Hetente jelentkező lelki sétáink alkalmával rápillanthatunk a térségben rejlő értékekre, betekinthetünk az érintett plébánia közösségi életébe, tevékenységeibe, miközben lelki útravalóval is gazdagodhatunk.

Hetvenkettedik állomás: Vásárosdombó – „Beteg voltam és meglátogattatok.” (Mt 25,36)

Lelki sétánkat a Vásárosdombói Római Katolikus Plébánián folytatjuk. A plébánia ellátási területéhez Ág, Csikóstőttös, Gerényes, Jágónak, Kaposszekcső, Kisvaszar, Tarrós, Tékes, Vásárosdombó települések tartoznak. A térség lelkipásztori szolgálatát Kovács Ferenc plébános látja el, aki a plébániához tartozó települések történetéről, hitéletéről, valamint kórházpasztorációs tevékenységéről mesél:

A plébánia központja Vásárosdombó. Dombó Árpád-kori, vásártartási joggal rendelkező település. A 13. században már saját plébániája volt. 1313-ban János mester Tolna és Somogy megyék főispánja volt a birtokosa. A vatikáni Levéltárban fellelhető tizedlajstromban is szerepel, hogy 1448-ban plébánia működött itt. A középkori falu a templom körül terült el. A 15. században a Dombay család tulajdonába került. A község a török időkben elnéptelenedett, egy 1554-es török defter mindössze 10 házról tesz említést. A szüntelen portyázások miatt a megmaradt lakosság a templom mellől áttelepült a domboldalra. A török kiűzése után teljesen kicserélődött a népesség. A templom magányosan, romos állapotban maradt fent. A 18. században elkészült a plébánia épülete, (1901-ben újjá építették.) A Szent Márton tiszteletére szentelt Árpád-kori templomot a 18. századi újjáépítés során kibővítették. Plébániája 1712-ben szerveződött újjá, amelyhez akkor 24 falu tartozott. A falu temploma pap nélkül állt, Rozsgoványi András plébános 1712-ben kezdte meg szolgálatát. A falu plébániája a községi hegyhát életének központja lett, így a 18. század elején huszonöt település tartozott a dombói plébániához és 1721-ben a falunak már iskolája volt. A falu új temploma 1789-ben épült az Esterházyak és Péchy János plébános segítségével a régi templom helyén. 1848-ban Győri Imre plébános hagyatékából öntötték a híres dombói "nagyharangot". (1916-ban elvitték.) A település mai temploma 1789-ben Péchy Márton plébános és az Esterházy család adakozásából épült. Oltárképén Szent Márton a feltámadt Krisztus előtt térdel. A plébánia épület falán "Szent Márton a koldussal" ábrázolás látható. A lakosság néhány később betelepült német evangélikus és magyar református család kivételével római katolikus magyar. A plébánia külső felújítása, pályázati pénzből 2018-ban történt. 2020-ban a templom szentélyében egy család adományából Szent István és Szent László ólomüveg készült. 2022-ben a kisharang és a lélekharang lett felújítva adományokból. Jelenleg a nagyharang felújítására gyűjtünk. A templomtorony nagy mértékű beázása miatt statikai vizsgálatra és javításra lesz szükség.

Kaposszekcső község első írásos említése az 1400-as évekből maradt fenn, tárgyi emléke az 1724-ből származó pecsétnyomó, melynek fő motívumát – egy emberalakot – a jelenkori címer is őrzi. A templom építésének történetéről írott emlék hiányában csak a szájhagyomány alapján fennmaradt történet ismert számunkra, melyet az idősebbek meséltek. Kaposszekcső katolikus vallású lakói az 1800-as évek végéig a szomszédos Vásárosdombó templomába jártak szentmisére. (A falu Vásárosdombó fíliája volt.) A 19. század közepén a falu kétharmad részét kitevő evangélikus lakosság már a községben épült imaházban imádkozott és nem kellett más településre átjárniuk. Az 1860-as években a katolikus lakosság is szerette volna, ha Kaposszekcsőnek saját temploma lenne. Az Y alakú település közepén nagy, üres, beépítetlen tér volt, mely kiválóan alkalmasnak mutatkozott a templomépítés helyszínének. Adományokat gyűjtöttek, melyből építőanyagot (téglát, fát, követ) vettek és közmunka felajánlással, közös erővel szekereken a helyszínre hordták azt. Az építeni kívánt templom helye mögött álló ház tulajdonosa nem vette jónéven a templomépítés tervét (mai Kossuth Lajos utca 1.), mert az eltakarja a házát.

