Párkapcsolati Műhelyük hetedik éve működik töretlen sikerrel. Négy gyerek szülei és négy unoka nagyszülei. A fiatal házasok, akik elbizonytalanodnak, Pécsen legtöbbször őket keresik elsőként. De hogy lettek a kapcsolatok szakértői? Mi a történetük, és mit gondolnak a konfliktusokról? Erről adott interjút Nagy Péter és Judit.
Ritka, amikor egy eseménysorozat ilyen hosszú ideig, ilyen nagy érdeklődésnek örvend. Hogy indult a Párkapcsolati Műhely?
Nagyné Dékány Judit: Amikor felmerült, hogy a férjemmel együtt fogunk előadásokat tartani párkapcsolati témában, egy tanévről volt szó. Ennyi idő átláthatónak tűnt, ezért mertem beleegyezni. De nagyon meglepődtünk, amikor a résztvevők júniusban így köszöntek el: „szeptemberben találkozunk”. Nyáron főtt is a fejünk, hogyan tovább. Így lett az egy tanévből hét. Most a Művészetek és Irodalmak házában tartunk Párkapcsolati Műhelyet minden hónap harmadik szerdáján.
Sokan a műhelyből ismernek titeket. Mivel foglalkoztok, amikor nem konfliktuskezelésről, családalapításról beszéltek a közönségnek?
Nagy Péter: A Pécsi Egyházmegye közoktatási munkatársa és a Családi Életre Nevelés és Életstratégia program koordinátora vagyok. Az előadássorozat elindítása előtt pedig három évig voltunk a Házas Hétvége régiófelelősei, míg előtte a Megújulás Családterápiás Intézetnél tíz évig meghívott segítőpárok. Tehát a házaspárok életére viszonylag nagy a rálátásunk, nem csak saját tapasztalatunkból merítünk.
Judit: Végzettségemet tekintve diplomás ápoló vagyok, de ennél sokkal hangsúlyosabb az életemben a családterápiás témakör, ami régóta foglakoztat. Péterrel a kapcsolatunk elejétől tagjai vagyunk különböző közösségeknek. Így az elmúlt évtizedek alatt sok párral találkoztunk, ez is hozzájárult ahhoz, hogy mertünk belevágni a Párkapcsolati Műhelybe.
Sok házasságon segítettetek.
Judit: Ez nem a mi érdemünk! Úgy gondolom, egy házasság attól javul meg, ha a párokban vagy egyfajta nyitottság, szándék arra, hogy változtassanak a helyzeten. Mi legfeljebb ötleteket, támpontokat tudunk adni, a döntés az ő kezükben van, rajtuk áll, hogy mit hoznak ki ebből. A Párkapcsolati Műhelynek már akkor is lenne értelme, ha semmi mást nem csinálnánk, mint megadnánk a lehetőséget a fiataloknak, hogy kérdezzenek tőlünk. De azt is tudni kell, hogy az előadásainkon minden alkalommal elmondjuk: nekünk fontos a hit és alapvetően a szentségi hazásságban hiszünk, eszerint élünk.
Péter: Bár a műhelynek nem célja a direkt evangelizáció, de szeretnénk, ha a résztvevők látnák, hogy a kiteljesedés nem valósulhat meg spiritualitás nélkül. Küzdelem, kegyelem és gondviselés nélkül nem tudunk túllépni önmagunkon, márpedig erre nagy szükség van, amikor jó házasságokról akarunk beszélni.
Egy jól működő kapcsolat ajándék! Milyen a tiétek?
Péter: Jó a kérdés! (nevet)
Judit: Itt térnék vissza szentségi házasságra. Minden jelentős konfliktushelyzetünkben engem az gondolkodtat el, hogy mi valamikor szívvel-lélekkel mondtuk ki Isten előtt az igenünket. Ezért minden nehezebb helyzetben visszamegyek ehhez a pillanathoz, és innét indulok a megoldás útján.
Péter: Természetesen a mi életünkben is volt példa arra, hogy kétségbe vontuk a kapcsolatunk jövőjét. Ennek révén fontosnak tartom, hogy a fiatal párokat, akik eljönnek az előadásainkra, ne csapjuk be azzal, hogy egy házasság jól fog működni, ha megtaláltak az ideális társat, mert ez illúzió! Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy egy kapcsolat attól jó, ha a nehézségek ellenére újra és újra keressük a helyes utat, ha újra és újra elgondolkodunk azon, hogy mivel bántottam meg a másikat, miben változhatnék, fejlődhetnék. Ha valaki képes erre, és érdeklődik a másik iránt, figyel rá, akkor nincsenek megoldhatatlan akadályok.
Illetve tudni kell veszekedni, pontosabban helyén kezelni a konfliktusokat. Erről is gyakran beszéltek.
Judit: Nagyon fontos, hogy megtanuljuk különválasztani a problémát a személytől!
Péter: De ugyanúgy az is sokat számít, hogy legyenek más házasok vagy jegyesek, akikkel az érintettek megoszthatják a tapasztalataikat. Pontosan látjuk, hogy a legtöbb kapcsolatban nem azért vitatkoznak a párok, mert egymással van problémájuk, hanem mert az egyik nő, a másik pedig férfi, és a két nem máshogy látja ugyanazokat a helyzeteket. Amikor a társak közösségben vannak, a kortársaikkal vannak, hamar rájönnek: a másik felesége is úgy gondolkodik, mint az enyém, vagy a másik férje is úgy reagál, mint az enyém. Ebből nagyon jó beszélgetések tudnak kialakulni! Ezért kell, hogy a házasok, jegyesek időnként találkozzanak a saját korosztályukban másokkal, akik hasonló élethelyzetben vannak.
A Házasság Hete jó alkalom arra, hogy a párok minőségi időt töltsenek együtt. A ti nézőpontotok alapján miért fontos a rendezvény?
Péter: Mert felhívja a figyelmet arra, hogy a házasság csak akkor marad fenn, ha vannak közös élmények, együtt töltött idő és a párok olykor kiszakadnak a napi rutinból. A legtöbb házasság a gyerekek születésével egy logisztikai központtá alakul, és a feladatmegoldásokon túl ritkán-, vagy egyáltalán nem marad idő az érzések megbeszélésére, átadására.
Judit: A napokban tapasztaltuk, amikor mi is időt töltöttünk együtt, és elmentünk egy kávézóba, hogy a közelünkben egy randevúzó fiatal pár készít szelfit. Rögtön arra gondoltunk, hogy Szerelmi kalandtúrán vannak, mert ez is a program része. Ezt nagyon jó volt látni! Szeretem, hogy ezek a játékos feladatok vagy önmagukban a rendezvények megmozgatják az embereket, és odafigyelnek egymásra. A nagycsaládosok nagy terheteket cipelnek, ezért kell a Házasság Hete és azok az események, amik segítenek, hogy a párok időt szánjanak egymásra, a kapcsolatukra.
