Az adventtel kezdődő új egyházi évben a Pécsi Egyházmegye a hagyományokhoz híven új mottóval kívánja meghatározni és folytatni szolgálatát, pasztorális tevékenységét.
Az új mottó a Tesszaloniki levél második fejezetének tizenhatodik verséből származik, amelyet Nyúl Viktor pasztorális helynök mutat be az erről készült videóban.
„A környezetünkben, vagy magunkban is nem kevésszer tapasztalhatjuk a szomorúságot, vagy azt, hogy a szomorúság különböző okok miatt megérinti az embereket, vagy bennünket is. Éppen ezért örömhírként hat Szent Pál apostolnak a második Tesszaloniki levél második fejezetének végén írt gondolata, mely szerint Isten megerősíti és megvigasztalja a szívünket.
Hogyan erősíti meg Isten? Hogyan vigasztalja meg Isten a szívünket? Először is azáltal, hogy Ő szeret bennünket. Isten ingyenesen szeret bennünket. Nem azért, amit teszünk, hanem azért, amik vagyunk. Isten minden embert feltétel nélkül szeret, vagyis megvigasztal minket az az örömhír, hogy Isten szeret bennünket: szeretett emberek vagyunk. Továbbá Pál apostol azt is írja, hogy Isten azáltal is megvigasztal, megerősít bennünket, hogy örök vigasztalást ad nekünk. Ez az örök vigasztalás pedig azt jelenti, hogy nekünk örök életünk van. Az örök életre hív meg Isten minden embert. Tehát az életünk nem egy zárt világban játszódik, hanem nyitott világban, az örök életre, a mennyországra nyitott világban. Van célja, van értelme az életünknek. Továbbá Isten megvigasztal, megerősít azáltal is, hogy jó reménységet ajándékozott nekünk. Ez a jó reménység pedig abban áll, hogy Jézus Krisztus föltámadt, hogy az életünk értelmes, az életünk szép élet. Ez a remény éltet, ez a remény bátorít bennünket.
Mi által vigasztal meg? Mi által erősít meg bennünket Isten? Azáltal, hogy ingyenesen szeret bennünket, azáltal, hogy az örök életre hívott meg bennünket és azáltal, hogy jó reményünk van. Hogy nem vagyunk magunkra hagyva. Életünk értelmes, szép élet, ha Jézus Krisztust követjük. Így a következő évben, ádventtől a Pécsi Egyházmegyének a jelmondata a 2. Tesszaloniki levél második fejezet, tizenhatodik verse Szent Páltól, vagyis:
„Jó reménységet ajándékozott nekünk az Isten.”
Kívánom minden kedves testvérnek, hogy ez a jó reménység segítsen bennünket abban, hogy ezt a reményt, ezt az Istentől jövő vigasztalást másoknak is átadjuk, találkozva Vele, a gyengédség, a párbeszéd kultúráját építve, erősítve mindenki számára, ahogy Ferenc pápa is kéri.
Isten áldjon mindenkit!”
