Egy a Mesterünk: Krisztus

Lectio Divina lelkinapot tartottak október 10-én a bátai Szent Vér kegyhelyen Nyúl Viktor bátaszéki plébános, a kegyhely lelkipásztora vezetésével, melyen a pécsi és szekszárdi kórházlelkészségi munkatársak is részt vettek. 

A Szentírás imádságos olvasására épülő elmélkedések vezérmotívuma Máté evangéliumából a hegy volt. A három tematikus egység a nyolc boldogság hegye, a színeváltozás hegye és a mennybemenetel hegye volt. A bátai szent hegyen a résztvevők gondolatban végigjárták Jézus tanító útjait, és végül Galileába is eljutottak.

A lelkinapon a hegyi beszéd kapcsán elhangzott gondolatok közül Sümegi József diakónus, a kegyhely őre emelt ki néhányat, melyek különösen is megérintették a résztvevőket.

„Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.” (Mt 5,4)

Nem arról van szó, hogy jó szomorúnak lenni vagy sírni. A lelki életünkben azonban a bűneink miatti őszinte bánatnak és a bűnbánatnak is fontos helye van. Ez a bánat elvezethet bennünket a megbocsátáshoz és a vigasztaláshoz.

 „Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket.” (Mt 5,9)

A harc és a háború sokszor a tehetetlenség jele. A békességben viszont erő van, és nekünk is erre a szelíd erőre lenne szükségünk. Nem arra, amelyik legyőzi a másikat, hanem arra, amelyik szeretettel, türelemmel és megértéssel fordul a másik felé.

 „Uram, jó itt nekünk!” (Mt 17,4)

Amikor Jézus felmegy a hegyre, és megjelenik neki Mózes és Illés, az apostolok szeretnének ott maradni vele. Péter így szól: „Uram, jó nekünk itt lennünk!”

A lelkinap megosztókörében többen is visszatértek ehhez a gondolathoz. Jó volt Bátán lenni, jó volt együtt lenni, és jó volt megtapasztalni, hogy testvérek vagyunk. De ez a testvéri közösség nemcsak ott létezik: bárhol legyünk is, összeköt bennünket a hitünk, a szeretetünk és az, hogy egy a Mesterünk: Jézus Krisztus.

Szöveg: Sümegi József diakónus
Fotó: Bátai kegyhely