30 év szolgálatáért adtak hálát a kozármislenyi betegápoló nővérek

Kettős jubileumot ünnepeltek az Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővérei szerzetesi közösség tagjai és mindazok, akik ellátogattak szeptember 20-án Kozármislenybe. Szent Ferenc halálának 800. évfordulója és a kozármislenyi szerzetesi közösség alapításának 30. évfordulóján mutatott be koncelebrált ünnepi szentmisét Felföldi László, a Pécsi Egyházmegye főpásztora a nővérek Flüe-i Szent Miklós-templomában.

Az Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővérei kozármislenyi közösségét Bali Katalin M. Kapisztrána nővér és P. Hegedűs Kolos OFM alapította a rendszerváltás után, a szerzetesrendek Magyarországra visszatérésekor. Az idős nővérek közé hamarosan fiatal lányok is jelentkeztek, akik felismerve Jézus hívását, Őt akarták szolgálni a betegekben. Lelkiségüket Szent Ferenc életéből és szelleméből merítik, aki arra szólítja fel követőit, hogy szerzetesi életükben az alázatos és szegénnyé lett Jézus Krisztus példáját követve egész szívvel szolgálják embertársaikat.

A II. János Pál pápa által jóváhagyott Szent Ferenc Reguláris Harmadik Rendje reguláját követő jelenleg hét fős nővéri közösség tagjai az idősek gondozását-ápolását ellátó kozármislenyi Dorothea Otthonban, valamint a Pécsi Egyházmegye kórházlelkészsége kötelékében támaszai a beteg rászorulóknak. A nővérek közül többen az alapítás óta a közösség tagjai.

Az elmúlt 30 éve kegyelmeiért hálát adó szentmise főcelebránsa, Felföldi László pécsi püspök méltatta a nővérek áldozatos szolgálatát. Mint fogalmazott, a gyógyító, erősítő, krisztusi szeretetet az Egyház közösségében tudjuk megélni és továbbadni. Amikor napjainkban az emberi méltóság sebződik, még inkább kell erre figyelni.

Krisztus a megtestesülésben, a fogantatástól kezdve a születésen, az életen, a szenvedésen és a halálon át átölelte az emberi valóságot. Megmutatta, hogy az ember életének az elsőtől az utolsó pillanatáig méltósága és gazdagsága van. Küldetésünk, hogy a világ felé ezt megmutassuk. Ehhez nem alkudozni és új határokat kell kitalálni, hanem ölelést adni az élet első pillanatában és az utolsó pillanatában, a betegágyon, hogy az élet sebe, terhe és szenvedése gyógyuljon és mindenkire ráragyogjon az Isten szeretete, hogy számukra új életet, lendületet és biztonságot adjon.

A főpásztor hangsúlyozta, küldetésünk megélése és továbbadása csak személyes találkozások révén valósulhat meg. A szenvedő embernek semmit sem ér a mesterséges intelligencia rideg tudása. A gépnek nincs szíve, nem képes szeretni, megölelni vagy megnyugtató simogatást adni – ez a vigasz mindig az ember kiváltsága marad. De ha a másik embert elveszítjük magunk mellől, valóban semmink sem marad.

Higgyük el, hogy olyan küldetést kaptunk ebben a világban, mely ezt a szeretetet tudja adni és azzal másokat gazdagítani – hangzott el a főpásztori buzdításban. Szent Ferenc majdnem teljesen vakon, a stigmák okozta fájdalomtól és más betegségektől meggyötörve megírta a Naphimnuszt, mint az örök béke, a jóság és a szeretet teljességét és gazdagságát.

Engedjük, hogy ez a dallam a teremtett világgal, embertestvéreinkkel megerősítsen abban a különleges és személyes küldetésben, amit Isten ránk bízott, hogy akik még keresik Őt, bízzanak. Hogy azt érezzék életük peremén vagy életük összeomló szakaszában, hogy Jézus melléjük lép és szőlőmunkásként küldi őket életük igaz feladatának megtalálására, mert szeretné megadni számukra is a tranzitus kegyelmét, a boldog halál után az örök élet teljességét – fogalmazott beszédében Felföldi László püspök.

A szentmise zárásában a közösség vezetője és általános elöljárója Borbáth Éva Krisztina nővér rövid köszöntőjében kifejezte örömét, hogy a ferences család minden ága képviselteti magát az ünnepi alkalmon, amikor Szent Ferenc tranzitusának 800. évfordulóján hálát adnak azért, hogy a 30 éve Kozármislenyben letelepedett nővérek elkezdték karizmáik megélését. Köszönetet mondott a település vezetőinek és az ott élőknek, hogy befogadták közösségüket.

Mint mondta, a „megtett 30 éves kozármislenyi utunkon nyitott szívvel kerestük és keressük ma is az Úristent és jelenlétét, melyben oly sokan a templomi eseményeken keresztül kapcsolódtak hozzánk. 22 éve a Dorothea Otthon elkötelezett munkatársaival az utolsó életszakaszban kísérjük idős testvéreinket ahhoz a kapuhoz, mely felé mindannyian tartunk. Szent Ferenc átlépett rajta, de mi még úton vagyunk. Nővéri közösségünk elkötelezett, hogy egyszerűségben, békében és derűsen élje az evangéliumi életet és megoszthassuk másokkal is az örök életbe vetett hitünket”.

A jubileumi hálaadás visszaemlékezésekkel és szeretetvendégséggel zárult.

Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye