Háromszáz év és háromszáz növényfaj – Az aszály szorításában is gyönyörű a máriakéméndi kegytemplom parkja

Komoly kihívás elé állítja a szárazság a máriakéméndi kegytemplom csodaszép parkjának gondozóit. A mintegy háromszáz növényfajnak, köztük bibliai növényeknek is otthont adó, botanikai értékkel bíró park fenntartását jelentősen megnehezíti az évek óta jelentkező csapadékhiány. A park történetéről a kegytemplom gondnoka írt beszámolót.

A máriakéméndi kegyhely kialakulása egy 1740-ben történt csodajelenéshez kötődik. A Mária-jelenést követően 1753-ra készült el a középkori romok felhasználásával a barokk templom. A kegyhely területét az 1760-as évek elejére négy oldalról gyönyörű boltíves téglakerítéssel határolták körül, nagyjából a török idők előtti temető vonalát követve, bár az egykori sírkert a déli irányban nagyobb területet ölelt fel. 1762-re megépült ferences atyák közreműködésével a rendház, mely a későbbiekben plébánia lett, ám a 20. század első felében valóban kolostori funkciókat töltött be az épület, hiszen verbita szerzetesek gondozták egy ideig a kegyhelyet.

Korabeli térképvázlatokból tudjuk, hogy a 18. században a plébániaépület nyugati oldalán egy gyönyörű díszkert volt sétautakkal, virágágyásokkal. Ekkor a kálvária még nem itt állt, hanem a kegytemplom északi oldalán volt a keresztút és annak állomásai. A barokk kert valószínűleg a kálvária jelenlegi helyére történő áthelyezésekor, 1844-ben szűnhetett meg.

Leírásokból tudjuk, hogy a kegyhely létesülésének idejében hársfákkal ültették be a templomkertet. Ezek idővel kiöregedtek és a 19-20. század fordulóján kivágták őket. A templom északi oldalán egykor fenyőliget volt, mely a meggyilkolt Erzsébet királyné emlékét idézte meg. Ezek a fák ma már nincsenek meg. A 20. századtól kezdve az udvar nagy részét diófával ültették be, melynek termését az egyházközség fel tudta használni. Az 1960-70-es években Petri György plébános hárssal, fűzfával, fenyőkkel és néhány díszcserjével színesítette a zöld területeket. László András plébános idejében az 1990-es évek végén a kert nagy részébe, beleértve a korábbi konyhakert területét is, diófákat és fenyőket telepítettek. Eleinte szépen növekedtek, de az utóbbi aszályos években a fenyők sorra pusztulnak ki.

A Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör hét évvel ezelőtt, 2019-ben határozta el, hogy megújítja a templomot körölvevő, négy különálló területre osztható parkot, mely számos rendezvénynek, köztük szabadtéri misének, búcsúnak ad otthont, s a zarándokházban tartózkodó szállóvendégek is szívesen töltik a kertben szabadidejüket. A koncepció az volt, hogy arborétumhoz hasonló kertet hozzunk létre, ahol a szakrális épületekhez közel kevesebb, tőlük távolabb pedig sűrűbben helyezkedjenek el a fák és cserjék. A munkát először a balesetveszélyes öreg diófák kivágásával kezdtük, de igyekeztünk az öreg fák közül is minél többet megmenteni. Horváth Sándor plébános 10 db hársfacsemetét hozott, majd évente kb. 40-50 facsemetét és díszcserjét vásároltunk, az anyagi lehetőségeink függvényében. A hívek közül többen is hoztak ajándékba dísznövényeket vagy cserjéket.

