A szeretet önként vállalt szolgálata – lelkinapot tartott a Pécsi Egyházmegyei Katolikus Karitász

A másokért végzett önzetlen segítségnyújtás, az elhivatottság és a társadalmi igazságosság fontossága állt a Pécsi Egyházmegyei Katolikus Karitász önkénteseinek tartott lelkinap középpontjában. Az október közepén megrendezett találkozó szentmisével, püspöki buzdítással, előadásokkal és műhelymunkával adott lehetőséget az önkénteseknek a lelki feltöltődésre, valamint a plébániai karitászmunka folyamatos megújításának lehetőségére.

A találkozón külön köszöntötték a Pécsi Egyházmegyei Katolikus Karitász három önkéntesét: Bárányné Buzássy Juditot, Endrődi Istvánné Szalay Annát és Meijlinger Attilát, akiknek önzetlen szolgálatát a közelmúltban ismerték el Caritas Hungarica-díjjal.

A Pécsi Egyházmegyei Katolikus Karitász minden évben megrendezi az önkéntesei lelkinapját, amely alkalmat teremt arra, hogy a szolgálatban részt vevők közösen erősödjenek hitükben, és új lendületet merítsenek a rászorulókért végzett munkájukhoz.

A program szentmisével kezdődött a pécsi székesegyházban, amelyet Dallos Tamás komlói plébános atya a plébániai önkéntes karitászcsoportokért ajánlotta fel. A szertartásban  Felföldi László megyéspüspök atya szentbeszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy az élet igazi boldogsága a másokért vállalt, önzetlen segítségnyújtásban rejlik.

A főpásztor kiemelte: a karitász önkéntesei nap mint nap ezt az értéket képviselik, hiszen úgy segítik a nehéz helyzetbe került embereket, hogy szolgálatukért nem várnak ellenszolgáltatást. Tevékenységük a keresztény szeretet kézzelfogható megnyilvánulása, amelyben a másik ember iránti felelősség és az önzetlenség egyaránt megmutatkozik.

Felföldi László külön hangsúlyozta a fiatalokkal való törődés és az önkéntes munkába történő bevonásuk kiemelt fontosságát a Pécsi Egyházmegyében. A fiatalok szívesen vállalnak segítő feladatokat, mert megtapasztalják, hogy munkájuknak valódi értelme van és közreműködésükkel mások életében pozitív változást idézhet elő. A fiatal generáció megszólítása ezért nemcsak a karitász jövője szempontjából fontos, hanem azért is, mert a közösségért végzett szolgálat a felelősségvállalás és az egymás iránti figyelem formálásának is értékes eszköze.

A segítség nem mindig tárgyi adomány

A szentmisét követően előadások és műhelymunka várta a résztvevőket. Elsőként Dallos Tamás plébános atya tartott előadást, amely részletesen bemutatta a karitász különböző területeit és tevékenységi ágait.

Az előadás különösen értékes része volt, amikor gyakorlati példákon keresztül világított rá arra, hogyan lehet megfelelő segítséget nyújtani a nehéz helyzetekben. Rámutatott, hogy a segítségnyújtás nem minden esetben jelent tárgyi adományokat vagy anyagi támogatást. Vannak élethelyzetek, amelyekben a legnagyobb segítséget az jelenti, ha valaki időt szán a bajba jutott emberre, figyelmesen meghallgatja, és együttérzéssel fordul felé.

A nehézségekkel küzdő ember számára sokszor már az is kapaszkodót jelenthet, ha megtapasztalja, hogy nincs egyedül, valaki odafigyel rá és kész meghallgatni őt. A karitász szolgálata ezért messze nem csupán a szükségletek enyhítéséről szól, hanem az emberi méltóság tiszteletéről, a személyes jelenlétről és a remény erősítéséről is.

Krisztus kinyújtott segítő karjaként

A következőkben Szalma Balázs, a Katolikus Karitász – Caritas Hungarica budapesti munkatársa tartott előadást. Ennek középpontjában az állt, hogy a karitász önkéntesei miként végezhetik szolgálatukat Krisztus kinyújtott, segítő karjaként a Katolikus Egyház Társadalmi Tanításának alapelveire építve.

Az előadó kiemelte, hogy a hiteles keresztény tanúságtétel mellett a közjó és a társadalmi igazságosság előmozdítása a karitász meghatározó eleme. Az önkéntes szolgálat így nem merül ki az egyéni szükséghelyzetek enyhítésében: hozzájárul ahhoz, hogy az emberi közösségekben és a társadalomban erősödjék a szolidaritás, az egymás iránti felelősségvállalás és az emberi méltóság tisztelete.

A jó gyakorlatoktól a megvalósításig

Az előadásokat műhelymunka követte, amelynek célja az elhangzottak gyakorlati alkalmazásának előkészítése volt. Az egyes plébániai karitászcsoportok és vezetőik közösen gondolták végig, hogy a bemutatott „jó gyakorlatok” közül melyeket tudják beépíteni mindennapi tevékenységükbe, mely területeken van szükség fejlődésre, és milyen határidőkkel tehetik meg az első lépéseket a változtatások megvalósítása érdekében.

A közös gondolkodás lehetőséget adott arra, hogy a résztvevők ne csupán új ismeretekkel gazdagodjanak, hanem konkrét vállalásokat is megfogalmazzanak saját közösségük szolgálatának fejlesztésére.

A Karitász Önkéntesek Lelki Napja egész évre szóló megerősítést adott a résztvevőknek, hogy a rászorulók szolgálatát Krisztus munkatársaiként, az ő kinyújtott segítő karjaként, elkötelezetten és alázattal végezzék.

A nap végén a résztvevők hálát adtak a szentmise kegyelmeiért, valamint azért, hogy közösen dolgozhatnak a karitász szolgálat további megújításán. A találkozó megerősítette őket abban a szándékban, hogy a rászorulókért végzett önkéntes munkájukat egyre inkább Krisztusba gyökerező szeretettel és megújuló szakmai felkészültséggel folytassák, hozzájárulva a társadalmi igazságosság és a közjó előmozdításához.

Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegyei Katolikus Karitász