Ferenc pápát tíz éve, március 13-án válaszották meg a világegyház fejének. Az alábbiakban Marton Zsolt váci megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Családügyi Bizottságának elnöke írását közöljük Ferenc pápa családról szóló tanításáról, mely a Magyar Kurír katolikus híportálon jelent meg.
A család mint a társadalom alapvető sejtje Ferenc pápa szívügye; pasztorális küldetésének középpontjában helyezkedik el, és hozzá kapcsolódó gondolatai méltó folytatását jelentik a Szent II. János Pál pápa Familiaris consortio (FC) kezdetű apostoli buzdításában megfogalmazott, majd a test teológiájának tanítása által megkezdett útnak.
II. János Pál pápa első nagy katekézissorozatában – amelynek A test teológiája címet adta – bibliai alapon elmélkedik a férfi és a nő szexualitásban megélt intimitásának hivatásáról. Ehhez a tematikához hasonlítható, hogy Ferenc pápa, ha nem is a katekéziseiben, de az első püspöki szinódus folyamán, amely a családról szól, kifejezi a férfi és a nő egységéből születő család nélkülözhetetlenségét. A több mint negyven éve íródott, mérföldkőnek számító Familiaris consortióban II. János Pál világosan megfogalmazta a házasságra való felkészítés sokkal távolabbról való elkezdésének igényét (vö. FC, 66.). A szent pápa ezen óhaját utóda, Ferenc pápa tette konkréttá azzal, hogy 2022-ben megjelentette a Katekumenális felkészítés a házasságra című lelkipásztori iránymutatást.
Ferenc pápa tanítása a családról számtalan formában nyilvánul meg: enciklikákban, pápai levelekben, buzdításokban, de abban is, hogy az általa meghirdetett első püspöki szinódus témája a család volt.
A 2015-ben megrendezett rendes püspöki szinódus a családról messzemenően támaszkodott a II. Vatikáni Zsinat óta előtérbe került szemléletre, mely szerint az evangélium üzenetének átadására Isten egész népe, jelen esetben a családok, ugyanúgy meghívást kaptak, mint a papok és lelkipásztorok. Kifejezte ezt az a tény is, hogy a szinódus anyagának előkészítéséhez felhasználták a világ katolikus családjainak hozzászólásait. Ezt a konzultációs gyakorlatot ma már széles körben alkalmazza az Egyház a szinodalitásnak mint munkamódszernek és új egyházi működési és „életstílusnak” az elterjesztésekor.
A püspöki szinódus újra nyomatékosította: „az Egyház legsürgetőbb feladatának tekinti, hogy mindenkinek hirdesse Isten tervét a házasságról és a családról” (FC, 3).
A családok gondozásánál külön felhívta a figyelmet az irgalmasság lelkületének gyakorlására, a sebzett családok támogatására és az egyházi nyelvezet megújítására, amellyel a családokat evangelizálják.
Számos olyan elképzelés valósult meg – kezdve a plébániai családcsoportok indításától az egyházmegyei családpasztorációs központok felállításán át az országos hálózatok támogató jelenlétéig –, amely a családpasztoráció ügyét segíti. Megállapítja, hogy „a család küldetése magában foglalja a házastársak termékeny kapcsolatát, a gyermekek nevelését, a házasság szentségéről való tanúságtételt, más párok felkészítését a házasságra és a nehézséggel küzdő párok vagy családok baráti kísérését” (Záródokumentum, 89).
A szinódus nem kerülte meg a kényes témákat, például az elvált és újraházasodott párok lelkipásztori ellátásának kérdését sem. Ezzel kapcsolatban elsődleges célként azt fogalmazta meg, hogy ezek a párok ne érezzék kitaszítva magukat az Egyházból, de szeretettel meg lehessen értetni velük, hogy amikor az Egyház a házasság felbonthatatlanságát védi, isteni értéket véd.
A püspöki szinódus nyomán megfogalmazott számos lelkipásztori szempontot foglalta keretbe az Amoris laetitia (AL) kezdetűapostoli buzdítás, amely a családban megélt szeretet öröméről szól. Ferenc pápa ebben megerősítette azt a javaslatot, mely szerint minden lelkipásztor és minden katolikus hívő a szeretet és az irgalmasság szellemében forduljon a családok felé, és különösen azok felé, amelyek válságon mennek keresztül. Ugyanakkor a pápa ezzel nem írta felül az Egyház alapvető tanítását, amely kimondja a házasság felbonthatatlanságát, de új lelkipásztori szempontokat vezetett be, amelyekben az azóta is több pasztorális területen hangsúlyozott lelkipásztori kísérés fontosságára hívta fel a figyelmet. A dokumentumban találkozunk azzal a képpel is, mely szerint a család a szeretetkapcsolatain keresztül a Szentháromság tükörképe.
