Fraknói Vilmos-díjat kapott Puskás Attila

A díjat idén Deák Hedvig domonkos szerzetesnővérnek és Puskás Attila dogmatika professzor, pécsi egyházmegyés papnak ítélték oda a katolikus teológia, a filozófia, illetve az egyháztörténelem területén végzett munkásságért, mellyel előmozdították a magyar vallási élet megújulását és a teológia oktatásának fejlődését.

A díjat Czeti István, a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium egyházi ügyekért felelős helyettes államtitkára adta át a budapesti D50 Rendezvényközpontban szeptember 25-én.

Az ünnepségen jelen volt Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök és Németh Gábor, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára.

Puskás Attila a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának (PPKE HTK) dogmatika tanszékét vezeti. Laudációját Török Csaba, az Esztergomi Hittudományi Főiskola tanára, a Fraknói Vilmos-díj bíráló bizottságának tagja ismertette.

Puskás Attila 1965-ben született a Tolna vármegyei Döbröközön. Teológiai tanulmányait a Pázmány Péter Hittudományi Akadémián végezte. 1991-ben teológiai, 1997-ben pedig filozófiai doktori fokozatot szerzett a Pápai Gergely Egyetemen. A Pécsi Hittudományi Főiskolán végzett oktatói munka és a Központi Papnevelő Intézetben betöltött prefektusi szolgálat után 1999-től vezeti a PPKE HTK Dogmatika Tanszékét. 2020 és 2024 között a HTK dékánja volt.

Tudományos munkásságának súlyát – emelte ki Török Csaba – mindenekelőtt gazdag publikációs életműve jelzi: több mint kétszáz magyar, német és olasz nyelvű írása, tanulmánya látott már napvilágot. Az Isten misztériumáról, a teremtésről, a Szentháromságról, Krisztusról, az Egyházról és az eszkatológiáról szóló traktátusok terén meghatározó szerepet tölt be a felsőfokú oktatásban. Főszerkesztője a Communio nemzetközi katolikus folyóirat magyar kiadásának, a Vigilia folyóiratnak szerkesztője, továbbá tagja a Teológia folyóirat szerkesztői bizottságának. Puskás Attila szakmai munkássága során igyekszik összekapcsolni a teológiai hagyományt a kortárs valósággal:

„Életművének egyik különösen értékes sajátossága, hogy számára a teológia – és ezt írásaiban sokszor tapasztaljuk – nem pusztán tudományos diszciplína, hanem az Egyház hitének értelmes, felelős és korszerű továbbadása. A dogmatika oktatásában ezért egyszerre van jelen a Szentírás, az Egyház hagyománya, a teológiatörténet, a filozófiai reflexió és korunk gondolkodásának megannyi probléma fölvetése” hangzott el a méltatásban.

A díjátadást követően Puskás Attila a díjat megköszönve úgy fogalmazott: egy teológus valójában annak a szolgálatára vállalkozik, aki azt mondta önmagáról, hogy „én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6). E mellett útitársa azoknak, akik keresik ezt az igazságot, akik egy teljesebb, boldogabb, értelmes emberi életre vágyakoznak. A teológus ugyanakkor arra is törekszik, hogy az emberek ne csak részigazságokat akarjanak megismerni, részletproblémákkal foglalkozzanak, hanem az emberi élet végső, igazán fontos lényegi kérdései felé forduljanak, és kötelezzék el magukat Krisztus mellett. Azt is kiemelte, hogy a dogmák valójában olyan ablakok, amelyek rányitják az értelmünket a valóságra. Beengedik az Istentől származó fényt, az igazságnak és az abszolút szeretetnek a fényét. A dogmatika nem megköti a szabadságunkat, hanem felszabadít bennünket a valódi szabadságra. „Nagyon örülök annak, hogy ezt a szolgálatot végezhetem, oktathatom, kutathatom, és az isteni igazságot átadhatom” – mondta Puskás Attila professzor.

Az ünnepélyes díjátadóról bővebben a Magyar Kurír számolt be.

Forrás, fotó: Baranyai Béla, Lambert Attila/Magyar Kurír