„Menj és tégy te is hasonlóképpen” (Lk 10, 37)

Kedves Testvéreim!

1. 2013. február 11-én, a Lourdes-i Szűzanya liturgikus emléknapján az altöttingi Mária-kegyhelyen tartjuk meg ünnepélyes formában a betegek XXI. világnapját. Ez a nap a betegek, az egészségügyi dolgozók, a keresztény hívek és minden jóakaratú ember számára fontos alkalom: „az imádság, a megosztás fontos pillanata, alkalom arra, hogy a szenvedést felajánljuk az Egyházért, meghívást jelent mindenkinek, hogy felismerje beteg testvére arcában Krisztus szent arcát, aki a szenvedésén, halálán és feltámadásán keresztül vitte végbe az emberiség üdvözítését” (vö. II. János Pál, A betegek világnapjának alapító levele, 1992. május 13, 3.). Ezen a napon különösen közel érzem magam hozzátok, kedves betegek, akik a betegségből és szenvedésből fakadó próbatétel nehéz időszakát élitek meg beteggondozó intézetekben, gyógykezelő helyeken vagy otthonotokban. Mindenkihez jussanak el a II. Vatikáni Zsinat atyáinak bátorító szavai: „Nem vagytok magatokra hagyva, és nem vagytok feleslegesek sem: Krisztus hívott meg titeket, az Ő áttetsző képmása vagytok” (Üzenet a szegényeknek, a betegeknek és a szenvedőknek).

2. Hogy kísérjelek Benneteket a lelki zarándokúton, amely Lourdes-ból – a remény és a kegyelem szimbolikus helyéről – az altöttingi kegyhely felé vezet minket, a jó szamaritánus alakját szeretném elmélkedésnek javasolni (vö. Lk 10,25-37). Az evangéliumi példabeszéd, amelyet Szent Lukács mond el, a hétköznapi életből vett képek és elbeszélések sorába illeszkedik bele, amelyekkel Jézus meg akarja értetni, hogy Isten végtelenül szeret minden embert, különösen akkor, amikor életében betegség vagy fájdalom van jelen. Ugyanakkor a jó szamaritánusról szóló példabeszéd záró szavaival: „Menj és tégy te is hasonlóképpen” (Lk 10, 37), Jézus rámutat arra, hogy milyen magatartással kell valamennyi tanítványának mások felé fordulnia, főleg azok felé, akiknek ápolásra van szükségük. Az Istennel való intenzív imaéleten keresztül az Ő végtelen szeretetéből kell erőt merítenünk, hogy a jó szamaritánushoz hasonlóan nap mint nap konkrét figyelem legyen bennünk az iránt, aki testében vagy lelkében megsebzett, aki segítséget kér, legyen az akár ismeretlen és szegény ember. Ez nemcsak a lelkipásztori és egészségügyi dolgozókra vonatkozik, hanem mindenkire, magára a betegre is, aki saját helyzetét megélheti a hit távlatában: „Nem a szenvedés kiiktatása, nem a szenvedés előli menekülés üdvözíti az embert, hanem a képesség, hogy a szenvedést elfogadja, benne érlelődjön, és értelmet találjon benne a Krisztussal való egyesülés révén, aki végtelen szeretettel szenvedett” (Spe salvi kezdetű enciklika, 37).

3. Számos egyházatya a jó szamaritánus alakjában magát Jézust látta, a rablók kezére került emberben pedig Ádámot, a saját bűne által megsebzett és eltévelyedett emberiséget (vö. Órigenész homíliája Lukács evangéliumáról XXXIV, 1-9; Szent Ambrus, Magyarázat szent Lukács evangéliumához, 71-84; Szent Ágoston, Beszédei 171). Jézus az Isten Fia, aki jelenvalóvá teszi az Atya szeretetét, amely hűséges, örök, korlátok és határok nélküli szeretet. De Jézus az is, aki „leveti” „isteni öltözékét” („kiüresíti önmagát”), aki leereszkedik isteni „mivoltából”, hogy emberi alakot öltsön (vö. Fil 2,6-8) és közelebb kerüljön az ember fájdalmához egészen addig, hogy alászállt a poklokra, ahogy a Hiszekegyben mondjuk, és hogy reményt és fényt hozzon. Nem tartja félteni való kincsnek azt, hogy Istennel egyenlő, hogy Ő Isten (vö. Fil 2,6), hanem irgalommal telve lehajol az emberi szenvedés mélységébe, hogy a vigasz olaját és a remény borát öntse rá.