A pápa hangsúlyozza, hogy „a családokban megélt szeretet állandó erőforrás az Egyház élete számára” (AL, 88). A házastársak életszentségre kaptak meghívást a házasság szentségében. A családnak pedig sajátos lelkisége van, amelyet „családegyházként” él meg, és amelynek alapvető küldetése a világ evangelizálása.
2020-ban a Szentatya az apai szerepet állította tanításának fókuszába Patris corde kezdetű apostoli levelével, amelynek útmutatásaira a 2020–2021-es esztendőkre meghirdetett Szent József- évvel is szerette volna felhívni a figyelmet.
A Szentatya a világjárvány alatt írta meg Szent Józsefről szóló apostoli levelét, egy hétköznapi munkát végző rendkívüli szent méltatását. A Patris corde (Atyai szívvel) kezdetű levelében arra hívja fel a figyelmet, hogy az apák jelenléte a családban és a társadalomban nélkülözhetetlen:
Apává nem születik, apává válik az ember. És nemcsak azért válik azzá, mert gyermeke születik, hanem azért, mert felelősséggel törődik vele. Valahányszor valaki felelősséget vállal valaki másnak az életéért, bizonyos értelemben apaságot gyakorol irányában.
Ugyanakkor azokra a hétköznapi emberekre is ráirányítja figyelmünket Ferenc pápa, akik – Szent Józsefhez hasonlóan – csöndben, a háttérben teszik a dolgukat, akik egybeszövik az életünket, akiket nem ismerünk a plakátokról, címlapokról, mégis rajtuk múlik az életünk. „Kétségkívül ők írják történelmünk döntő fontosságú lapjait: az orvosok, az ápolók, a bevásárlóközpontok dolgozói, a takarítók, a gondozók, a szállítók, a rendfenntartók, az önkéntesek, a papok, a szerzetesek és még sokan mások, akik megértették, hogy senki sem menekülhet meg egyedül.” Szent Józsefben mindenki megtalálhatja azt a példaképet, támogatót, akit a saját életében is követhet, kérve a kegyelmek kegyelmét: a megtérést.
Ferenc pápa a család valamennyi tagjára különös figyelmet fordít, értékesnek tart mindenkit, akinek helye és küldetése van a családban. Saját idős korának tapasztalataira is építve és kortársaival empátiát gyakorolva gyengédséggel fordul az idősek felé. 2021-ben, Szent Anna és Szent Joachim ünnepéhez kapcsolódóan meghirdette a nagyszülők és idősek világnapját, és az első, illetve a második világnapra írt üzenetében is hangsúlyozta: életünk ezen szakaszában is küldetésünk van. Az Úr az időseket sem hagyja el semmilyen élethelyzetben; családjuknak, a világnak szüksége van rájuk, az imáikra, az emlékeikre. 2021-ben a világjárvány megpróbáltatásait hangsúlyozva nagy empátiával bátorította az időseket, saját tapasztalatait is megemlítve: „Az Úr mindig közel van hozzánk, mindig, új meghívásokkal, új szavakkal, vigasztalásával, de mindig közel van hozzánk.” 2022-es üzenetében mélyebben is kifejtette az öregkorról vallott nézeteit, meglátásait, és aktivitásra buzdított:
Az öregkor nem haszontalanidő, amikor félre kell állnunk, és be kell húznunk az evezőket a csónakba, hanem olyan időszak, amikor még gyümölcsöt teremhetünk: új küldetés vár ránk, mely arra hív, hogy a jövőbe tekintsünk.
Ferenc pápa szembeszáll a „leselejtezés kultúrájával”, kifejtve: ez „az a mentalitás, amely azt érezteti velünk, hogy különbözünk a leggyengébbektől, semmi közünk törékenységükhöz, és feljogosít arra, hogy azt képzeljük, külön utakon járunk »mi« és »ők«.” Az öregkor áldás, ne tekintsük büntetésnek! „Jöhet az öregség és megőszülhetünk, az Úr mégis éltet majd, és nem hagyja, hogy a rossz legyőzzön bennünket. Ha bízunk őbenne, erőt találunk majd ahhoz, hogy megsokszorozzuk dicséretünket (vö. Zsolt 71,14–20), és felfedezzük, hogy az öregedés nem csupán a test természetes elhasználódása vagy az idő elkerülhetetlen múlása, hanem a hosszú élet ajándéka.”
