Hortobágyi Cirill főapáttal ünnepeltük Nagyboldogasszonyt Máriagyűdön

Mária mennybevételének ünnepnapja, augusztus 15-e hagyományosan a Pécsi Egyházmegye fogadalmi búcsúja, melyet minden évben a máriagyűdi kegyhelyen ünnepel a hívek közössége. A szabadtéri oltárnál bemutatott szentmise idei főcelebránsa és szónoka Felföldi László pécsi megyéspüspök felkérésére és meghívására Hortobágyi T. Cirill OSB pannonhalmi főapát volt. A jelen lévő papsággal együtt koncelebrált Mayer Mihály nyugalmazott pécsi megyéspüspök is.

A főbúcsú története szerint az elmúlt évszázadokban őseink fontosnak tartották, hogy az 1009-ben alapított Pécsi Egyházmegye közösségének legyen egy közös búcsúja, melyben a főpásztor, a papság és a hívő nép egy szívvel mondjon hálát és bízza sorsát a Szűzanya közbenjárására.

Így kötődik ez a búcsú Nagyboldogasszony ünnepéhez, melyben a hittétel szerint azt ünnepeljük, hogy „a Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe”.

A szentmise kezdetén Felföldi László pécsi megyéspüspök köszöntötte a pannonhalmi főapátot, a papságot, a híveket, különösen is a Mária Út zarándoklatának résztvevőit, aki hajnal 1 órakor gyalogosan indultak útnak Pécs irányából, hogy a kegyhelyen csatlakozzanak a szentmiséhez.

Szentbeszédében Hortobágyi Cirill kiemelte, Nagyboldogasszony ünnepén azt az örömteli hírt hirdeti Anyaszentegyházunk, hogy az Isten nem hagyja elveszni azt, akit szeretetből teremtett. Szűz Mária mennybevétele annak az ünnepe, hogy az ember élete nem a semmibe tart. Nem pusztán a lelkünknek van jövője Istennél, hanem egész emberi valóságunknak.

A főapát rámutatott, hogy Szűz Mária testestől-lelkestől való mennybevétele annak a beteljesedése, amelyre Krisztus feltámadása óta minden ember ígéretet kapott.

A szónok közvetlenül reflektált mindennapi terheinkre és szorongásainkra is. Részletesen felsorolta a mai embert sújtó modern félelmeket, ugyanakkor emberi életünk értékéről, méltóságáról és jövőjéről is beszélt. Az emberi lét egésze – a fizikai valónk, személyes történeteink, kapcsolataink, örömeink és megélt sebeink is – örökkévaló távlatot kapott Istennél.

Mint mondta, „az ünnep nem csak Máriáról szól, hanem rólunk is. Sokan sokféle félelmet hordozunk magunkban, melyeket talán magunkkal hoztuk ide, Máriagyűdre is. Van, aki betegségtől, öregedéstől fél, valaki a világ kiszámíthatatlansága, a felmelegedés, a háborúk és az erőszak miatt szorong, valaki anyagi nehézségek terhét hordozza, családja egyben maradásáért aggódik, gyermekei és unokái jövőjét félti. Van, aki attól tart, hogy fogyó erejével lassan feleslegessé válik a világban, de ott van a nagy félelmünk is, hogy mi lesz velünk, ha az életünk véget ér.”

A szentbeszéd kiemelt üzeneteként a bencés főapát aláhúzta: a keresztény remény lényege nem a jövő pontos ismerete, hanem a bizalom abban, hogy az emberi élet Isten kezében van. Az ünnep nem a földi terhek valóságát tagadja, hanem azt hirdeti, hogy azokat senkinek sem kell egyedül hordoznia, és az utolsó szó nem a pusztulásé, hanem az Istené, aki az élet Istene és az ő kezéből még a halál sem ragadhat ki bennünket.

A liturgia zárásaként Felföldi László megyéspüspök köszönetét fejezte ki Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapátnak az ünnepi tanításért. A főpásztor hangsúlyozta: a szentbeszéd segített a híveknek Máriától tanulni, Istenre figyelve visszatérni mindennapjaikba, hogy a tevékeny szeretet által kölcsönösen támogassák, emeljék egymást.

A szentmise után a papság és a hívek hosszan kígyózó sorokban rózsafüzér körmenetben vonultak a kegyhelyen található Fájdalmas Szűzanya szobrához, így fejezve ki tiszteletüket a Szűzanya iránt, akinek anyai közbenjárását kérték életük megpróbáltatásaiban.

A fogadalmi búcsú keresztúti imával, majd pedig litániával zárult a Sarlós Boldogasszony-kegytemplomban.

Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye