Felföldi László pécsi megyéspüspök január 4-én nyitotta meg a szentévet a Pécsi Egyházmegye hívő közössége számára a papság jelenlétében. A Szent Péter- és Szent Pál-székesegyházban ünnepelt szentmisén koncelebrált Mayer Mihály nyugalmazott püspök, Bíró László nyugalmazott tábori püspök, dr. Kvanduk Frigyes általános helynök, a szentmise szónoka, továbbá Máger Róbert püspöki irodaigazgató, a székesegyház plébánosa.
Mint ismert, Ferenc pápa a szentestén nyitotta meg a vatikáni Szent Péter-bazilika szent kapuját, mellyel kezdetét vette a 2025-ös szentév. A Szentatya szándékára pedig minden megyéspüspök a saját székesegyházában külön is meghirdette a szentévet egyházmegyéje számára. A 2025-ös szentév hivatalos mottója „Peregrinantes in spem”, magyarul „A remény zarándokai”. Ezzel Ferenc pápa arra hív, hogy Krisztusban bízva, egyénileg és közösségeinkben is éljük meg a reményt, a kiengesztelődést és a szeretet gyakorlását.
A Pécsi Egyházmegyében az ünnepi szertartás a pécsi Szent Ferenc-templomban kezdődött, ahova a püspöki palotából vonult át a papság és a teljes asszisztencia. A zsúfolásig megtelt ferences templomban Felföldi László megyéspüspök az egyetemes Egyházzal való közösségben valódi ünnep keretében nyitotta meg a jubileumi évet a Pécsi Egyházmegye számára.
„Ez a szertartás a kegyelem és irgalom gazdag megtapasztalásának nyitánya. Álljunk mindig készen arra, hogy válaszoljunk mindenkinek, aki kérdezi a bennünk lévő remény okát, különösen a háború és a zűrzavar idején. Krisztus legyen a mi békénk és reménységünk, Ő legyen kísérőnk a kegyelem és vigasztalás ezen évében” – idézte a főpásztor.
Ezt követően dr. Simon-Wagner István plébános részleteket olvasott fel a szentévet meghirdető pápai bullából, majd a papság, az asszisztencia és a hívek közössége körmenetben vonult a kereszt alatt a székesegyházba.
Az egyházmegye főtemplomában a szentmisére történt ünnepélyes bevonulást követően a megyéspüspök a keresztségre való emlékezés szertartásában vizet szentelt és meghintette vele a híveket, majd köszöntötte az egybegyűlteket.
A liturgiában a főpásztor felkérésére Forrai Tamás SJ külön beszélt a remény szentévéről, melyben, mint fogalmazott, fel kell ismerjük azt az utat, melyen haladva meg kell tapasztaljuk azoknak a terheknek az elengedését, melyek megkötnek, rabságban és szolgaságban tartják a szívünket és az emberi életeket.
Forrai Tamás rámutatott, hogy napjainkban a világ és benne a saját életünk aggodalommal, szorongással, félelemmel és bizonytalansággal terhes. Több a reménytelenség az életünkben, mint a remény, ezért van szükség a keresztény reményre, a remény szentévére éppen most és éppen itt.
Kiemelte, a szentév lehetőséget kínál a megújulásra egyénileg és közösségeinkben, melyet a zarándoklat képe hűen közvetít: még nem érkeztünk meg, de elindultunk egy úton, ahol végig kell menni, melyen haladva hatunk egymásra, ahol úton vagyunk a bűnbocsánat és a megtisztulás útján.
Nem véletlen, hogy a szentévek hagyománya az 1300-as évek Európájában, a reménytelenség korszakában született, hangzott el, amikor a muszlim hódítás miatt elveszett a Szentföld és megszűnt a zarándoklás lehetősége, amikor csendesülni látszott a pápaság és a császárság közötti ellentét. Abban a reménytelenségben megmutatta az Egyház, hogy egy és egységes, és felkínálta a közös ünneplés és az újrakezdés lehetőségét azzal, hogy Rómába, Szent Péterhez és Szent Pálhoz hívta a híveket, kifejezve ezzel, hogy csak a közös gyökérből nőhetünk és erősödhetünk meg – utalt a szentévek évszázados hagyományaira Forrai Tamás.
A remény nem csal meg - a szentmise olvasmányait követően dr. Kvanduk Frigyes, a liturgia szónoka beszélt szentbeszédében Pál apostol kijelentése nyomán a keresztény reményről. A Pécsi Egyházmegye általános helynöke szerint napjainkban a remény nem csal meg kijelentést természetesnek vesszük, az ókorban azonban, ahol és amikor Pál apostol által elhangzott, nevetséges volt. Az ókori világban a jövőt, a reményt nem tartották semmire, azt mondták balgaság. Egy ókori bölcs azt mondta, a remény veszélyes és ezzel mi is így vagyunk. A mi világunk is rengeteg reményről beszél, miközben érzi, hogy a remény ma még van, holnap már nincs. Holnap már más reményünk van, mi pedig igazodjunk el, ahogy tudunk – mutatott rá beszédében Kvanduk Frigyes.
Majd hozzátette, hogy Pál, aki megtapasztalta Isten közvetlen és személyes, az istenségének a belső világából fakadó szeretetét, azt mondta, hogy ez a remény az egyetlen, amely nem csal meg. Pál azt mondja, Krisztus szerette őt, ezért odaadta önmagát és meghalt érte.
Ezért a kereszt a szeretet jele, melyet csak teljes szívvel lehet imádni, mert a szeretet abszolút csúcsát jelenti, az Isten abszolút tettét értünk, külön-külön mindenkiért, mely tettre egyedül Isten képes, ezért ő a mi egyetlen reményünk – zárta beszédét a szentmise szónoka.
A liturgia zárásában Felföldi László püspök intézett rövid beszédet a megjelentekhez és arra bátorította őket, hogy az Oltáriszentség vagy a kereszt előtt találkozzanak az Úrral, aki maga a szeretet, aki szeretett, meghalt és megváltott minket. Isten mindent azért ad, hogy gazdagítsa azt a szeretetet, amit a vele való szentségi találkozásban megélünk, és azt túlcsordulóan továbbadjuk – fogalmazott.
A remény szentévére Felföldi László püspök igazi, belső örömöt, békét és szeretetet kívánt minden embernek, mellyel megértjük Isten reményét és azt, hogy a keresztet imádni kell és csak imádni szabad. Mellyel megértjük, hogy Isten, aki maga a szeretet és végtelen szeretettel szeret minket és velünk marad mindörökké, az idők végezetéig.
A remény szentévét a Pécsi Egyházmegyében megnyitó szentmise püspöki áldással ért véget. A liturgia felvételről megtekinthető.
A szentévben a Pécsi Egyházmegye három templomában nyerhetnek a hívek teljes búcsút: a Szent Péter- és Szent Pál-székesegyházban, a máriagyűdi Sarlós Boldogasszony-bazilikában és a bátai Szent Vér bazilikában.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
