Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja – Adventi gondolatok 21.

Szűz Mária valósággal és tulajdonképpeni értelemben Istenanya. Ezt a hitigazságot a 421-es efezusi zsinat emelte dogmává, hittétellé, ugyanakkor már korábban megtaláljuk az Egyház liturgiájában. A III-IV. századból való a legősibb Mária-imádság, amit ismerünk: „Oltalmad alá futunk Istennek Szent Szülője”, mely régebbi, mint maga a hittétel, de az Istenszülő kifejezést már megtaláljuk benne. Egy hittétel ugyanis sohasem új igazságot fogalmaz meg, hanem ünnepélyesen felhívja a figyelmet egy meglévő valóságra.

Ez a megszólítás hitünk egyik legmélyebb misztériumába vezet minket, a megtestesülés titkába, hiszen amit a katolikus hit Máriáról vall, azon alapszik, amit Krisztusról hiszünk. Amit azonban a Szűzanyáról vallunk, az mindig egyre jobban megvilágítja számunkra a Krisztusba vetett hitünket. Nem választható el Mária-tiszteletünk a Krisztusba vetett hitünktől, ugyanakkor azt is jelenti, hogy az Egyházban a Mária-tisztelet nem egy járulékos eleme az Egyház tanításának, hanem szervesen következik hitünk lényegéből. Abból, hogy a második isteni személy emberré lett, belépett az emberi történelembe, közénk jött és ehhez egy konkrét emberi személy, Mária méhében fogant és tőle született a világra.

Az újszövetségi Szentírásban nem találjuk meg az Isten anyja nevet, de a benne szereplő megfogalmazások megvilágítják számunkra és csirájában hordozzák ezt az igazságot. János evangéliuma egyszerűen csak Jézus anyjának nevezi Máriát. Lukács evangéliumában Erzsébet az Úr anyjának, a Magasságbeli Anyjának nevezi. Ha tehát Jézus, a Szentháromság egyik személye valóságos Isten, egyúttal valóságos emberként test szerint Mária gyermeke, és Jézusban ez a két természet, az isteni és az emberi, keveredés nélkül, de teljes egységben, elválaszthatatlanul van jelen, nem félig Isten és félig ember, hanem teljesen Isten és teljesen ember, és Mária ennek a Jézusnak az édesanyja, akkor méltán mondhatjuk, hogy ő Isten anyja, hiszen Jézus Isten és benne az isteni és emberi természet nem elválasztható. Az Istenszülő cím sokkal többet árul el Jézusról, mint Máriáról.

A liturgia szövegei a hit igazságait világítják meg, szemlélésre és rácsodálkozásra hívnak minket. Amikor imádkozunk és énekeljük a szent énekeket, mindig a hit titkait szemléljük. Amikor az Üdvözlégyet imádkozzuk, Márián keresztül rácsodálkozunk Jézusra, szemléljük az ő személyét és szeretetét, hiszen Mária mindig Jézusról beszél nekünk, nem önmagát, hanem Szent Fiát állítja a középpontba. Ennek a szemlélésnek, imádságnak akkor van értelme, ha ebből számunkra a mindennapokban Krisztus követése fakad. Mária anyasága ugyanis két szinten valósul meg, fizikai és lelki szinten. Mária nemcsak testében hordta a méhében Jézust, hanem már előtte lelkébe fogadta, a szívében. Ezen a szinten, a hit szintjén követhetjük az ő magatartását: hittel fogadjuk Jézust. Befogadjuk az ő személyét, szeretetét, az ő kegyelmét és ezt akarjuk megélni és továbbadni, hallgatni és tetté váltani Isten üzenetét. Mária az isten anyja erre hív, erre szólt mindnyájunkat.

2022. december 21-én, a pécsi székesegyházban celebrált roráté szentmise, benne Máger Róbert püspöki irodaigazgató elmélkedésével, megtekinthető a Pécsi Egyházmegye YouTube-csatornáján:

Az adventi készület roráté szentmiséken hallható elmélkedései egy vezérfonal mentén haladnak a pécsi székesegyházban celebrált szentmiséken, melyet ebben az évben az Úr imádsága és az angyali üdvözlet sorai adják. Az egyes szentmisék tematikájának részletei megtekinthetők ITT.

Nyitókép fotó: a csikóstőttősi Szentháromság-templom falfestménye, Pécsi Egyházmegye