Továbbképzést szervezett pedagógusai számára a szekszárdi Szent József Iskolaközpont. A meghívott előadó Fodor Éva, a PTE KK Gyermekklinika Gyermek- és ifjúságpszichiátriai Osztály pszichológusa, klinikai és mentálhigiéniai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus jelölt volt.
Az előadót azért hívta meg a munkaközösség, mert külső látásmódból hatékonyabb válaszokat kaphat, s ezáltal a nevelőtestület eredményesebben kezelheti a tanulói agressziót. A gyerekekért, az osztályban történő dolgokért a pedagógus vállal felelősséget, s az agresszív gyerekek különösen nagy figyelmet, érzékeny problémamegoldást igényelnek. A tartós, az addig jól bevált pedagógiai eszközöknek ellenálló konfliktusok kárt okoznak a gyerekeknek és az iskolának egyaránt. A konfliktus résztvevői, elszenvedői mellett sérülnek a passzív résztvevők is: a megemelkedett stressz miatt csökken a gyerekek motivációja, tanulásra fordított energiája. Emellett magától értetődően csökken a pedagógiai hatékonyság, a konfliktus kezelésére fordított energia, idő kitölti a tanórák egy részét, s elkedvetlenítik a pedagógust is.
Az előadó rávilágított: az agresszió mindig egy külső tényező hatására keletkező válasz. Ez a külső tényező a gyermekben szorongást, vagy tehetetlenségérzést vált ki, s a reakció agresszív viselkedés formájában jelentkezik.
A család szerepe az agresszió kialakulásában nagyon fontos. Állhat a háttérben érzelmi elhanyagolás, bántalmazás, vagy a helytelen viselkedésminta megerősítése is, például, amikor a gyermek erőszakos viselkedésével célt ér szüleinél.
Az iskolában a pozitív magatartás megerősítése lehet a kulcs az agresszió kezelésében. Azaz a cél nem a büntetés, hanem az átgondolás, esetleg a jóvátétel. Az agresszor viselkedésével való szembenézése tényleges nevelő hatással bír, ellentétben a büntetés külső normákra emlékeztető és hatalmi pozícióból indított folyamatával. Ha megkérdezzük a gyermeket, hogy pontosan mit is tett, ha kimondatjuk vele, hogy hogyan tehette volna másképp, sokkal eredményesebbek lehetünk, mint figyelmeztetések beírásával, esetleg a személyiséget minősítő megjegyzésekkel. Az érzelmekkel is foglalkoznunk kell. Nagyon fontos a pedagógus részéről az empátia. A dicséret fontos igénye minden embernek, a gyerekeknek különösen. Keressük azokat az apró eredményeket is, amit megerősíthetünk dicsérettel, jutalmakkal. A pozitív énkép kialakításában, erősítésében a pedagógusoknak fontos szerepe van. Mindegyik gyermek más és más, Isten egyszeri és megismételhetetlen ajándéka. Mindenkinek a saját képességeinek, személyiségének megfelelő célokat kell kitűzni. Következetesen kell tehát dicsérni, igazságosan, mégsem egyenlő mércével.
Az előadó gyermekrajz-elemzésekkel érzékenyítette a pedagógusokat az agresszív gyerekek iránt. Az agresszív gyerekek ugyanis legtöbbször maguk is áldozatok. Nem a rosszat kell tehát belőlük „kinevelni", hanem a jót „kiszeretni".
