Sötétzsolozsma – Jeremiás próféta siralmai a székesegyházban
A pécsi székesegyházban az idei nagyhéten is felhangzanak Jeremiás próféta siralmai, melynek szertartását sötétzsolozsmának is nevezzük. A próféta siralmai, a lamentációk, abban segítenek, hogy meghallgatva és átelmélkedve közelebb visznek minket a húsvét szent titkához.
A sötétzsolozsmára nagyhét szerdáján este 20.00 órakor a székesegyház főhajójában, majd pedig nagypénteken és nagyszombaton reggel 8.30-kor a Szent Mór-kápolnájában hívják a híveket.
Jeremiás próféta siralmainak szövege a szent város, Jeruzsálem eleste, valamint a jeruzsálemi templom kirablása és elpusztítása miatti bánkódást, gyászt, fájdalmat fogalmazza meg az Ószövetségben. Az énekek Kr. e. 586 tájékán keletkeztek, benne az istenfélők elpanaszolják az Úrnak bajaikat, nyomorúságos sorsukat saját bűneik következményeként fogták fel, így tárva az Isten elé, hogy könyörüljön rajtuk.
A keresztények már az első századoktól kezdve Krisztus és az egyház imáját látták megfogalmazódni ezekben az énekes költeményekben, melyek hűen fejezik ki Krisztus és az egyház bánatát, fájdalmát az emberiség bukása, a bűn pusztítása miatt.
A sötétzsolozsma elnevezés arra utal, hogy a szertartást a X. századig éjszaka végezték a templomokban, valamint, arra is, hogy mire a zsolozsma véget ér, egy kivételével minden gyertyát eloltanak a gyertyatartón.
A szertartáshoz a szentélyben, vagy közvetlenül előtte egy háromszögletű gyertyatartót helyeznek el, melyen 14 színes és egy fehér gyertya ég. A zsolozsma minden egyes zsoltára és éneke után eloltanak egy-egy gyertyát, míg csak a háromszög csúcsán álló fehér gyertya marad égve. Az utolsó zsoltár végeztével az egyetlen égő gyertyát az oltár mögé viszik, és elrejtik. Ezt követően az 50. zsoltár (Miserere) eléneklése után előhozzák az égő gyertyát, a gyertyatartóra helyezik, majd a diakónus látványosan félbetör egy barkaágat.

A szertartás szimbolikus jelentőségű: a kioltott gyertyák jelképezik Krisztus tanítványait, akik szenvedésekor elhagyták őt. A barkaág megtörése Krisztus szenvedéseinek megkezdésére utal. Az égve maradt gyertya Krisztus jelképe, aki meghalt a kereszten, sírba tétetett, de a halál nem uralkodott rajta, hiszen ragyogó fényben feltámadt.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye