Az utolsó vacsora emlékmiséje, virrasztás és fáklyás zarándoklat – A nagycsütörtök este ünnepe Pécsen

Jézus Krisztus és az apostolok utolsó vacsorájára emlékező, szimbolikus üzenetekben gazdag szentmisét mutatott be a pécsi székesegyházban Máger Róbert püspöki irodaigazgató, plébános. A szentmisét virrasztás, majd fáklyás zarándoklat követte a Havi-hegyi templomhoz.

A nagycsütörtök esti szentmise csodálatos lelki gazdagságot tár elénk: az Oltáriszentség és hozzá szorosan kapcsolódva a papság megalapításának ünnepe, de egyben az Olajfák hegyének sötét éjszakája, Jézus magányának és elhagyatottságának, Júdás árulásának, Jézus elfogásának, Péter tagadásának és Jézus Pilátusnak való átadásának napja is.

A nagycsütörtök esti szentmisében a Dicsőség hangjaira egyszerre szólaltak meg a székesegyház harangjai, orgonája és csengői, majd elnémultak, hogy legközelebb a feltámadás éjszakáján, a nagyszombati vigília szertartásán hallassák újra a hangjukat. Addig, a hagyomány szerint, a világ harangjai „Rómába mennek”, ahol közösen gyászolják Jézust.

Máger Róbert plébános a homíliában kiemelte: nagycsütörtök este, amikor Jézus átadja nekünk szeretetének szentségét, kezdetét veszi elárultatása és szenvedése is. Az ellentétek éjszakáján, amikor a legnagyobb szeretetlenség és hűtlenség, a bűn sötétsége elhatalmasodik, túlárad a szeretet bősége.

Szentbeszédében a szónok rávilágított a jánosi és a szinoptikus evangéliumok közötti mély teológiai párhuzamra: míg a másik három evangélista az Eucharisztia alapítását beszéli el, addig Szent János evangéliumában a lábmosás leírásával fejezi ki a szolgáló krisztusi szeretetet végső jelét.

Jézus azt teszi, ami a szolgák, a rabszolgák feladata volt, megmosta a vendégségbe érkezők lábát. A tanítványok értetlenül állnak, Péter tiltakozik. Csak Jézus feltámadása után értik meg a történteket és az Úr parancsainak valódi jelentését: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”; „Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg” – idézte a Szentírásból Jézus szavait a plébános.

Majd hozzátette, Jézus, aki maga a fény, az igazság, a tisztaság, a jóság, belépett az éjszakába, hogy legyőzze azt. A vacsora után azért megy fel az Olajfák hegyére, hogy Fiúként az Atyával beszéljen, és magával viszi három kiválasztott tanítványát, Pétert, Jakabot és Jánost. Azokat, akik színeváltozásának is tanúi voltak. A tanítványok azonban elalszanak Jézus gyötrelmekkel teli órájában.

A plébános újra idézte Jézust, aki az Olajfák hegyén imádkozva az Atya kezébe helyezi önmagát: „Atyám… vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te.” Mi azt gondoljuk, hogy akkor vagyunk igazán önmagunk, amikor kizárólag a saját akaratunk szerint cselekszünk. Ezáltal azonban nem válunk szabaddá, csak idegenné önmagunk számára. Igazán szabadok csak akkor vagyunk, ha igazságban és egységben élünk Istennel – tette hozzá.

Az Olajfák hegyén imádkozva Jézus feloldotta az engedelmesség és a szabadság közötti látszólagos ellentétet, és megnyitotta az utat a szabadság felé – hangsúlyozta.

Évről évre ezen az estén lélekben mi is ott vagyunk Jézus mellett, tanúi vagyunk imádságának, gyötrelmeinek A bűn éjszakája felett, mely a meg nem értés és az igazság elhomályosulásának jelképe, csak az Eucharisztia hűséges ünneplésével és a lehajló, irgalmas szeretet tetteinek gyakorlásával győzhetünk – zárta elmélkedését a szónok.

A homília után a székesegyház főhajójában a lábmosás szertartásában valóságosan is megjelenítették Jézus tettét, melyet követve Máger Róbert plébános személyesen mutatott példát a felebaráti szeretetre és az alázatosságra.

A szentmise végén minden díszítést eltávolítottak az oltárról annak jelképeként, ahogy Krisztust a kereszthalál előtt megfosztották ruháitól. Az Oltáriszentséget a székesegyház Corpus Christi kápolnájában helyezték el, ahol a nagyszombati vigíliáig őrzik. A szentmise a templom félhomályában, csendes kivonulással ért véget.

A liturgia közös virrasztással folytatódott a Corpus Christi kápolnában, majd késő este a hívek fáklyákkal világított gyalogos zarándoklatra indultak a Havi-hegyi Boldogasszony-templomhoz, mely több évtizedes múltra tekint vissza.

Eleinte az ifjúság zarándoklata volt a papnövendékek vezetésével, ma már minden korosztály képviselteti magát. Jézus Olajfák hegyére vivő útját idézi meg ez a vonulás, az Úr Getszemáni-kertben történő virrasztását. Pécs városában egy különleges magaslat a Havi-hegy, egyfajta „Olajfák-hegye” a pécsiek számára, ide vezet minden évben nagycsütörtök éjszakáján a zarándokok uticélja.

Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye

A szertartásról rögzített felvétel megtekinthető a Pécsi Egyházmegye YouTube-csatornáján.