A Nyírségből a Mecsekaljára – Felföldi László pécsi püspök volt a Fraknói Akadémia vendége

Személyes hangvételű pódiumbeszélgetés részesei lehettek június 25-én az MTA Pécsi területi Bizottságának Székházába látogatók, ahol egy a 15-16. században élt magyar főpapokot és egyházmegyéket felvonultató, hiánypótló kézikönyv bemutatójára hívták meg a pécsi főpásztort. Felföldi püspök atyát hivatásról, papi és főpásztori szolgálatról kérdezte Dr. Fedeles Tamás, a Pécsi Tudományegyetem rektorhelyettese, az MTA doktora.

Válaszaiban Felföldi László püspök elmondta, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Geszteréden nevelkedett, ahol korán megtapasztalta az összetartó emberi közösség erejét. Hivatástudata a piaristák kecskeméti gimnáziumában érett meg; az ottani kiváló tanárok nagy tudása, emberséges fegyelmezése és következetessége meghatározó útravalót jelentett számára.

Lelkipásztori szolgálatát folytonosan a hit átadásának mikéntje mozgatja. Korán felismerte, hogy az istenhit nem pusztán elméleti tudás, hanem megélt tapasztalat. Az 1986-os pappá szentelését követő évtizedek alatt iskolakápolnáktól székesegyházig, valamint a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye legnagyobb plébániáján is szolgált. De a lelkipásztorkodás mellett az egyházi szervezési feladatok is részévé váltak dolgos mindennapjainak: előbb püspöki titkárként, majd püspöki irodaigazgatóként és később helynökként összesen 24 éven át dolgozott a debreceni püspöki hivatalban.

Amikor Ferenc pápa főpásztorrá nevezte ki, a hír és a feladat súlya kezdetben megrendítette, ám hamar megbizonyosodott arról, hogy az addigi életútja erre a feladatra készítette fel, és Isten hívására nem mondhat nemet.

Hálával gondol vissza arra, hogy püspöki kinevezését követően Tolna és Baranya vármegyében is szeretettel fogadták. Munkáját a helyi viszonyok alapos feltérképezésével kezdte, mert meggyőződése szerint csak a valóság megismerése után lehet felelős döntéseket hozni. Ahogy fogalmazott, előbb a földet kell megismerni, csak utána szabad eldönteni, hogy mit lehet vele kezdeni. Ebből a szemléletből született meg az immár öt éve töretlenül sikeres férfitalálkozók gondolata. Az egyházmegye 9 települését érintő rendezvénysorozatnak köszönhetően találta meg azt a mintegy 60 férfit, akiket idén tavasszal lektorrá, majd a közeljövőben az akolitusi szolgálatra avatnak fel.

Főpásztori hitvallása szerint az egyházmegye nem Pécsett, hanem Tolnában és Baranyában van. Emiatt a hét napjainak felét az Egyházmegyei Hivatal falain kívül, a hívek között tölti. Küldetésének tekinti a plébániai közösségek felrázását és megerősítését. Példaképként az ősegyházra tekint, amelynek tagjai Biblia és templomok nélkül is megélték keresztény hitüket. Mint vallja: nem az ősöket kell néznünk, hanem azt, amit az ősök láttak, hiszen most ez a mi küldetésünk.

Hiszi, hogy a pap legfontosabb erőforrása maga a valóság, melyet a hívekkel kialakított valódi, személyes kapcsolatok táplálnak.

Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye