Elsőáldozást ünnepelt az egyhámegye horvát közössége

Az Úr Szent Testével való első találkozásra érkezett a pécsi Miroslav Krleža Horvát Oktatási Központ 23 tanulója pünkösdhétfőn a Rácvárosi Szent Kereszt felmagasztalása templomba. A szentség vételére Tomola Ágnes hitoktató készítette fel a diákokat az iskola pedagógusai, a szülők, nagyszülők, keresztszülők támogatásával. A Pécsi Egyházmegye Horvát Referatúrájának beszámolóját közöljük.

A rácvárosi templom kicsinek bizonyult, hiszen az ünnepélyes alkalomra sokan érkeztek, hogy imádságukkal erősítsék gyermekeiket és kérjék életükre az Isten áldását. Ahogy elhangzott a liturgiában: „Örök Atyaisten, Te adtad nekem gyermekemet, hogy a Te szent akaratod szerint felneveljem, Te felhatalmaztál engem, hogy a Te szent nevedben megáldjam őt. Ebben a szent órában szülői áldásomat adom gyermekemre, áldás szálljon fejére, és kísérje lépteit. Áldjon meg, kedves gyermekem, a mindenható Isten! Az Atya, a Fiú és a Szentlélek áldása szálljon rád most és egész életeden keresztül.”

A szentmise elején Barics Gábriel szigetvári plébános atya köszöntött mindenkit, és utalt arra, hogy ez az ünnep nemcsak a gyermekek és szüleik ünnepe, öröme, hanem az egyházmegye egész horvát ajkú közössége is örömét leli benne. Homíliájában, amely horvát és magyar nyelven is elhangzott, arról beszélt, hogy a szentostyával való első találkozás olyan örömteli és őszinte, mint amikor az ember a legjobb barátjával találkozik: „Hiszen Jézus a legjobb barátunk, Ő mindig figyel ránk, csúfolódó szavak soha nem hagyják el ajkát, mindig megbocsát és akkor is szeret, ha vétkezünk” – mondta a plébános.

„Isuse, volim te… Jézusom szeretlek…” – szólt az elsőáldozás alatt a kórusról az ének az August Senoa kórus tagjait ez alkalommal is Cseh László kísérte orgonán. A gyermekek imádsággal és énekkel köszönték meg elsőáldozásuk szent és méltóságteljes megünneplését, majd a hagyományok szerint kakaó és kalács várta őket a templomudvarban.

Búcsúzóul Gábriel atya annak a reményének adott hangot, hogy a gyermekek számára nem ez az első és egyben utolsó alkalom, hogy találkoztak az Úr szent testével, hanem szüleik példáján ők maguk is mindennél többre fogják becsülni a szentáldozást, és minél gyakrabban fogják magukhoz venni életük vándorútján e szent táplálékot.

Szöveg: Horvát Referatúra/Taragyia Györgyné
Fotók: Trubics Lilla