Vita, majd veszekedés kezdődött a katolikus lakosság körében az építésről, illetve a helyszínről is. A veszekedés odáig fajult, hogy a háztulajdonos és családja elköltözött a faluból, ugyanakkor a templomépítésről is lemondtak. A megvett és idehordott építőanyagot eladták az evangélikus felekezetnek, melynek tagjai 1865. november 12-én felszentelték a ma is álló templomot.

Idővel a katolikusok véleménye is megváltozott. Harminc év után újra felvetődött a templomépítés gondolata, amelyet tettek követtek. Újra adományokat gyűjtöttek, építőanyagot vettek és most már fel is építettek egy katolikus templomot. Vélhetőleg az előbb kudarcba fulladt kezdeményezés rossz emlékének köszönhetően már kevesebb támogató, és kisebb anyagi lehetőség miatt kisebb, majdhogynem kápolna méretű templom épült.

A berendezés, a padok, szobrok, képek szintén a lakosság, pontosabban egyes családok felajánlásaiból kerültek a templomba. (Példaként: az idősebbek közül még többen emlékeznek arra, hogy a padok közül melyiket kinek a családja vette, a kétoldalt elhelyezett szobrokat a Gothár család, a díszes szenteltvíztartót a Ladáncsics család adományozta, az oltár felett elhelyezett Szent Erzsébet képet Csatkáról, egy zarándoklat alkalmával hozták az Egyházközség tagjai.) A templomot 1898. évben építették, védőszentjének Szent Erzsébetet választották, így minden évben november 19-én, Erzsébet napon van a templom búcsúünnepe. 1998. évben Mayer Mihály püspök úr tartott hálaadó szentmisét, a templom felszentelésének 100. évfordulója alkalmából. 2011-ben teljes külső felújításon esett át az épület. Ennek tiszteletére Garadnay Balázs helynök atya celebrált búcsúi ünnepi szentmisét november 20-án. Jelenleg az evangélikus otthonban is vannak alkalmanként szentmisék és beteglátogatás is.

Csikóstőttös első ismert írásos említése 1510-ből való Tutus alakban. A 17. század végén Csikos Tótos néven említik. A török hódoltság idején lakossága megfogyatkozott, helyükre a 18. század elején német telepesek költöztek. A falunak ma is jelentős német kisebbsége van (kb. 12%, 2001). A 18. századtól az Esterházy család birtoka volt (dombóvári uradalom). A második világháború után a német lakosok jelentős részét kitelepítették. 1974. december 31-éig Baranya megyéhez tartozott. Az 1714-es pécsi zsinaton a vásárosdombói plébánia filiái között felsorolták Töttöst is, ahol ekkor ismeretlen szentnek dedikált, elhanyagolt, de könnyen kijavítható templomról tesznek említést az írások. 1789-ben a Szentháromság tiszteletére épült újjá a templom barokk stílusban. 1967-től a kaposszekcsői plébániához, 2001-től a vásárosdombói plébániához tartozik.

A templomkertben szabadon áll az egyhajós templom, déli homlokzata elé kilépő toronnyal, a hajónál keskenyebb, poligonális szentélyzáródással, a szentély felől kontyolt nyeregtetővel, a szentély keleti oldalán nyeregtetős sekrestyével. A hajóban teknő-, a szentélyben csehsüveg boltozat és félkupola, a sekrestyében síkmennyezet látható. A hajó déli végében fém oszlopokon álló, famellvédes orgonakarzat kapott helyet. Berendezése a 18. század végéről és 19. század elejéről, falképei a 20. századból származnak. Felújítására 1976-1978 között került sor. A templomkertben található egy 1789-ből származó, festett Szent Vendel-szobor falazott fülkében egy 19. századi kőkereszt korpusszal és egy Szentháromság-oszlop. A templom külső felújítása 2022-ben valósult meg pályázati pénzből és egy elszármazott, külföldön élő hívő adományából.

Gerényes település templomát a katolikus gyülekezet építette Szent Bertalan tiszteletére 1789-ben. Színe fehér, anyaga döngölt agyag és tömésfal, alapterülete 10X5 méter, magassága 15 méter. A templom a 90-es években lebontásra került.

Jágónak középkori életéről keveset tudunk. A 18. század második felében svábok érkeztek a településre. A második világháború után a németeket kitelepítették, helyükre a csehszlovák–magyar lakosságcsere keretében felvidéki magyarok érkeztek. 1975-ben került át Baranya megyéből Tolna megyébe. Iskolakápolnájának titulusa Szent István. 2011-ben a lakosságnak 62,6% volt római katolikus.

