Gróf Zichy Gyulát (1905–1926) 1905-ben nevezte ki az uralkodó a pécsi egyházmegye élére. Nevéhez fűződik a Dunántúl című napilap elindítása, mely egyben a város katolikus sajtójának fellendülését jelentette. A Dunántúli Nyomda kézbe vételével teremtette meg a katolikus lap zökkenőmentes kiadásának feltételeit. A jezsuita rend támogatása érdekében nagy összegű alapítványt tett, valamint rendházat, kollégiumot és főgimnáziumot is építtetett számukra (1912–1914), és az egész komplexumot X. Pius pápáról nevezte el.
Az első világháborút követően szerb csapatok szállták meg az egyházmegye D-i részét, majd a trianoni békediktátumot követően jelentős területeket csatoltak el az ország D-i részéről, amely az egyházmegye territóriumának jelentős csökkenéséhez vezetett. 1923 és 1925 között a püspökség kezelésében levő több épületet, többek közt a Klimo Könyvtárat 35 000 kötetével egyetemben örökös letétként átadta a Pozsonyból Pécsre menekült Királyi Erzsébet Tudományegyetem használatába. Ezzel beteljesítette Klimo püspök álmát: a Püspöki Könyvtárat egyetemi könyvtárrá tette. 1925-ben zarándoklatot vezetett Rómába a piusi növendékek és szüleik számára. Megalapította a Miasszonyunk Zárda keretén belül a felsőbb leányiskolát, a zárdatemplomtól nyugatra emelt épületben. Kezdeményezésére jött létre az Emerikánum fiúinternátus. A megyei tanügyfejlesztés keretében több elemi iskola létesítése is neki köszönhető. Ezeken kívül még egy nővérotthon szociális létesítmények alapítása is a nevéhez fűződik. 1926-ban kalocsai érsekké történt kinevezése után átadta az egyházmegye irányítását – Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök javaslatára – „az alsópapság legnépszerűbb és legérdemesebb papjának”, Virág Ferenc szekszárdi plébánosnak. Távozásakor a törvényhatósági bizottság a város díszpolgárává választotta.
Virág Ferenc püspöknek jutott az egyik legnehezebb, legfájdalmasabb feladat: püspöksége alatt történt meg az egyházmegye földjeinek elvétele, szétosztása, ingatlanainak államosítása, az egyház és az állam formális szétválasztása. Püspöksége alatt kerültek a püspöki palotába az Állami Egyházügyi Hivatal által kinevezett ún. „bajuszos püspökök”, akiknek a püspöki levelezés ellenőrzése mellett a plébánosi kinevezések felügyelete is a feladatuk volt. Ebben a méltatlan helyzetben méltó tudott maradni elődeihez. Megmaradt mecénásnak, a művészetek pártfogójának, és mind emellett költőnek. Az iskolák államosítása nyomán Pécsett megszűnt a teológiai képzés, így az egyházmegye kispapjai a győri szemináriumba kerültek.
Virág kormányzása alatt közel 30 templom épült az egyházmegyében, például, az Újdombóvári Katolikus Templom, a Gyárvárosi, a Pálos templom, a Pius (Jézus szíve), a Szent István templom, a Bártfai utcai templom és a Kertvárosi templom, valamint a temetői kápolna is. A Sarutlan Karmelita Nővérek rendjét ő hívta Pécsre 1928-ban. Átadta nekik a Mindenszentek templomát és a mellette lévő területet. Rendházuk 1938-ban készült el. 1943. június 6-án Esztergár Lajos akkori polgármester kezdeményezésére, püspöki szentmise keretében Jézus Szíve oltalmába ajánlották a várost és lakóit a város főterén. Az erős szociális érzékű városvezető szívén viselte szeretett városának gondjait, elsősorban a szegényeken igyekezett segíteni – látva azonban az egyre növekvő problémákat és a megoldások egyre fogyatkozó lehetőségét, a mélyen hívő ember az Égiekhez fordult segítségért. Az ő lelkében született meg a gondolat, hogy Pécs városát Jézus Szíve oltalmába kell ajánlani. Virág Ferenc püspök felkarolta a kezdeményezést, és a nemes gondolatnak hamar megnyerték a város minden jólelkű, jóérzésű polgárát is. 1954-ben a püspökszentlászlói kastélyt az egyházi szeretetszolgálatnak adta. (Idehozták az ávósok házi őrizetbe Mindszenty József bíboros hercegprímást, és itt tartották 1955. július 14-től november 1-ig, hogy a kínzások alatt legyengült egészségi állapotát feljavítsák.) Virág Ferenc a második világháborút követően bölcs példamutatással segítette a katolikus egyház híveit egészen 1958-ban bekövetkezett haláláig. 1948-tól Virág Ferenc mellett segédpüspöki minőségben működő Rogács Ferenc (1958–1961), segítette a betegeskedő püspököt: püspökkari értekezletekre járt, bérmált, és egyéb funkciókat is ellátott. Virág halála után átvette a megyéspüspöki feladatokat. Magas kultúrájú és műveltségű püspökként az elmélyült hitéletet igyekezett hívei között terjeszteni. Jézus népe címmel megjelent imakönyve több kiadást is megért. A II. Vatikáni Zsinat előestéjén, 1961. február 20-án hunyt el.
Cserháti József kezdetben káptalani helynökként, majd 1964-től apostoli kormányzóként irányította az egyházmegyét. Részt vett a II. Vatikáni Zsinat ülésein. Sokat fáradozott a lelkipásztori munka megújításán a Magyar Katolikus Püspöki Kar titkári minőségében. Nevéhez fűződik a pécsi székesegyház renoválása, apostolszobrainak cseréje, 9 templom felépíttetése, és további 3 építkezési munkálatainak elindítása, 12 új és ennél jóval több plébániaépület felújítása. Egészségének rohamos romlására hivatkozva kérte felmentését a pápától, aki azt 1989. november 3-án engedélyezte.
Szintén a már betegeskedő elődje mellé nevezték ki segédpüspökké, a korábban Szekszárd-Belvárosi plébánost, Mayer Mihályt (1989-től). 1989. november 3-án, mint megyéspüspök vehette át az egyházmegye kormányzását. A rendszerváltoztatást követően a korábbi egyházi ingatlanok nagy része visszakerült a püspökség tulajdonába. Újra megkezdődhetett a teológiai képzés, az 1991-ben felállított Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolán. Az egyházmegye életének kiemelkedő jelentőségű eseménye, az 1991. augusztus 17-i, pogányi reptéren II. János Pál pápával koncelebrált szentmiséje volt. 2000. december 30-án felszentelte a Dóm művészi aranykapuját, Rétfalvi Sándor alkotását.
Fedeles Tamás – Pohánka Éva
Térképek: Kikindai András
