A heti rendszerességgel jelentkező „Örömhírre hangolva” videósorozat a megjelenését követő vasárnapi evangéliumi szakaszon való elmélkedést kívánja elmélyíteni Nyúl Viktor plébános, főiskolai tanár gondolataival, emellett arra buzdít, hogy olvassuk a Szentírást és cselekedjük meg az Igét! (Nagyböjt 5. vasárnap, 2023. március 26.)

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szeretettel köszöntök Mindenkit!

Nagyböjt ötödik vasárnapjának szentírási részletét János evangéliumának tizenegyedik fejezetéből olvassuk.

Jézus, amint hallja, hogy barátja, Lázár meghalt, s amint látja a gyászoló testvéreket, gyászoló rokonokat, embereket, megrendül, sírva fakad. Sír az Isten Fia. Jézus sírása kifejezi az ő emberségét. Kifejezi az ő gyengédségét. Mi abban az Istenben hiszünk, akinek a Fia tud sírni, akinek a Fia együtt sír a gyászolókkal, együtt sír a betegekkel, együtt sír a menekültekkel, a haldoklókkal, a hajléktalanokkal, a háború sújtotta területek lakóival. Isten együtt sír az emberrel, vagyis együttérez az emberrel. Sohase szégyelljük a könnyeinket, a könnyeink emberségünknek a jelei! A könnyeink kifejezik, hogy tudunk együttérezni másokkal.

A mai szentírási szakasz első örömüzenete az, hogy Isten mindig együttérez velünk. Ő együtt van velünk akkor is, amikor sírunk, amikor szomorúak vagyunk, amikor betegek vagyunk, amikor próbatételek között vagyunk, amikor gyászolunk. Ahogy Ferenc pápa mondja: Isten a közelség, az együttérzés, a gyengédség Istene. Szemléljük a gyengéd Jézust, aki siratja Lázárt, aki megrendül, amikor Lázár haláláról hall, és látja a gyászoló testvéreit, embereket!

Ugyanakkor szemléljük Jézust, aki azt mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki bennem hisz, még ha meghal is, élni fog örökre.” Jézus nem csupán együtt sír a gyászolókkal, nem csupán együtt van velünk a próbatételben, a nehézségben, hanem utat is mutat, sőt, irányt is mutat, reményt ad nekünk, amikor az mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” Jézus megnyitja a szemünket. Megnyitja a szemünket arra, hogy lássuk, nem egy zárt világban élünk, hanem ahogy Bíró László püspök atya fogalmaz: Az örök életre nyitott világban élünk. Jézus távlatot ad az életünknek, távlatot, reményt ad Mártának, Máriának, Lázár testvéreinek és mindannyiunknak. Ez a második örömüzenete szentírási szakaszunknak: Jézus legyőzte a halált, Istené az utolsó szó, nem a halálé. Jézus távlatot ad az életünknek és ez a távlat, az örök élet. Jézus emlékeztet bennünket: higgyük szilárdan, ő a feltámadás és az élet, higgyük szilárdan, hogy ő legyőzte a halált. A feltámadás fénye bevilágítja a sötétséget. A feltámadás biztos reménye reményt, megújulást, bátorítást ad nekünk is.

Ezt követően az evangélista arról számol be, hogy Jézus odamegy a sírhoz, és azt kéri a jelenlévőktől: „Vegyétek el a követ!” Ez a kő zárta el a sírboltot. A kőnek az elhengerítése előképe már Jézus feltámadásának, hiszen ott a kő, mely elzárta Jézus sírját, elhengeríttetett, Jézus föltámadt. Az a gesztus, hogy Jézus elhengerítteti a követ, már előre jelzi az ő hatalmát, hogy ő legyőzte a halált, hogy ő a feltámadás, az élet Istene. Azt mondja továbbá az Úr megszólítva Lázárt: „Lázár, jöjj ki!” Megrendítő ezt hallani. Egy halott emberhez kiált az Úr, azzal a bizonyossággal, hogy ő életre tudja kelteni; és Lázár feltámad, kijön a sírból. Lázár feltámasztása, és Jézus feltámadása között van különbség, hiszen Lázár a földi életbe, a biológiai életbe tér vissza, Jézus pedig halála után, feltámadása során a túlvilágra lép át. Ugyanakkor Jézus, aki most feltámasztja Lázárt, aki kihívja a barlangból, arra bátorít bennünket, hogy merjünk mi is kijönni a barlangjainkból, merjünk mi is kilépni a megszokás, az önzés, a kényelemszeretet, az irgalmatlanság barlangjából, és merjünk kilépni a szeretet, a béke, az irgalom, a megbocsátás szabad levegőjére.