Kisvaszar települést 1333-ban Wassar néven említették, ekkor már plébániája volt. Templomát Szent György tiszteletére szentelték. Vásárosdombó filiájából 1810-ben alapították újra. A ma is álló Szt György-templomát 1790-ben építették. Orgonáját 1900-ban Unger Endre készítette. Harangjait 1921-ben és 1924-ben Szlezák László öntötte Budapesten. A II. világháború után a németeket kitelepítették, helyükre felvidéki magyarok, majd cigányok költöztek. A templomot 2021-ben életveszélyessé nyilvánították.

Tarrós Baranya megye északi határszélén, a Hegyhát tájegységben fekszik, Sásd városától északkeleti, Vásárosdombótól délkeleti irányban. Zsákfalunak tekinthető, mivel közúton csak ez utóbbi község déli része felől, a 611-es főútból kiágazó 65 178-as számú mellékúton érhető el.
Nevét eredeztetik a tarló szavunkból, más felfogás szerint Árpád fejedelem legidősebb fiának, Tarhosnak a nevéből. Az 1475-ös okiratban már Tarros néven említik. Az 1554-es egyházi összeírásnál található Tarrlós Bálint neve. Tarrós, a megye egyik legősibb máig állattartásból, mezőgazdaságból élő, máig kis zsáktelepülése, melynek imaházában van lehetőség közös imádságok tartására.

A Baranyai-hegyháton fekvő Tékes egy erdőkkel övezett csendes zsákfalu kis templommal Dombóvártól mintegy 9, Komlótól 15 kilométerre. Közigazgatási területén áthalad a Mecsekjánosi-Vásárosdombó közti 6546-os út, de lakott területe vonatkozásában zsáktelepülésnek tekinthető, mivel oda csak az előbbi útból délnyugat felé kiágazó 65 177-es út vezet. Első írásos említése 1510-ben történt Thelkes néven, ekkor a Tolna vármegyei Anyavárhoz tartozott. A 18. században a király Esterházy Pálnak adományozta a falut. Részben ennek hatására az 1700-as évek végén német telepesek költöztek ide. A második világháború után a német származású lakosok egy részét kitelepítették, helyükre az Alföldről érkeztek telepesek, akik a pécsi és komlói bányákban helyezkedtek el. A bányák megszűnése után a lakósság jelentős része munkanélkülivé vált, mely rányomja bélyegét a mai életre.

Az alig 200 fős lakossággal rendelkező Ág falu a Baranyai-Hegyhát északi részén fekszik, a legközelebbi szomszéd települések észak felől Gerényes, kelet felől Alsómocsolád, délről Kisvaszar, nyugatról pedig Tékes.

A három központi településen (Vásárosdombó, Kaposszekcső, Csikóstőttös) minden vasárnap van szentmise, igény szerint a hétköznapokon és a fíliákban is. A nagyböjtben keresztútjárást is tartunk. Központi Karitasz csoport működik Vásárosdombón, melynek munkájába besegít a környező falvak tagsága is. Mindenütt működnek Rózsafüzér társulatok. A hitoktatást Vásárosdombón én látom el.

Kaposszekcsőn és Csikóstőttösön az óvodában és az iskolában részmunkaidős hitoktató dolgozik. Örömmel mondható, az iskola tanulóinak több, mint 50% katolikus hittanra jár. Az idei esztendőben a plébániatemplomunk búcsújához kapcsoltuk a 10 fiatal bérmálkozását egyházközségünkben, szép ünnep volt mindannyiunk számára.

A pandémia előtt bibliaórákat tartottunk. A búcsúkat és egyházi ünnepeket a közösségekkel megtartjuk. Tervben van további közösségi rendezvények, találkozások megszervezése.

Missziós területnek számítunk. A személyes találkozások, családlátogatások a meghittség és a jézusi szeretet erősítését szolgálják.
Bízunk abban, a hitélet tovább fejlődik, sikerül újabb híveket bevonni a közösségek életébe!

Lelkipásztori szolgálatom során igyekszem szem előtt tartani választott, Szent Ágoston egyházatyától származó papi jelmondatomat: „Szeress és mondd el az életeddel!”

A kórházi beteglátogatás gyakorlatát még Szekszárdon kezdtem el 2018-ban. 2019-ben kaptam a kórházpasztorációs megbízást a főpásztortól. Ennek értelmében a Dombóvári Szent Lukács kórházban látogatom a betegeket. A kórház 20 évvel ezelőtt, 2002. október 18-án vette fel az evangélista nevét Dr. Kerekes László főigazgató kezdeményezésére. A kórházban ekkor szentelték fel a Maria Mater Dei kápolnát, erősítve a Szűzanyához való kötődést is. A jubileumi évforduló alkalmából hálaadó szentmisére került sor. A kórházkápolna búcsúját január 1-jén Mária Isten Anyja ünnepéhez kapcsolódóan tartjuk.

