Szent György karddal, a Kórházlelkészség evezőlapáttal győzte le a sárkányt

Priskin Zsolt állandó diakónus megkapó írása sorsokról, küzdelmekről, végtelen szeretetről, hitről és gondviselésről.

A nyár közepén kaptam egy érdekes telefonhívást, Vég Beáta a Pécsi Egyházmegye Betegek Gyógyítója Kórházlelkészség szekszárdi önkénteseinek vezetője volt a vonal végén. Lelkesen, felpörögve adta elő kérését. Képzeljem el, hogy két önkéntesünk nemrég hétszeres aranyérmes Európa-bajnok lett a müncheni 16. EDBF Nemzetek Közötti Sárkányhajó Európa Bajnokságon. Micsoda siker és micsoda teljesítmény, és ők közénk tartoznak! Kért, hogy írjak róluk cikket, mert ez egy világra szóló esemény, hiszen ők a mieink.

A kérésnek eleget téve megkerestem Kuthy Szilvit és Szabó Ritát, hogy üljünk össze és számoljanak be erről a nagy eseményről. Szilvit régről ismerem, mert a szekszárdi plébánián dolgozott egykor, most gazdasági ügyintéző a szekszárdi Bezerédj István Technikumban, Ritát viszont csak nemrég ismerhettem meg a Kórházlelkészség összejövetelein.

De hogyan is fogjon az ember egy sportriport készítésébe, ha ilyet még nem csinált, és nem is sok köze volt eddig a sárkányhajózáshoz?  Az önkéntes szolgálat azonban összeköt minket, ez a közös pont, és ez a pont sziklaszilárd alapra épült, ami nem más, mint a szeretetszolgálat. Krisztus ugyanúgy jelen van az életünkben, legyen az diakónusi szolgálat, vagy babasimogatás, mert hogy Rita és Szilvi a Tolna Vármegyei Balassa János Kórház Gyermekosztályán sok időt tölt az otthagyott babákkal, akár hetente több alkalommal is. Ez az ő önkéntes szolgálatuk, ők a legkisebbek lelki támaszai. A magára hagyott gyermekek is vágynak szeretetre, az anyai ölelést ők is igénylik, Szilvi és Rita pedig pont ezt adja meg nekik. A babák nem is sejtik, hogy a lágy érintés evezőlapáthoz szokott erős kezektől származik, és ölelésük minden szívdobbanása máskor egy egész hajót hajt előre. A versenyben edzett aranyérmeseink, most a babák kegyeiért versengenek, hogy azok megnyugvást szerezhessenek.

Kérdés persze az, hogy a két szekszárdi önkéntes hogyan került egy nemzetközi verseny dobogójára. Szekszárd partjait már nem mossa a Duna vize, ha evezni akar az ember hol keresse a kikötőt? A Sión van ugyan erre lehetőség, de nem húszfős sárkányhajókon, hanem kis kajakokban és kenukban. Rita és Szilvi ezért kénytelen Paksra járni, ahol télen-nyáron folyik az edzés, ugyanis a paksi ASE Dragons csapatnak van csónakháza. Itt lelt otthonra, azaz hajóra a két önkéntesünk. Azonban a nemzeti válogatottsághoz nem elég a paksi csapat tagjának lenni, fel kellett venni a kapcsolatot a váciakkal, a Dunai Sárkányokkal. A váciak befogadták őket, így lett Szilvi és Rita a nemzeti válogatott tagja. A kemény munka idén végre meghozta gyümölcsét. Münchenben a 16. EDBF Sárkányhajó Európa-bajnokságon hét versenyszámban hét aranyérmet szerzett a Senior B válogatott. A négy nap sok áldozattal járt, többek közt anyagiakkal is. Itt is az önkéntesség dominál, éppen ezért csak szívből lehet ezt csinálni, pont úgy, mint ahogy a babasimogatást is.

Önkénteseink ma már megpihenve, de tele lelkesedéssel várják a következő kihívást. Addig is az edzés mellett mindig marad idejük a legkisebbekre. Néha nehéz elengedni egy-egy babát, Rita talán edzettebb ezen a téren, mint Szilvi, mert ő pedagógus, hozzá van szokva, hogy az osztályok jönnek és mennek az életében. Egyébként Rita matematikát és közgazdaságot tanít abban az iskolában, ahol Szilvi dolgozik. Érdekesség, hogy nem csak kollegák, hanem egykor tanár-diák kapcsolat is volt köztük.

A babák pedig előbb-utóbb nevelőszülőkre vagy örökbefogadókra lelnek, és amikor felnőnek, sok küzdelem vár rájuk. Mindenkinek meg kell küzdenie a maga sárkányával, legyen a fegyver kard, evezőlapát vagy mind közül a legerősebb, a szeretet. A küzdelem élethosszig tart, nem mindegy, hogy milyen a kezdet. Nem mindegy, hogy ki az edző, a csapatkapitány, vagy hogy ki a kormányos, mert a dobogóra örvények közt vezet az út.

Gratulálok az önkénteseinknek, sok sikert kívánok nekik a Kórházlelkészség szekszárdi csapatának nevében! A Szentlélek adjon erőt a mindennapjaikban és a küzdelmeikben! A cél a mennyek országa, de hogy biztosan aranyérmes legyen a csapat, ahhoz erős Kormányos kell, akire rábízhatjuk magunkat a viharokban is, mert csak ő tudja az utat a Mennyei Atyához.

Szöveg és nyitókép: Priskin Zsolt diakónus
Fotó: Dunai Sárkányok Facebook-profilja