4. A Hit éve, amelyet most élünk, kedvező alkalmat jelent, hogy felélénkítsük a szeretetszolgálatot egyházi közösségeinkben, hogy mindenki jó szamaritánus legyen a másik felé, a mellette lévő ember felé. Ezzel kapcsolatban szeretnék felidézni néhány személyt az Egyház történetének számtalan alakja közül, akik segítették a betegeket abban, hogy értéket tulajdonítsanak a szenvedésnek emberi és lelki téren. Jelentsenek ők példát és ösztönzést számunkra. A Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Szent Teréz, a „scientia amoris (szeretet tudománya) szakértője” (II. János Pál, Novo Millennio ineunte apostoli levél, 42), betegségét – amely „nagy szenvedéseken keresztül a halálhoz” vezette – „mély egységben tudta megélni Krisztus szenvedésével” (vö. Általános kihallgatás, 2011. április 6.). A tiszteletre méltó Luigi Novarese, akire sokan még ma is nagyon jól emlékeznek, szolgálata végzése során megértette, milyen fontos a betegekért és a szenvedőkért, illetve velük együtt imádkozni. Gyakran kísérte őket Mária-kegyhelyekre, különösen a lourdes-i barlangba. A felebarát iránti szeretettől indíttatva Raoul Follereau a Hansen-kórban (lepra) szenvedő betegeknek szentelte életét a földgolyó legeldugottabb vidékein is, és ő kezdeményezte a leprás betegek világnapjának bevezetését. Kalkuttai Boldog Teréz anya minden napját az eucharisztikus Jézussal való találkozással kezdte, és ezután ment ki az utcára rózsafüzérrel a kezében, hogy találkozzon a szenvedőkben jelen lévő Úrral és szolgálja Őt, főleg azokban, „akiket nem akarnak, nem szeretnek, akikkel nem törődnek”. Mindelstetteni Szent Schäffer Anna is példásan tudta saját szenvedéseit Krisztuséival egyesíteni: „a betegágya … kolostori cellává vált számára, és a szenvedés misszionáriusi szolgálatot jelentett neki… A napi szentáldozásból erőt merítve, fáradhatatlan közbenjáróvá vált az imádságban, és Isten szeretetét tükrözte vissza sokak számára, akik tanácsot kértek tőle” (Szenttéavatási homília, 2012. október 21.). Az evangéliumból kiemelkedik a Boldogságos Szűz Mária alakja, aki a legnagyobb áldozatig, a Golgotára is követte szenvedő fiát. Ő soha nem veszítette el a reményt, hogy Isten győz a rossz, a fájdalom és a halál felett, és ugyanazzal a hittel és szeretettel tudta átölelni Isten Fiát, amikor megszületett a betlehemi barlangban, és amikor meghalt a kereszten. Az isteni erőben való határozott bizalmát beragyogja Krisztus feltámadása, amely reményt ad a szenvedésben és megújítja a bizonyosságot az Úr közelségében és vigasztalásában.

5. Végül pedig szívből jövő hálámat és bátorításomat szeretném kifejezni a katolikus egészségügyi intézményeknek, a világi társadalomnak, az egyházmegyéknek, a keresztény közösségeknek, az egészségügyi pasztorációban elkötelezett szerzetesi családoknak, az egészségügyi dolgozók és önkéntesek egyesületeinek. Kívánom, hogy mindenkiben növekedjen annak tudata, hogy „az Egyház, amikor bármely emberi életet szeretettel és nagylelkűen fogad – különösen ha az gyengébb és beteg –, manapság küldetésének alapvető feladatát teljesíti” (II. János Pál, Christifideles laici szinódus utáni apostoli buzdítása, 38.).

A betegek XXI. világnapját a Szűzanyára, az Altöttingben tisztelt Kegyelmek Anyjának közbenjárására bízom, hogy mindig ott legyen a szenvedő emberiség mellett a vigasz és a szilárd remény keresésében. Segítse mindazokat, akik az irgalmasság apostolkodásában részt vesznek, hogy jó szamaritánusokká váljanak testvéreik számára, akik a betegség és szenvedés próbatételén mennek keresztül, és szívből adom apostoli áldásomat.

