A Pécsi Egyházmegye hitoktatási irodája által a 2021/22-es tanévben szervezett internetes hittanverseny egyik feladatában tették fel a kérdést a szervezők: Hogyan tudnánk jobban élni egymás mellett? A kérdésre adott válaszokból készítettünk egy összeállítást. A 10-15 éves gyermekek által szavakba öntött gondolatok sokak, sokunk számára tanulságosak lehetnek.
Milyen ötleteid vannak ahhoz, hogy hogyan tudnának az emberek jobban egymás mellett élni?
***
Mind mások vagyunk, ezért néha nehéz egy tőlünk teljesen különböző ember mellett boldogságban élni. Természetesen mindig van valami, amit tehetünk a jobb együttélésért. Akár a családban, egy ilyen esetben is sokszor engednünk kell a másiknak, hogy neki legyen igaza, ő érvényesüljön, mi „veszítsünk” vitákban. De mit is tükröz még a jobb együttélés titka? Figyelnünk kell egymásra türelemmel és érdeklődéssel, a másik személy kell, hogy érezze, hogy te bíztatod, támogatod, segíted hátulról, de mégsem irányítod. Ha az ember, aki mellett élek azt látja, hogy jó emberként közeledek felé, ő is viszonozni fogja mindazt, amit tőlem kap. (P. Bíborka)
Mindenképpen több figyelemmel kellene lenniük egymás iránt. Szerintem, ha valaki bármi rosszat tesz, vagy ideges, vagy megbánt bennünket, akkor mindig meg kell próbálnunk beleképzelni magunkat a másik helyzetébe, hogy hasonló esetben mi vajon hogyan cselekednénk, mert nem mindig tudhatjuk, hogy mi váltotta ki belőle ezt a viselkedést. Ilyenkor ahelyett, hogy megsértődnénk, szerintem meg kellene kérdeznünk tőle, hogy mi bántja, és hogy mi szívesen meghallgatjuk és elmesélheti nekünk. Úgy gondolom, hogy ha higgadtak és nyugodtak maradunk, akkor a másik is meg fog nyugodni és békésen meg tudjuk beszélni a problémákat. Anyukám mindig azt mondja, hogy hiába mondják azt mások, hogy ebben a világban csak az jut előre, aki törtető és átgázol másokon, szerinte, ha mindenki önzetlenségre és egymás elfogadására nevelné a gyerekeit, akkor egy szebb és élhetőbb jövőnk lehetne. Több olyan közös célt kellene kitalálni, amihez összefogásra lenne szükség, mert akkor megtanulnánk egymásért és a közös célért csapatban dolgozni. (B. Lőrinc)
Méltón akkor tudnak az emberek egymás mellett állni, ha egyenrangú társak tudnak lenni. Fontos, hogy szeretettel forduljanak egymás felé. Őszinték, megértőek legyenek. Szívesen segítsenek egymáson. Tudják megbeszélni a problémáikat. Figyeljenek oda egymásra. Fontos az összefogás. Fontos az elfogadás, hogy olyannak fogadjuk el a másik embert amilyen, ne akarjuk megváltoztatni. Tudni kell alkalmazkodni egy közösségen belül. (T. Fanni)
Közös kirándulások, közös étkezések. Az idősebbek segíthetnének a fiataloknak a gyerekvigyázásban. A fiatalok elmehetnének az idősebbeknek bevásárolni. Közösségi munka, közösségi játékok, ünnepek közös ünneplése, közösen szervezett programok. A gyerekek együtt játszhatnak. Minden fontosat megbeszélnek egymással (P. Nóra)
Az emberek manapság nagyon kevés időt töltenek együtt mivel lefoglalja őket a mai világ rohanása. Sokkal többet kéne együtt lenni azokkal, akiket szeretünk. Szervezzünk közös programokat, lepjük meg a másikat kis ajándékkal. Minél több időt töltsünk egymással. Hallgassuk meg a másik ember problémáit és támogassuk őt, ha bajban van. Ne ítélkezzünk mások felett, inkább nézzük a világot mások szemszögéből is. (Sz. Huba)
Az embereknek megértőbbnek kéne lenniük és végig kellene hallgatniuk egymást. Jobban oda kellene figyelni az idősekre, a betegekre, főleg azokra, akik ebben a mostani időszakban betegednek meg, vagy akik karanténba kerülnek és nem mehetnek ki, és az olyan gyerekekre, akik szegény családokba születnek, hogy nekik is ugyanolyan lehetőségeik lehessenek, mint a többieknek. Az embereknek többet kéne szabadtéren lenniük együtt, mert ha gyakrabban kikapcsolódnának és többet lennének társaságban talán nyugodtabbak lennének és könnyebben alkalmazkodnának a környezetükben élőkhöz. (G. Léna)
