A Katolikus Társadalmi Napok egyik záró eseménye a szeptember 29-én tartott zarándoklat volt a teremtett világ védelméért. Az út a pécsi Lyceum templomtól a Kálvária dombig vezetett.
Csóka János pálos tartományfőnök szerint az őszi zarándokút kettős célt szolgált – mindezt egy eredmény érdekében. „A teremtett világ szenved, ezért összekapcsolódik a kettő dolog: a keresztút, Krisztus szenvedése, az emberiség szenvedése, valamint a teremtett világnak a pusztítása. Ferenc pápa Laudato si' enciklikájában kiemelte annak a fontosságát, hogy a teremtett világot védenünk kell, nem használhatjuk akárhogyan. Ezzel a zarándokúttal kettős célunk van, egyrészt, szeretnénk felhívni az emberek figyelmét annak a jelentőségére, hogy tegyünk valamit az élővilágért, ezzel együtt az emberért. A másik cél, hogy imádkozzunk.”
A szervezők elmondták, hogy nem elég az interneten megosztani az aggodalmainkat a bolygóért, vagy kiposztolni, hogy mennyire szeretnénk, ha sokáig élhető maradna. Ennél sokkal fontosabb, hogy együtt tegyünk a teremtett világért.
Sárszegi Judit, teológus barátaival együtt zarándokol. „A mai viszonyok között fontosnak tartom, hogy megmutassuk, vannak olyan keresztények, akik aggódnak a világ sorsáért, a bolygó állapotáért, hogy könyörögjünk Istenhez, és segítsen felismerni, mi a feladatunk a teremtés védelmében, valamint, hogy keressünk olyan ötleteket, amik egyénileg is hozzásegítenek ahhoz, hogy tetteket hajtsunk végre. Ne csak a szánk járjon, és ne csak magamutogatók legyünk.”
A szenvedő természet okot ad az aggodalommal vegyes imádságra, és arra, hogy tettekre ösztönözzön. De mit tehetünk valójában a bolygó védelmében? Mikor cselekszünk helyesen? A zarándoklat során tartott elmélkedések erre segítettek ráébredni.
„Szent Ferenchez hasonló módon, amikor a természetre tekintünk, akkor az Istennel való kapcsolatunkat is látnunk kell. Ez nagyon sok sebet szenvedett, és jelenleg nagyon sok helyütt vérzik. Ezért, amit egyéni, közösségi vagy társadalmi szinten tehetünk, hogy tudatosan létezünk, és nem tagadjuk le ennek a súlyosságát, hogy érzékenyek-, nyitottak-, befogadóak vagyunk, valamint, hogy mindent, amit a saját hivatásunk, munkánk lehetővé tesz, azt megtesszük annak érdekében, hogy óvjuk a teremtett világot.” –véli Nagy János társszervező, a Szent Egyed Közösség pécsi szervezetének vezetője.