Vatikán, 2013. január 2.

XVI. Benedek pápa
________________________________________

Imádság a betegek 21. világnapjára
(2013. február 11.)

Mindenható és örök Istenünk,
Te vagy életünk alapja és támasza,
olyan remény vagy számunkra, amely soha el nem hagy bennünket,
és az a szeretet, mely a kereszten és Jézus feltámadásában ajándékozza önmagát.
Ragyogjon rá arcod minden betegre, szenvedőre és haldoklóra,
és légy irgalmas hozzájuk.
Küldj még jó szamaritánusokat,
akik megmentik és ápolják a betegeket, szenvedőket, haldoklókat
és önzetlenül segítik a leggyengébbeket.

Szűz Mária, Isten Anyja,
ma hozzád fordulunk, és így kérünk:
Te ismered a magatehetetlenek fájdalmát,
amikor nem lehet eltávolítani a szenvedést.
Anyai szenvedéseddel és azzal, hogy a kereszt alatt álltál,
a betegek menedékévé váltál számunkra.
Add, hogy legyen erőnk és bátorságunk
a Megfeszítettet nézni,
hogy bátorsággal viseljük szenvedéseinket,
és Rá bízzuk magunkat.

Mi Atyánk, végtelenül jó Isten,
hálát adunk a sok példás tanúságtevőért,
akiknek szenvedéssel teli életútja volt,
és akiket Te közbenjáróinknak adtál.
Hálát adunk Szent Schäffer Annáért,
aki nehéz próbatételeken ment át fiatalkorától kezdve,
miután súlyos baleset következtében betegágyba kényszerült.
Hozzád fordulunk, Szent Schäffer Anna:
erőfeszítéseid által,
amelyeket a megfeszített és feltámadt Jézussal való
bensőséges barátságért tettél,
nemcsak hogy el tudtad viselni a szenvedésedet,
hanem Vele együtt fel tudtad áldozni magad a többi szenvedőért,
különösen azokért, akik elveszítettek minden reményt.
Közbenjárásoddal segíts nekünk, hogy mi is át tudjuk ölelni életünket,
még ha fájdalom járja is át.
Segíts, hogy bizalommal tekintsünk
a megfeszített Jézusra,
és utunkat azzal a bizonyossággal járjuk végig,
hogy Krisztus szeretete erősebb minden fájdalomnál,
erősebb a rossznál és a halálnál.

Hálát adunk Boldog II. János Pál pápáért.
Mindig a betegek mellett volt
az emberi élet elszánt védelmezőjeként.
Hozzád fordulunk Boldog II. János Pál pápa:
add, hogy az imádsággal elnyerjük a hit erejét és a bizonyosságot,
hogy nem fogunk elveszni,
és hogy egész életünkkel és szenvedéseinkkel
Isten kezében és szívében meg vagyunk mentve.
Haláltusád példájával adj nekünk bátorságot
életünk utolsó óráiban is.

Hálát adunk Kalkuttai Boldog Teréz anyáért is,
a haldoklók és kirekesztettek
sötét éjszakáinak valódi angyaláért.
Hozzád fordulunk, Boldog Teréz anya:
Jézus Krisztus végtelen szeretetében
és kereszthalálának áldozatában bízva mindig úgy éltél,
hogy szeretetének ezen fénye áthatoljon a szenvedés sötétségén.
Esdd ki nekünk azt a tudatosságot,
hogy mi magunk is fénnyé válhatunk a többi szenvedő számára.
Add, hogy reményt tudjunk sugározni,
és hogy mi is fel tudjuk ismerni a beteg és szenvedő felebarátban
Urunk arcát, és készségesen segítsünk neki.

Szentháromságos egy Isten,
most a te nagylelkű, atyai kezedbe helyezzük magunkat.
Bízunk határtalan szeretetedben,
Te őrzöl meg minket
a szép és a nehéz napokon,
életünkben és halálunkban.
Add, hogy fájdalmunkon keresztül
hitünk és reményünk megújuljon Benned,
hogy Isten egész népe megtapasztalhassa a megváltás kegyelmét.
Most és mindörökkön-örökké.
Ámen.