Az emberek jobban tudnának egymás mellett élni, ha az egymás iránt érzett haragjukat elengednék és békében élnének együtt. A haragvással magunknak is ártunk. Semmi jó nem származik belőle, az emberek csak ellenségeskednek egymással, „borsot törnek egymás orra alá”, hamis dolgokat terjesztenek egymásról. Az embereknek türelmesnek, elfogadónak és megértőnek kéne lenniük embertársaikkal szemben. Nem veszekednének, hanem elfogadnák a másikat úgy, ahogy Isten teremtette őket. Sértés helyett dicséretet, utálat helyett szeretetet adnának egymásnak. Ha a haragot félretéve tudnának egymás mellet élni, az mindenkinek jó lenne, mert javítana a közérzetünkön. (G. Dávid)
Meg kellene próbálni „lassítani”. Mindenki rohan. Senkinek, semmire nincsen ideje. Központi fűtés, autó, mosógép, mosogatógép, konyhakész élelmiszerek és még hosszan sorolhatnám az életünket megkönnyítő dolgokat, és mégis... Egyre kevesebb ideje van az embereknek. Elrohannak egymás mellett. Hányszor halljuk ezt a mondatot: „Szia! De jó, hogy látlak. Majd felhívlak.” És sietnek tovább, ez egyik jobbra, a másik pedig balra. Az emberek egyre inkább elhidegülnek egymástól. Nem biztos, hogy mindent el kell érnünk, amiért rohanunk. Korunk fogyasztói társadalmának gyártósorai millió és millió új terméket ontanak, a harsány reklámok arra buzdítanak, hogy cseréld le a régit (akkor is, ha az még jó). Igy az embernek mindig újabb és újabb vágyai lesznek, még többet kell dolgoznia, hogy meg tudja szerezni a reklámozott terméket, de mire megszerzi, már jön az újabb... Tényleg lassítani kellene... (L. Dorka)
Az irigységet visszább kellene fognunk. Fel kellene vállalni a hibáinkat. El kellene fogadnunk a másikat olyannak, amilyen. Meg kellene sok embernek tanulnia bocsánatot kérni, másoknak pedig megbocsájtani (nem haragot tartani). Nem kapzsinak lenni, hálásnak lenni azért, amink van. (H. Ádám)
Szerintem sok embernek nincs annyi ideje beszélgetni, mint nekünk. Jobban ismernék és megértenék egymást, ha több időt töltetének beszélgetéssel, közös programokkal. Az is jó lenne, ha nyugodtabbak lennének az emberek. Sokan folyton csak rohannak. A városban rengeteg ember van együtt, az egyik hangulata átragad a másikra. Egy vidám ember sok másikat felvidíthat. Akkor is türelmesebbek lennének, ha azt csinálnák, amit szeretnek. Volt nálunk az iskolában egy atya, aki nagyon vidám, emlékezetes misét tartott. Látszott rajta, hogy nagyon szereti, amit csinál. (M. Zsigmond)
Véleményem szerint az embereknek magukkal, a saját házuk tájékán kellene söprögetniük, ahelyett, hogy másokat bírálnak. (H. Angelika)
Fontos lenne szerintem, hogy ne mindjárt ítélkezzenek az emberek, hanem ismerjék meg jobban egymást. Nem a külső számít, hanem a belső. Véleményem szerint, nem szabad hitegetni egymást és hazudni egymásnak. Többet kellene beszélgetni egymással, több közös programot szervezni, amelyek az együttműködést, közösségépítést is segítik. Segíteni, kedveskedni a másiknak pl. egy mosollyal, apró ajándékkal, vagy csak az időnkkel, esetleg átvállalni a másiktól a feladatát, ha beteg vagy fáradt. A részvét, a másik segítése fizikailag és lelkileg nagyon fontos lenne, főleg a covid időszakában. Nem szabad önzőnek és rosszindulatúnak, türelmetlennek lenni egymással szemben. Sajnos ezeket sokszor lehet tapasztalni, akár még egy kis közösségben pl. osztályon belül is. Jó lenne, ha a keresztény értékeket többen megismernék és megélnék a mindennapokban. A rendszeres ima is sokat segít boldogan élni egymás mellett (segít a hálaadásban, a bűnbocsánatban, a harag elkerülésében is többek között. (G. Vivien)