Minden kedden délután a kórházkápolnában gyóntatás, szentmise és a betegek látogatása történik. Mindenki pozitívan áll a szolgálathoz, valójában bármikor hívhatnak betegek, hozzátartozók és az osztályon dolgozó munkatársak. Éves szinten körülbelül 1000 beteget látogatok meg. Munkámat a kórház vezetése és dolgozói is segítik, továbbá a Szeretet Misszionáriusainak Kalkuttai Szent Teréz Anya Világi Munkatársai (LMC), mivel a Magyar LMC Dél-Dunántúli Régió spirituálisa vagyok.

Ennek az alapjait a kórházban, Dr. Blaskovich Erzsébet LMC Teréz Anya szerzetes rendje világi ágának magyarországi képviselője rakta le, aki belgyógyász geriáter szakorvosként működött a kórházban. Az LMC (Lay Missionaries of Charity) Teréz anya kongregációjának egyik ága, amely önálló Alkotmánnyal, Fogadalommal és Imakönyvvel rendelkezik. Ugyanakkor szorosan kapcsolódik az MC-hez (Szeretet Misszionáriusai), s a szentté válás útjaként a szegények legszegényebbjeinek szolgálatát választja. Az LMC tagja lehet minden katolikus, a világban élő férfi és nő, aki a fogadalom négyes követelményét (tisztaság, szegénység, engedelmesség és a szegények legszegényebbjeinek szolgálata) Mária „igenjével” el tudja fogadni, és teljes önátadással akar evangéliumi életet élni.

A misszionálást – példamutató élettel – saját családunkban és környezetünkben kezdjük, de kiterjesztjük mindazokra, akik testi-lelki-szellemi szegénységben élnek, a kivetettekre, bármilyen függőség rabságában sínylődőkre, és azokra, akik nemkívánatosak környezetükben. Sokan vannak! Krisztus szava ma is időszerű: „Szomjazom!” Ez nem italra vonatkozik, hanem a lelkek szeretetére. Erre szólt Teréz anya felhívása: „Vigyük Krisztust a szegényekhez, és a szegényeket Krisztushoz!”

A világi munkatársak másik ága az „imádkozók”, akik a nővérek segítői mind a fizikai munkában, mind a lelki gondozásban. Ők foglalkoznak az idősek gondozásával, betegek ápolásával, látogatásával. Ezekben a szolgálatokban főleg a nyugdíjas munkatársak vettek és vesznek részt. Világi munkatársaink igyekeztek elsajátítani a nővérektől Teréz anya lelkületét. Mélyen a lelkünkbe vésődött Teréz anya tanítása: "Minden szenvedő arcban Krisztus arca tekint ránk!"

Lelki sétánkat Teréz anya imádságával zárjuk, hogy a betegek és szenvedők felé hittel forduljunk és odaadó szeretettel gondoskodjunk róluk:

Szenvedő Jézus, add, hogy mindennap
felismerhesselek a betegekben,
és róluk gondoskodva, téged szolgáljalak.

Segíts, hogy a harag, a bűntény vagy
az elmebetegség undorító álarca mögött is
meglássalak, és hozzád sóhajtsak:
"Szenvedő Jézusom, mily mérhetetlenül szép
téged szolgálni!"

Uram, ajándékozz meg hittel, hogy feladatom
könnyebbnek tűnjön. Akkor majd örömet jelent
számomra mások szeszélyeit elviselni
és teljesíteni minden szenvedő óhaját.

Beteg testvérem, mily kedves vagy számomra,
mivel Krisztus képe vagy. Büszke vagyok rá,
hogy gondoskodhatom rólad!

Ó, Isten, mivel te a szenvedő Jézus vagy,
mérhetetlen jóságod akkor is nyilvánuljon meg,
amikor a türelmes Jézussal találkozom,
aki irgalmas hibáim iránt,
és csak szándékomat nézi,
hogy minden szenvedő gyermekedben
téged szeresselek és szolgáljalak.
Áldd meg erőfeszítéseimet és munkámat,
most és mindörökké.
Ámen.

(Teréz anya: Ima a betegekért)

Fotó:
Vásárosdombói Római Katolikus Plébánia
Pécsi Egyházmegye

Forrás:
Vásárosdombói Római Katolikus Plébánia

 

Pécsi Egyházmegye

Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.