December 8-án, advent második vasárnapján, a 18 órai szentmise keretében Udvardy György veszprémi érsek, pécsi apostoli kormányzó 4 új akolitust avatott a Szekszárdi Belvárosi templomban.

Akolitusi szolgálatra meghívott testvéreink fontos feladatot látnak el ezentúl a Pécsi Egyházmegyében. Dr. Kovács Tibor, Asztalos Gábor, László Péter és Priskin Zsolt állandó diakónus jelöltek a szertartás révén az Eucharistia rendkívüli szolgálóivá váltak, így szükség esetén a szentmiséken való áldoztatást, valamint a szent edények purifikálását (elöblítését, megtörlését) is teljesíthetik, emellett elvihetik az Oltáriszentséget a betegek és az öregek részére kórházakba, idősek otthonába. Új feladataikkal tehát meghívást kaptak arra, hogy ily módon is szolgálhassák a közösséget, többek között ennek a fontosságát emelte ki a szentmisén a főpásztor.

Udvardy György homíliájában Isten közelségét és jelenlétét is hangsúlyozta. „A mai szentírási szakasz (Mt 3,1-12) üzenete az, hogy várjuk az emberhez közelítő és az embert szolgáló Úr érkezését, az Istenét, aki szolgálni akar minket. Sokszor megfogalmazódik bennünk a vágy, miszerint jó lenne közelebb kerülni Istenhez, felfedezni az Ő akaratát a saját életünkben, és eszerint cselekedni. Ugyanakkor ebben a vágyban megjelenik egy kettősség. Egyrészről az Úr jelenlétét szeretnénk megélni, ami egy rendkívüli-, ünnepi-, minden kétséget kizáró esemény. Másrészről pedig egyszerűen, a hétköznapjainkban szeretnénk megtapasztalni Isten közelségét; a döntéseinkben, kapcsolatainkban, küzdelmeinkben, bukásainkban, hogy erőt adjon. Tehát egyszer az ünnepélyesen érkező Istent keressük, máskor azt, amelyik a mindennapjainkban jelenik meg.” – mondta az érsek, majd hozzátette, Isten mindig és mindenkor jelen van, nem csupán az ünnepi alkalmakkor, vagy a hétköznapokban. Ezt követően a négy akolitushoz fordult, és arra kérte őket, legyenek jelen maguk is az emberek életében, hozzák közel Istent a közösségükhöz, ahogy azt – Máté evangéliumához kapcsolódóan – Keresztelő Szent János tette.

„Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit.” (Mt 3,1-12)

A szentmise kereti között bemutatott avatási szertartáson elhangzott, a diakónusszentelésre készülő hívek egyik legfőbb feladata, hogy az Eucharistia szolgálóiként teljesítsék azt, amire meghívást kaptak. S ha pedig belegondolunk, hogy mi is ez pontosan, felmerül a kérdés: Vajon van annál nagyobb és szebb feladat, mint az emberek Istenkapcsolatának megerősítése?

Fotó: Vermes Nikolett