Međugorje-i Mladifest – Fiatalok hittel a hitükért

A Pécsi Egyházmegyéből idén 36 fős csoport vett részt július 31. és augusztus 6. között a bosznia-hercegovinai Međugorje Mária-zarándokhelyén 37. alkalommal megrendezett Mladifesten, melynek mottója: „Ad fontem!” (A forráshoz!) volt. Az ifjúsági fesztiválra 73 országból 70 ezer fiatal és több, mint 700 pap látogatott el. A pécsi egyházmegyés csoportot Berecz Tibor sásdi plébános vezette. Zarándoknapló egy résztvevő fiatal írása nyomán.

Zarándokcsoportunk összetétele nagyon színes volt, tinédzserek és fiatal felnőttek egyaránt eljöttek ezért a felejthetetlen élményért. Volt, aki először, volt, aki sokadjára vágott neki az útnak, de a célunk közös volt: a hitünk erősítése. Már az indulás első pillanatától éreztük, hogy ez nem csupán egy kirándulás, hanem lelki feltöltődés lesz mindannyiunk számára, ahol közelebb kerülhetünk Istenhez. Nekem ez volt az első zarándokutam, és nem gondoltam volna, hogy a közösségnek ekkora összetartó ereje lehet és ennyire felemelő érzés lesz megtapasztalni a mindenki által érzett Krisztus iránti szeretetet.

Minden reggelünket közös imával kezdtük, ez segített ráhangolódni az előttünk álló napra. Az imát reggeli követte, azután elindultunk a délelőtti programokra, melyek imádsággal és katekézissel kezdődtek, majd tanúságtételekkel folytatódtak. Ezekben a hitről, mások megtéréseiről és a keresztény életről hallhattunk. A személyes példák sok megerősítést és új felismeréseket adtak nekünk. A tanúságtételeket kiscsoportos beszélgetéseink követték, ahol a saját korosztályunkkal tudtuk megvitatni a hallottakat, megosztani a gondolatainkat és érzéseinket, hogy hogyan hatottak ránk mások történetei.

Az első napon – még a találkozó kezdete előtt – Gradacba utaztunk, a tengerpartra, ahol volt lehetőségünk fürdeni és sokat beszélgetni. Ez a közös élmény jól összekovácsolta a csapatunkat, ezáltal még nagyobb erővel és összetartással kezdtünk neki a közös hetünknek. Este ellátogattunk a megnyitóra, ahol rózsafüzért imádkoztunk, valamint részt vettünk a nyitó szentmisén és a szentségimádáson.

Augusztus 2-án a reggeli után elindultunk a Križevacra keresztutat járni. Nekem ez volt életem első ilyen keresztútja, és az elején úgy éreztem, hogy képtelen leszek megmászni a hegyet, de ahogy haladtunk felfelé, egyre több erőt éreztem magamban. Sokat segítettek az útközbeni állomások is, az elgondolkodtató elmélkedések, a hegyre felérve pedig úgy éreztem, a látvány minden fáradtságot megért.

A nap további részében közösen ebédeltünk, majd délután lehetőség volt gyónásra és a város felfedezésére. Ezt követően elindultunk az esti programunkra, ami az első naphoz hasonlóan rózsafüzérrel indult, szentmise követte, majd körmenet a Szűzanya szobrával.

A következő napokban programjaink menete a találkozó programját követte, és egyre jobban kezdett összeszokni a csoportunk. Augusztus 3-án este az elmélkedés égő gyertyával csodálatos és nagyon megható esemény volt.

Augusztus 4-én mentünk fel a Jelenések hegyére, ahol a rózsafüzért imádkoztuk. Az utolsó szakaszon már elcsendesedtünk, hogy még közelebb tudjunk kerülni a Szűzanyához és Krisztushoz. Felérve elmélyülve imádkoztunk egymásért, családjainkért és szándékainkért, valamint azokért, akik nem tudtak eljönni velünk.

A program keretei között lehetőségünk volt a Mary’ Meals és a Cenacolo közösség történeteit is meghallgatni, ami szintén elgondolkodtató volt, és segített hitünk megerősítésében. Nagy élményt jelentett később, hogy különböző országok fiataljaival együtt fesztiválozhattunk.

Hazaúton Mostarban Berecz Tibor atyával ünnepeltünk szentmisét, majd rövid városnézést követően folytattuk utunkat.

Ez a néhány nap valódi lelki feltöltődést jelentett számunkra. A sok közös imádság, a tanúságtételek, a közösen elmondott rózsafűzér, a szentségimádás, a körmenetek és a közösen eltöltött élmények által erősödött bennünk a hit, és a közösséghez tartozás érzése. Međugorjéból nem csupán élményeket, hanem rengeteg lelki erőt tudtunk hazahozni magunkkal és hálásak vagyunk Szűz Máriának a meghívásáért. Hálásan tekintünk vissza erre a zarándoklatra és kérjük a Jóistent, hogy az ott kapott kegyelmeket a mindennapjainkban hasznosítani tudjuk. A zarándoklat támogatásáért köszönetet mondunk a Pécsi Egyházmegyei Hivatalnak.

Számomra ez a zarándoklat egy teljesen új élmény volt. Megtapasztaltam milyen egy jó közösséghez tartozni, és együtt fordulni Istenhez. Különösen a Križevac és a Jelenések hegye érintett meg, ezen a két helyen még inkább éreztem, hogy jó helyen járok. Nagyon jó barátságokat köthettem. Hazaérve az útról, eszembe jutottak Tibi atya gyakran idézett szavai: „Küldetésetek van!”. Én úgy érzem, ezzel az úttal az egyik küldetésemet sikerült teljesítenem.

Szöveg: Horváth Evelin tanuló, szerk.: Berecz Tibor plébános