2021-től sajnos egyre súlyosabb aszályokkal kell megküzdenünk. Csapadékmérőt telepítettünk, amiből kiderül, hogy Máriakéménd Baranya egyik legszárazabb területe, évek óta nem esik több eső, mint az Alföldön, pedig régebben sokkal több csapadék érte a Karasica-völgyét. Egyértelművé vált, hogy öntözés nélkül nem vészelhetik át a forró és száraz nyarakat a kis facsemeték. A kegyhely közelében fakad egy bővizű, általunk épített forrás a Pécsváradra vezető út mentén. Eleinte autókkal mentünk és kannaszámra hordtuk onnan a vizet, de be kellett látni, hogy ezt a hatalmas feladatot hosszabb távon nem vállalhatjuk, bármennyien is jelentkeznek a víz hordására. Láttuk, hogy a szárazság nem átmeneti állapot, így újabb beruházást terveztünk annak érdekében, hogy vizet nyerjünk. Van a kegyhelyen egy 17 m mély kerekeskút, melyben 4 m magas vízoszlopot találtunk. Adományokból vásároltunk egy szivattyút és hozzá tömlőket, így heti váltásban öntözhető a kert egyik vagy másik fele. Két évig szinte korlátlanul locsolható volt így a kert az aszály ellenére is. Azóta viszont jelentősen csökkenni kezdett a víz utánpótlása a kútban, jelenleg korlátozottan vehető ki víz belőle, de igyekszünk apránként, napi 2-3 óra szakaszos üzemeléssel megoldani a növények öntözését.

A parkban jelenleg mintegy 300 növényfaj található. A fák közül 50 egyed teszi színessé a kertet. A templomtól északra egy különösen szép boróka látható, melyről a Bibliában is találni adatot, miszerint szent helyet díszít: „Hozzád kerül a Libánon dicsősége: a boróka, a kőris és a ciprusfa egyaránt, hogy szent helyemet ékesítse. Így teszem lábam zsámolyát dicsőségessé. (Isa 60,13)”.

Tavasszal a méhek is felkeresik akácfáink virágait, melynek nektárjából finom mézet pergethetnek a helybéli méhészek. A terület északi felében egy erdő került kialakításra, melyben hagyományos fafajok, mint pl. tölgy, hárs, gyertyán, de még a bükk is megtalálható. Különleges még a közönséges júdásfa, a szelídgesztenye, a törökmogyoró, a páfrányfenyő, de üde színfoltja a kertnek a kálváriastációk mentén elhelyezkedő tiszafasor.

A keleti szegmensben gyümölcsfák nevelkednek, melyek közül most hozzák első terméseiket az almák, körték, barackok és a birsalmák, de szépen terem évek óta a naspolya is. Két eperfa is a kert dísze. „Az Úr pedig ezt mondta: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek az eperfának: Szakadj ki tövestől, és gyökerezz el a tengerben! És engedelmeskednék nektek.” (Lk 17,6)

A szőlő sem hiányzik, sőt a vadszőlő is dísze a kertnek, amit természetesen szabályozni kell a növekedésben, de ősszel csodálatosak a bordóra színeződő levelei. „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (Jn 15,5)

Az egykori plébániaudvarban az új rendezvényépület sarkában a hely színfoltja egy fiatal, de gyorsan növekvő olajfa. Pál apostol olajfa-hasonlata így szól: „Ha azonban az ágak közül egyesek kitörettek, te pedig vad olajfa létedre beoltattál közéjük, és az olajfa gyökerének zsírjából részesültél; ne dicsekedj az ágakkal szemben … nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.” (Róm11,17-18).

Tavasszal virágok színesítik a kertet, melyek közül kiemelkedően szépek az íriszek és a piros sarkantyúvirágok, melyek a templom környezetét díszítik. A park lakói a madarak (rozsdafarkú, feketerigó, harkály) és kisebb erdei állatok, mint pl. a mókusok vagy a mezei nyulak is, akik jól érzik magukat a kegyhely területén.

Bár parkunk fáinak többsége még fiatal és évtizedek kellenek, hogy azok igazi termetes egyeddé cseperedjenek, de bíztatjuk mindazokat, akik érdeklődnek a szép kertek iránt, hogy ha tehetik, zarándokoljanak el a Baranyai-dombság eme szép fekvésű területére, s tekintsék meg a templom parkját, mely a látogatók előtt minden nap nyitva áll, s szabadon látogatható.

Szöveg és fotó: Biki Endre Gábor, a máriakéméndi kegyhely gondnoka