Ferenc pápa 2021-ben bevezette a nagyszülők és az idősek világnapját
Családpasztorációs törekvéseinek olyan apró, kedves, ugyanakkor egyértelmű üzenettel bíró gesztusait is meg kell említeni, mint a csoportos keresztelések megszervezése, amelyek keretében a vatikáni intézmények munkatársai kapnak lehetőséget arra, hogy gyermekeiket a keresztség szentségében részesíthessék Jézus megkeresztelésének vasárnapján.
A Szentatya családokért végzett eddigi munkájának megkoronázása volt a 2022-ben Rómában, teljesen megújult formában megrendezett Családok X. Világtalálkozója. Az új, kis létszámú találkozó, amely a világ valamennyi kontinensét és számos népét igazi családokkal, reprezentatív módon mutatta be, törekedett arra, hogy a családok örömeit és fájdalmait mint a tanúságtevő élet és az irgalmas szeretet példáját állítsa a világ elé, újra felhívva a figyelmet arra, hogy a családok nagyon fontos küldetéssel bírnak az Egyház szempontjából.
A világtalálkozó egyik konkrét gyümölcsének tekinthető a Katekumenális felkészítés a házasságra című lelkipásztori útmutatás. A nemrég magyarul is megjelent kiadvány egyértelmű segítséget nyújt ahhoz, hogy a jegyespárok megfontoltan és súlyának megfelelően készülhessenek a házassági elköteleződésre. A Katolikus Egyház katekizmusa szerint két szentség van az egyházi közösség szolgálatában: a házasság és a papság szentsége, s egyik sem magasabb rendű a másiknál, mindkettő építi az Egyházat. Ám amíg a papságra vagy szerzetességre éveken át készülnek a jelöltek, addig a házasságkötéskor kimondott igenre gyakran csak néhány heti felkészülést szánnak, miközben elkötelezettségük legalább olyan komoly és életre szóló akar lenni, mint a megszentelt életre kimondott ígéret. A dokumentum kimondja: tulajdonképpen már gyermekkorunktól készülünk a házasságra. Lehet, hogy valakinek mégsem ez lesz a hivatása, mert elköteleződik papnak vagy szerzetesnek, de a Krisztusnak való odaadottságra, az evangéliumi életre már gyermekkortól készülni kell, s ebbe kell beépíteni a házasságra való felkészítést az életkori sajátosságoknak megfelelően.
A Szentatya tudatában van annak, hogy a családok által tapasztalt számos nehézség gyökere a házasság nyilvánvaló törékenysége, melynek hátterében egy sor olyan, társadalmi és pszichés tényező állhat, amelyek megnehezítik annak megértését, hogy a házasság valódi hivatás, vagyis a házasságot választó férfi és nő Isten hívására válaszol. A katekumenális felkészítés szempontjait Ferenc pápa kiegészíti továbbá azzal, hogy fontosnak tartja a házasság első éveinek kísérését is lelkipásztori oldalról.
Számunkra, Magyarországon is igen fontos útmutatást jelentenek Ferenc pápának a családokra és a házasság intézményére vonatkozó gondolatai, üzenetei. Az Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családügyi Bizottsága, együttműködve az egyházmegyék családreferenseivel, követi a pápai iránymutatásokat, közreadja azokat találkozókon, képzéseken, havi üzenetek formájában. A bizottság támogatja a magyar családokat küldetésükben, amellyel a hitet és a szeretetet adják át a családon belül, és egyúttal segíti a családtagokat abban, hogy teljesíthessék missziós küldetésüket a Szentatya szándéka szerint, amelyet a 2022. évi Családok X. Világtalálkozójának záróimája is kifejez:
Legyetek az élő Krisztus jelei!
Ne féljetek attól, amit az Úr kér tőletek, és attól se, hogy nagylelkűek legyetek vele!
Nyíljatok meg Krisztus előtt, hallgassátok őt az imádság csendjében!
Kísérjétek azokat, akik gyengébbek, vegyétek gondjaitokba a magányosakat, a menekülteket, az elhagyatottakat!
Legyetek egy testvériesebb világ magjai! Legyetek nagyszívű családok!
Legyetek a befogadó Egyház arca!
És kérlek benneteket, imádkozzatok, mindig imádkozzatok!
Szöveg és fotó: Magyar Kurír
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
