láttuk: Lázár, a szegény Lázár, aki koldul, aki éhezik, halála után -jelképesen mondja a történet -, Ábrahám kebelére vitetett, vagyis a mennyországba jutott. A gazdag, akinek pedig a nevét sem őrizte meg ez a történet, a kárhozatra kerül. Ezzel az epizóddal Jézus arra akar figyelmeztetni tehát, hogy a földi életünk cselekedeteitől függ a mi sorsunk. Lázár nem azért került a mennyországba, mert nélkülözött földi életében, nem azért került a mennyországba, mert szegény volt. A dúsgazdag pedig nem azért jutott a kárhozatra, mert sok vagyona volt. Hanem az a kérdés, hogy ezzel, mármint a gazdagságával a gazdag ember, a szegénységével Lázár, mit kezdett, hogyan élt. Lázár rábízta magát az Úrra, Lázár ráhagyatkozott Isten gondviselésére, ahogy Jézus is mondja egyik alkalommal: „Boldogok a lelket tekintve szegények, mert övék a mennyek országa.” Lázár hitte és tudta, hogy Isten az ő egyetlen kincse, rábízta magát Istenre. Istenbe vetett hittel élt, rábízta magát az Úrra és ezért jutott ő a mennyországba. Viszont a dúsgazdag a vagyonát nem jól használta fel. Ő a vagyonának a rabja maradt, önzően megmaradt a vagyonának a börtönében és nem akarta megosztani javait a rászorulókkal, más emberekkel. Ez a gazdag ember nem a gazdagsága miatt kárhozott el, hanem azért, mert a gazdagságát nem tudta megosztani másokkal, nem volt irgalmas. Jézus ezzel arra is bátorít bennünket, hogy éljük jól meg földi életünket, mert az a protokoll - tanít Ferenc pápa -, amit annak idején majd az Úr Jézus az ítélet során megkérdez tőlünk, így hangzik: éhes voltam, és adtál-e ennem, szomjas voltam és adtál-e innom, beteg voltam és börtönben voltam és meglátogattál-e? Ruhátlan voltam és felruháztál-e? Szomorú voltam és megvigasztaltál-e? „Életünk alkonyán - mondja Keresztes Szent János -, szeretetünk alapján leszünk megítélve szeretetből.”
Hogyan döntsek földi életemben? Ezzel kapcsolatban Ferenc pápa azt javasolja, hogy gondoljunk mindig arra, hogy az a cselekedet, amit szándékozunk megtenni, közelebb visz-e bennünket a mennyországhoz vagy sem. Azt tegyük meg, ami a mennyország felé közelít bennünket, s arra mondjunk nemet, ami eltávolítana bennünket a mennyországtól.
Végül Jézus Krisztus felhívja arra is a figyelmet ebben a történetben, hogy fontos olvasnunk az Írásokat. Ábrahám azt feleli az elkárhozott gazdagnak: „Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak.” Vagyis a mi iránytűnk a földi életünk során, az Isten igéje. Fontos, hogy napi kapcsolatban legyünk az Úr szavával. Olvassuk az Úr szavát, engedelmeskedjünk Isten szavának, annak fényében éljünk, és ha így teszünk, akkor ennek a csodálatos iránytűnek, vagyis Isten igéjének a fényében, eljutunk a mennyország örömébe.
Örömhírünk az, hogy Isten mindannyiunkat arra hív, hogy eljussunk a mennyország örömébe. Ez az ajándék feladattá is válik. Arra hív az Úr minket, hogy itt a földi életünket jól, okosan éljük meg, vagyis tudjuk megosztani javainkat másokkal. Éljük a szeretet és az irgalom gesztusait, mert ettől is függ, a mi üdvösségünk. Az Úr azt kéri tőlünk, hogy olvassuk, az ő szavát. Isten szava legyen lámpás utunk során.
Tartsunk egy kis csendet és ebben a csendben adjunk hálát Istennek, imádkozzunk Ferenc pápáért, imádkozzunk a családokért, a békéért, a fiatalokért, az idősekért, a betegekért és az egészségügyben dolgozókért is!
Nyúl Viktor, teológiai tanár
2022. szeptember 25. - Évközi 26. vasárnap (Lk 16,19-31)
Abban az időben:
Jézus a következő példabeszédet mondta:
„Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, ami a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit.
Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt.
Felkiáltott: »Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban.«
»Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl.
Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.«
»Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére.«
Ábrahám ezt felelte: »Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak.« Ám az erősködött: »Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának.« Ő azonban így felelt: »Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.«”Ezek az evangélium igéi.
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
