Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent – Szentmise Mindenszentek főünnepén a Pécsi Köztemetőben

A Szent Mihály-kápolnában november 1-jén Molnár Erik püspöki titkár celebrált szentmisét. Szentbeszédében kiemelte, Mindenszentek ünnepe az Istennel beteljesült találkozásnak az örömét hirdeti, hiszen rengeteg különböző sors, emberi történet, harc és újrakezdés talált már otthonra Istennél.

Azokat ünnepeljük ezen az ünnepen, akik már elérkeztek Istenhez, akiknek a reménye beteljesedett, és akik már látják Istent úgy, amint van. Mindenszentek ünnepe arra emlékeztet minket, hogy a mi hétköznapi életünk is egy Istenhez vezető út.

A szentmisén olvasott evangéliumi szakaszból (Mt 5,1-12) a tiszta szívűekről szóló részhez kapcsolódott a szentbeszéd legfőbb üzenete. Hiszen milyen jó lenne tiszta szívvel élni! Úgy, hogy ne kelljen rejtegetnünk a szándékainkat, ne hordozzunk magunkban folytonos neheztelést, ne emésszen az irigység, és ne kelljen másnak mutatnunk magunkat, mint akik vagyunk. Ehhez kapcsolódik a szentírási ígéret: a tiszta szívűek meglátják Istent.

Molnár Erik atya hangsúlyozta, a szív a Szentírásban az ember belső világának a középpontja. Ott születnek a döntéseink, ott formálódnak a vágyaink, onnan indulnak el a szavaink és a cselekedeteink. Mint mondta, amit a szívünkben őrzünk és táplálunk, az előbb-utóbb megjelenik abban is, ahogyan másokkal bánunk.

A szív tisztaságát nem lehet megmérni, mégis vannak jelei. Megmutatkozik abban, hogyan beszélünk arról, aki éppen nincs jelen. Mit kezdünk a ránk bízott titokkal. Tudunk-e örülni a másik sikerének. Hogyan viselkedünk azzal, akitől semmiféle előnyt nem remélhetünk. Képesek vagyunk-e elismerni a hibánkat, vagy mindjárt magyarázatot keresünk rá, és másokat teszünk felelőssé érte.

Sokszor apró dolgok ezek, mégis sokat elárulnak rólunk. Egy odavetett megjegyzés, egy továbbadott rosszindulatú történet, egy szándékosan elhallgatott igazság. De ugyanígy egy tapintatos szó, egy őszinte bocsánatkérés, egy csendben megtett jó cselekedet is a szívünkből fakad. Az életszentség ezekben a mindennapi döntésekben formálódik.

A szív tisztasága azonban nemcsak a személyes döntéseinkben válik fontossá, hanem abban is, hogy milyen értékeket tartunk követendőnek, és milyen magatartásformákat fogadunk el természetesnek a környezetünkben.

A tiszta szív ugyanis nem azt jelenti, hogy valaki soha nem követett el bűnt, soha nem hibázott, vagy soha nem bukott el. Ha így lenne, aligha remélhetnénk, hogy egyszer meglátjuk Istent. A tiszta szív sokkal inkább olyan szív, amely nem akar megmaradni a bűnben. Amely képes felismerni a hibáját, képes bocsánatot kérni, és újra meg újra visszafordul Istenhez. Nem a saját tökéletességében bízik, hanem Isten irgalmában. Hiszen a szentek sem azért szentek, mert soha nem voltak gyengék, hanem mert engedték, hogy Isten szeretete újra és újra felemelje és formálja őket.

Mindenszentek ünnepén tehát nemcsak azokra tekintünk, akik már célba értek, hanem a saját életünkre is. Arra az útra, amelyen mi még járunk. A szentek élete arra bátorít bennünket, hogy a szentség nem elérhetetlen eszmény. Isten mindannyiunkat meghívott arra, hogy vele éljünk, és egyszer örökre vele legyünk.

Talán ma még sok minden homályos előttünk. Nem értjük életünk minden eseményét, hordozzuk a gyengeségeinket, a sebeinket, és sokszor önmagunkkal is küzdenünk kell. De van egy ígéretünk, amelybe kapaszkodhatunk: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent” – zárta elmélkedését Molnár Erik püspöki titkár.

Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye