Gesztesy András atya ünnepelni hívta híveit, barátait, közösségeit pappá szentelésének negyvenedik évfordulóján, június 21-én, vasárnap, a Bártfa utcai Szent István templomba és a szentmisét követő kerti beszélgetésre és agapéra.
„A negyven a zsidók kedves száma. Ami negyvenes, az Istentől van. Akár büntetésszerű, próbatételszerű, akár kedvező, negyvenessel jelölték. Ez Isten figyelme és szava" – ezekkel a szavakkal köszöntötte a híveket és barátokat Gesztesy András atya pappá szentelésének negyvenedik jubileumán. „Az egyház univerzum, amely a Bibliából, a teológiából, zsoltárokból, himnuszokból, művészeti alkotásokból, családokból, háborúzásból, üldözésekből, történetekből és emberekből épül fel. Emberekből, akik nagyot buktak, mégis nagy szentek lettek. Az egyházban egy egész világ tárul ki előttünk. Ehhez kell a hivatástudat. Hivatása a Katolikus Egyház Katekizmusa szerint annak van, akinek kedve van hozzá. Ez egy kis világegyetem." – mondta Gesztesy András.
A negyven nap a mi életünk: negyvennapos özönvíz, negyvenévnyi vándorlás, negyven nap a törvényhozásra, negyvenévnyi templomépítés, negyvenévnyi szent uralmak, negyven nap után bemutatni a templomban, még negyven napon át beszélni az Isten Országáról, negyven nap után mennybemenetel a feltámadásból. „Ez a kegyelmi időszak, ami vonz minket. Ez a vonzás, összetartozás és emelkedés maradjon mindannyiótokkal" – köszönt el híveitől Gesztesy András.
Dr. Gesztesy Andrást 1975-ben szentelték pappá, majd tíz évig Dunaföldváron szolgált. Káplánként létrehozta az egyházmegye legfontosabb lelkipásztori közösségi hálózatát, énekkart alapított, nyári táborokat, lelkigyakorlatokat és teológiai levelező tanfolyamot szervezett. 1989 után a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola tanára lett, s ezzel párhuzamosan a Pécsi Tudományegyetemen másfél évtizedig tanított. Szakterülete a fundamentális teológia, amely a vallással, a kinyilatkoztatással, Jézus Krisztus tanításával és az egyháztannal kapcsolatos alapkérdéseket tárgyalja. Minthogy ezeket a területeket mindig sok támadás érte, az apologetikából, vagyis a hitvédelemből a II. Vatikáni Zsinat után kialakult a fundamentális teológia. Ennek lényege, hogy az egyház széleskörűen mérlegelve fölvesse az alaptanításaival kapcsolatos lehetséges ellenérveket, és kidolgozza az azokra adott meggyőző válaszokat.
András atya saját bevallása szerint mindent óriási hévvel végez: az ifjúság lelkipásztori szolgálatát, a fundamentális teológia oktatását, sőt, a keresztény filozófia tanítását is, ahol Jézus Krisztusról, Istenről és eszkatológiáról olyan hallgatóknak tart előadásokat, akik soha nem jártak hittanra és nem olvastak vallási tárgyú könyveket sem.
A teológus 2014-ben munkássága elismeréseként Fraknói-díjat kapott. Ez véleménye szerint annak a lelkesedésnek, annak a hevületnek szól, amely egész munkásságát jellemezte.