Szeretni, elfogadni, segíteni, tisztelni. Ha nem mindig a hibákat látnánk meg először és sok embert nem az irányítana, hogy ártson másoknak, biztos kevesebb gond volna. Fontos lenne, hogy tudják megbeszélni a problémákat és keressenek megoldást. Szeretetnek kellene vezérelni minden cselekedetünket. Nem bántani azt, aki más, akár kultúrában, vallásban, bőrszínben, vagy esetleg egészségügyi problémája van. Mindenki ugyanolyan fontos. Figyelni kell a békére. Minden embernek ez az egy élete van, a legjobbat érdemli mindenki. Ha ezeket a szabályokat figyelembe vennék sokan, szebb lenne a világunk, jobban tudnánk egymás mellett élni. Az „én” helyett inkább a „mi” kellene. Kevésbé önzően gondolkodni, megosztani, ami van, tenni a szebb jövőért. Tudom, hogy ezt nem olyan könnyű megvalósítani, mert mindenkire nem tudunk hatással lenni, de bízom benne, ahogy a mosolyt is viszonozzuk, úgy a jó példát is adjuk majd tovább és egyre több ember fogja követni. (B. Anna)
Ne az online térben, hanem személyesen igyekezzenek tartani a kapcsolatot egymással az emberek! Sajnos az elmagányosodás, az elidegenedés sokszor amiatt van, hogy csak digitálisan tartják a kapcsolatot sokan, és nincsenek igazi, őszinte emberi kapcsolataik. Sokan (főleg az internet káros hatása miatt) másoknak szeretnének megfelelni, és ezért bevállalnak olyan dolgokat, amik nem jellemzőek rájuk. Nyitott szemmel és nyitott szívvel kellene az embereknek közeledni egymáshoz és mindig a jót feltételezni és keresni a másik emberben! Valahol olvastam, hogy a mosoly a legrövidebb út két ember között, illetve, hogy olyan görbe vonal, ami mindent egyenesbe hoz. Szerintem valóban így van! Mosolyogjunk a világra, főleg maszk nélkül! (K. Gabriella)
Mindennek nem kell ideálisnak lennie. Az igazán élő kapcsolat az, amiben az ember látja a másik hibáit, ám - hol könnyebben, hol nehezebben - elviseli azokat, és hálás, mert a párja, házastársa is elviseli őt. Élő kapcsolat, amiben vannak hiányok, és ezek olykor fájnak is, hiszen nincs olyan partner, aki minden igényünket és szükségletünket kielégítené. Ezzel együtt is értékesnek érezzük őt, és a vele való szövetséget. Ha ez így van, még az is belefér, hogy a gyerek lássa, néha idillibb a szülei viszonya, néha pedig morognak egymásra, a lényeg, hogy a köztük lévő érzelmi kapcsolat nem inog meg, így számára is biztonságot ad. A családban az együttélés szabályait tovább folytatva, az emberek a társadalomban is nagyobb megértéssel kellene legyenek egymás iránt. Mire én a feladatlapot kitöltöm, sajnos ukrajnai társaim a lövések zaját hallgatják. Mi szerencsére ezt nem éljük át, de az emberek gonoszságát, kapzsiságát, hatalomvágyát most igazán látjuk. Imádkozunk értük. (H. Gréta)
Úgy látom, hogy az emberek sokszor elbeszélnek egymás mellett, és nem igazán figyelnek a másikra, csak olyan sablonosan kérdezik meg, hogy vagy. A válaszra nem igazán kíváncsiak, és a válasz is mindig az, hogy köszönöm, jól, pedig biztos mindig van valami mesélni való. A közösségi médiában is mindenki a legjobb, legboldogabb arcát mutatja, pedig biztos vagyok benne, hogy ez nem mindig van így. Talán, ha kevesebb időt töltenénk a virtuális térben és több időt fordítanánk a személyes találkozásokra, akkor sokkal jobban megismernénk egymást, és tudnánk segíteni azon, aki bajban van. (G. Karolina)
A gyermekrajzok a Pécsi Egyházmegye hitoktatási irodája által a 2021/22-es tanévben szervezett internetes hittanversenyre érkeztek.
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
