A mohácsi csatára emlékeztek a bátai kegyhelyen is – újratemették a középkorban itt elhunytak földi maradványait

A mohácsi csata 500. jubileumának előestéjén, augusztus 28-án, a III. Báta-Mohács Lovagi Zarándoklat nyitó eseményén szentmisén emlékeztek a mohácsi hősökre. A megemlékezés keretében újratemették a középkori Bátán elhunytak, köztük a törökök által lemészárolt zarándokok földi maradványait, akiket hitük megvallása közben, az Úrnapi nagybúcsún gyilkoltak meg 13 évvel a mohácsi csata után.

Elsőként a kegyhely szabadtéri oltáránál levetítették a Mohács 500, Világok harca című filmet, majd 22.00 órakor kezdődött az ünnepi szentmise, amelyet Nyúl Viktor plébános celebrált a zsúfolásig megtelt templomban. A szentmisén részt vettek a Történelmi Hadi Akadémia lovagjai, a Szent György Lovagrend képviselői, valamint az ország számos részéből érkezett zarándokok.

Nyúl Viktor plébános homíliájában kiemelte, ahogyan 500 évvel ezelőtt a bencés szerzetesek aggódva imádkoztak a királyért és a nemzet sorsáért a monostor templomában, így teszünk mi is ma este. Az olvasmányban Ezekiel próféta könyvéből a 37. fejezetet olvastuk, látomás a csontokkal teli mezőről. Mire tanítanak bennünket a Mohácson, a tömegsírokból előkerült csontok, itt Bátán a középkorban eltemetettek csontjai, amelyek most itt vannak ünnepélyesen felravatalozva? – tette fel a kérdést a plébános.

Válaszában hangsúlyozta, hogy először is arra, hogy a csontok többsége vértanúk csontja, vagyis tanúságtevő embereké, akik hazájukért és hitükért áldozták az életüket. Ezek a csontok emberek csontjai, különböző nemzetiségű, hovatartozású, társadalmi állású, politikai nézetet valló embereké. Ennek üzenete, hogy nekünk is tanúságot kell tenni a hitünkről. Ezek a csontok arra tanítanak, hogy fedezzük fel egymásban a testvért, ne az ellenséget, ne az ellenfelet lássuk a másikban. Ezek a csontok a testvériségre, a béke közös építésére, a közös nevező megtalálására figyelmeztetnek bennünket ma is.

A csontoknak van még egy üzenete, amelyek Ezekiel látomásában megjelennek, hogy e csontok egykor életre kelnek. Vagyis az Úr Jézus feltámasztja őket és bennünket is. Nem a halálé, nem a háborúé, nem a gyászé az utolsó szó, hanem az életé. Hisszük a test feltámadását, hisszük hogy van örök élet és az elhunytakkal Jézus Krisztusban együtt maradunk. Emeljük fel tekintetünket a Szent Vérre, ahogyan 500 évvel ezelőtt a bencés közösség itt imádkozott. A Szent Vér a remény jele, mert Isten szeretetét, Isten irgalmát, megbocsátó jóságát fejezi ki, aki szeretetével átölel minket.

Az ünnep egyik felemelő eseménye volt, amikor Kincses Kálmán erdélyi református lelkész ajándékot adott a Szent Vér bazilikának. Az ő vezetésével lovas zarándoklat indult még nagypénteken Bátáról, s lóháton végighaladtak a történelmi Magyarország egykori határvonalán, immár harmadszor, s ezen az estén, sok nehézség ellenére visszaérkeztek a kegyhelyre. Felajánlották ezt a zarándoklatot nemzetünk egységéért, a Kárpát-medencében élő népek békéjéért és zarándoklatuk hímzett zászlaját ajándékozták a bazilikának. Ezt követően a III. Báta-Mohács Lovagi Zarándoklat résztvevői átvették a zarándok keresztet, amellyel a szertartás után útra keltek Mohácsra.

A Szent Vér ereklyével történt áldás után kezdődött a temetési szertartás a bazilikában. A beszentelés után a mintegy negyven ember maradványait tartalmazó koporsókat lezárták, majd a lovagok kopjákon, fáklyafényben, a harangok zúgása közben vitték a díszsírhelyhez, ahol a temetési szertartás a Himnusz eléneklésével fejeződött be.

Augusztus 29-én latin nyelvű, majd pedig görögkatolikus liturgia keretében emlékeztek az 500 évvel ezelőtti eseményekre. Az Erdélyből érkezett görögkatolikus csoport az erdélyiek nevében ezzel kívánt engesztelni azért, hogy 1526-ban az erdélyi csapatok nem értek időben a mohácsi csatába.

Szöveg: Sümegi József diakónus, a bátai kegyhely őre
Fotó: Sipos Judit/Bátaszéki Plébánia

* * *

III. Báta–Mohács Lovagi Zarándoklat

A hagyományőrzést fókuszba helyezve a Történelmi Hadi Akadémia Alapítvány a mohácsi csata 500. évfordulójára méltó megemlékezéssorozatot szervez az 1526-tól megszűnt lovagi zarándoklatok hagyományának újjáélesztésével, melynek egyik eleme az augusztus 29-i III. Báta–Mohács Lovagi Zarándoklat.

Az 1120-as évektől kezdve a lovagi életforma természetes részévé vált a zarándoklatokon való részvétel, amelynek fő célja a természetfelettivel való kapcsolódás vallásos vágya volt. Az 1526-ban bekövetkezett katasztrofális vereség a törökök ellen a mohácsi csatát történelmünk egyik kitörölhetetlen eseményévé tette. 1526-ban II. Lajos király az ország vezetőivel a bátai kegytemplomban járult a szentségekhez, itt tartották a mohácsi csata előtt az országtanács utolsó ülését és innen indult a sereg a végzetes csatába. A magyar királlyal együtt áldozott a 26 ezer magyar lovag is, mielőtt a mohácsi mezőre vonult volna.

A zarándoklat útvonala a bátai Szent Vér-kegytemplomtól a mohácsi Magyarok Nagyasszonya plébániatemplomig vezet.