Ez a szentírási szakasz arra is hív bennünket, hogy próbáljuk önmagunknak megfogalmazni, hogy a barlangunk mit jelképez. Mi az a barlang, mi az a tulajdonság, mi az a cselekedet, amiből ki kell lépnem, amit el kell hagynom azért, hogy szabadabb legyek, azért, hogy szentebb legyek.
Jézus nekünk is mondja: Gyere ki a barlangodból, térj meg, hagyd el azt, ami elszakít tőlem, ami eltávolít tőlem, és kövess engem! Jézus szava erőteljes szó, feltámasztja a meghalt Lázárt. Jézus szava erőteljes, hatalmas szó, amely képes bennünket is kihozni a mi barlangjainkból, amely képes bennünket is megújítani, új reményt, új távlatot adva nekünk.

Ez a szentírási szakasz tehát arra hív bennünket, hogy szemléljük Jézust, aki együtt sír a síró emberekkel, hagyjuk, hogy Jézus együtt sírjon velünk, és tanuljuk meg tőle azt, hogy mi is tudjunk együtt sírni a szomorú emberekkel! Csodáljuk Jézust, aki számunkra is az élet, a feltámadás, akiben, ha hiszünk, nekünk is örök életünk van, és hagyjuk, hogy Jézus bennünket is megszólítson, lépjünk ki bűneink, félelmeink barlangjából, s induljunk el Jézus felé, vele együtt haladjunk azúton!

Csendet tartva imádkozzunk mindenkiért, imádkozzunk különösen Ferenc pápáért, a családokért, a békéért, a fiatalokért, idősekért, a betegekért és az egészségügyben dolgozókért is!

Nyúl Viktor plébános, főiskolai tanár

2023.03.26. Nagyböjt 5. vasárnapja (Jn 11,3-7.17.20-27.33b-45)

Abban az időben:
Lázár testvérei megüzenték Jézusnak: „Uram, nézd, beteg, akit szeretsz!” Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni, hogy az Isten Fia megdicsőüljön.”
Jézus szerette őket: Mártát, Máriát és Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott időzött még, ahol volt, aztán így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk el ismét Judeába!”
Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt.
Amint Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked.” Jézus ezt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni.” Erre Márta így szólt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.”
Jézus folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” Márta ezt válaszolta neki: „Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön!”
Jézus a lelke mélyéig megrendült és megindult. Megkérdezte: „Hova temettétek?” Azok így szóltak: „Jöjj, Uram, és lásd!” Ekkor Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette őt!” Némelyek azonban így szóltak: „Ő, aki visszaadta a vak látását, nem akadályozhatta volna meg, hogy meghaljon?”
Jézus pedig, még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy kővel elzárt barlang volt. Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ!” Márta, az elhunyt testvére megjegyezte: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” Jézus ezt válaszolta neki: „Mondtam már neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét!” Elvették tehát a követ. Jézus az égre emelte szemét, és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló nép miatt mondom, hogy higgyék: te küldtél engem!”
E szavak után Jézus hangos szóval kiáltotta: „Lázár, jöjj ki!” A halott azonnal kijött, kezén és lábán a rátekert leplekkel, arcán pedig a kendővel, amelyet fejére csavartak. Jézus megparancsolta: „Oldjátok föl, hogy járni tudjon!”
A zsidók közül, akik Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett.

Ezek az evangélium igéi.

Pécsi Egyházmegye

Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.