Négy életút, egy felújított templom, és egy új színekbe öltözött kert – értük szóltak szeptember utolsó napján a Hosszúhetényi Római Katolikus Plébánia harangjai, és értük imádkoztak a hívek.
Rég nem látott Szentmisét tartottak szeptember 30-án a Hosszúhetényi Szent Miklós-templomban. A szertartással egybekötve a felújított templom-külső megáldására, valamint admisszió bemutatására is sor került Dr. Nyúl Viktor pasztorális helynök által. A műemléki védelem alatt álló szent hely felújítására igencsak nagy szükség mutatkozott. Az 1740-ben épült templom bár kiállta az idők próbáját, annak nyomát csak a hívek munkájával, segítségével tudta lemosni magáról, hogy a jövőben is szolgálja a helyieket, és azokat, akik Hosszúhetényre látogatnak - higgyék el, érdemes! De nem csak a barokkstílusú épület külsejét frissítették fel a szorgos kezek, a templomkert is új ruhát kapott. Kétség nem fér hozzá, amikor egy közösség gondoskodásából szépül Isten hajléka, az rendkívüli esemény.
A napsütéses őszi délutánon szervezett ünnep a renovált épület és a kert megáldásával kezdődött. „Amikor a templom-külsőt megáldjuk, hálát adunk azért, hogy Isten háza ezen a szép településen kapott helyet.” – kezdte az elmélkedést az atya, majd áldást kért mindazokra, akik munkájukkal hozzájárultak a felújításhoz, és így folytatta: „Adj Urunk híveidnek hitet és hűséget, hogy ennek a templomnak tudatos és buzgó látogatásával az ő jelenlétük legyen házadnak igaz békessége.”
Ezt követően megkezdődött a Szentmise, melynek ideje alatt a négy diákonusszentelés előtt álló hívő megosztotta a résztvevőkkel, miért kérik a diakonátusi rendbe való felvételüket. Asztalos Gábor Tamás, Dr. Kovács Tibor, László Péter Ferenc és Priskin Zsolt más-más módon találtak rá az útra, amelyen járnak, egy dologban azonban egyetértenek; életüket, mindennapi cselekedeteiket Istennek szentelik és nyitottak a szolgáltra, melyre az Úr hívja őket. Mert nem csupán egy templom az egyetlen biztos pont a közösségek számára, a remény jele az is, amikor egy ember úgy dönt, az Urat szolgálja hátralévő életében, akárcsak az a négy férfi, akik a hosszúhetényi szentmisére abban a tudatban érkeztek, hogy egyszer diakónussá válnák.
Fotók: Harasztovics Arnold
