2020. szeptember 12. és 18. között zajlott az Ars Sacra Fesztivál, amelyhez Egyházmegyénk idén is színes programsorozattal csatlakozott.
A rendezvény programjai a közösségi élmény örömét hordozva nyújtottak lehetőséget a kulturális eseményen való részvételre, ahol igyekeztünk az érdeklődők figyelmét a szakrális művészet távlataira, és általuk az Istenre mutató értékek világára irányítani.
A fesztivál a pécsi-eszéki festő művész, P.A. Senser műveiből összeállított kiállítás megnyitásával vette kezdetét. A különleges képek restaurálására a Szabadkai Múzeum jóvoltából adódott lehetőség. A tárlaton 15 ritkán látott festmény került középpontba.
„A vallás és a művészet nem egymástól elszigetelt kultúrformák, hiszen ameddig az érzéki tapasztalás világában élünk, a valóság felszínét súroljuk. A művészet pedig megtanít, hogy szemtől szemben lássuk a dolgokat, így színesebb képet ad a világról és erőteljesebb tudással szolgál a formák törvényszerűségéről, mint az összes tudomány, és ezáltal közelebb kerülünk az emberi nyitottság új rétegéhez, a hithez”. mondta nyitó beszédében Kvanduk Frigyes atya, az egyházmegye általános helynöke.
A művész-restaurátor és a művészettörténész szavaiból minden jelenlevő átérezhette, hogy nagyon különleges kiállítás előtt állnak. A tárlat lélekemelő hatását fokozza a Csodálatos kenyérszaporítás című monumentális festmény, melyet szemlélve a néző is bevonódik a bibliai történésekbe, ami elgondolkodtat hogyan állunk hozzá ma a csodához.
A Székesegyház restaurálásáról szóló előadás kulisszatitoknak számító érdekességekbe avatta be a hallgatóságot. Az előadók beszámoltak a korábbi szakunkák információ hiányból fakadó érdekes hibáiról, a múlt és jelen speciális kihívásairól, a felhasznált különleges technikákról. Sok más között megtudtuk, hogy a falak leradírozásának legjobb eszköze a kenyér.
A Művészeti Gimnázium és a Művészeti Kar 6 ifjú orgonista növendéke mutatta be tudását a következő napon. Az orgona, mely képes akár egy egész zenekar hangvilágát megszólaltatni a regiszterek segítségével, a templomtérben megszólalva könnyen juttatott el minket a zeneszerzők világába, Isten dicséretére.
A filmklub szervezőinek jóvoltából széles közönség tekintethette meg a Viskó című filmet. Az Istennel való találkozás, a tragédiával való szembesülés, a megbocsájtás, a családi kapcsolatok olyan témák, amik mélyen megmozgatják az embereket. A film után lehetőség adódott megosztani érzéseinket, gondolatainkat. Kajtár Edvárd atya rámutatott arra, hogy talán a film fő mondanivalója az istenképünkön való gondolkodás, amely leginkább hatással van mindennapi életünkre, és a bennünket érő kihívások leküzdésére.
A Csodálatos kenyérszaporítás című festmény restaurálásának történetét megismerve a hallgatóság egészen közel kerülhetett a feladat különlegességének átéléséhez. Miért is jelentett kihívást a kép nagy mérete? Hogyan lehet egyáltalán hozzákezdeni egy ilyen hatalmas feladathoz? Milyen izgalmakat rejt egy 70 év után először kiterített festmény? Senser életművének kulcsfontosságú képéről van szó, hiszen a művész több festményéről is hiányzik a szignója, így azok meghatározásában nagy segítséget jelent, hogy önmagát is belefestette a művész. A mű feltárásának lépéseit megismerve, a rétegek visszakövetése közben kiderültek a korábbi restaurálások érdekességei, valamint az érdeklődők megtudhatták, hogy a pécsi szeminárium diákjai is „vicces” kézjegyükkel látták el a festményt.
A Janus Egyetemi Színpad azt a célt tűzte ki, hogy verseken keresztül érintsék meg a hallgatóságot. Az előadás mondanivalója a bűnnel való besározódás kérdése. A versek szerzőivel arra keresték a választ, hogy meg tudunk-e szabadulni a bűntől, van-e erőnk megpróbálni, van-e erőnk egyáltalán belátni azokat. Az érzelmekkel telített előadást a szereplők által megformált képek és az élőzene tette még hatásosabbá.
A Caravaggio életét és képeit bemutató varázslatos előadás egy olyan különleges világba vezette el a jelenlévőket, ahol egyszerre van jelen az élet kemény oldala a nehézségekkel küzdő, fájdalmas terheket viselő művész napjaiban és az isteni magasságok, a szakralitás megjelenése a festményein. Megismerhettük a kompozíciók rejtett és szimbolikus üzeneteit, az egyedi technikákat, amelyekkel befolyásolni igyekszik a képek szemlélőinek gondolatait. A művész egyedülálló látásmódján keresztül fedezhetjük fel a Szentírás történéseit.
Az „Élő kövek” fiatal önkénteseinek csapata a Székesegyházunk iránti szeretettel átitatott vezetéseken mutatott rá a templom üzenetére. Az érdeklődők lelkes bemutatókon keresztül érezhették át a szakralitás jelenlétét a művészeti alkotásokban.
A fesztivál elején és végén a Palesztrina kórus felemelő hangja nyújtott segítséget, hogy egyre közelebb kerülhessünk az önmagát nekünk ajándékozó Isten jelenlétéhez. A Székesegyház nem első alkalommal adott otthont zenetörténeti jelentőségű ősbemutatónak. 75 éve Kodály Zoltán Missa Brevis műve a bazilikában hangzott el elsőként nyilvánosan. Most Csemitzky Miklós Misse Terra Tremuit kompozíciója csendült fel liturgikus keretek között, a szerző jelenlétében. A 21. századi mű felcsendülő dallamai könnyen befogadhatóak, méltón kísérik az emberi lélek által megtett utat a szentmisén a liturgikus szövegek rendkívüli komponálásával. Az est maradandóságát az adta, hogy a szentmise keretében szólalhatott meg a mű.
A Senser kiállítás október 31-ig látogatható, ahol a festményekről az alábbihoz hasonló érdekességeket tudhatnak meg és továbbra is lehetőség van múzeumpedagógiai foglalkozásokon való részvételre. A kiállításban jelenleg is látható, eredetileg a siklósi mellékoltáron lévő Krisztus arc ábrázolása, amely oly mértékben feketedett el, hogy szinte nem is volt látható. Tisztítás után láthatóvá vált, hogy a festő a kész képet 3 vonallal húzta át. Utólag derült ki, hogy egy cseh császári udvarban lévő kegykép másolatáról van szó, melyet a 30 éves háború alatt a katonák megrongáltak. Érdekesség továbbá, hogy a művész ezt a képet a rongálással együtt másolta le.
Fotók: Harasztovics Arnold
