In memoriam Mohács – Az 500 évvel ezelőtti eseményekre emlékeztek a bátai kegyhelyen

A mohácsi csata előtti eseményekre: az utolsó országos gyűlésre és a csata előtti utolsó tábori szentmisére emlékeztek augusztus 23-án Bátán, a Szent Vér ősi kegyhelyén.

1526. augusztus 16-án érkezett meg II. Lajos magyar király és a serege nagy része Bátára. Augusztus 17-én este megérkezett Tomori Pál is, így megkezdődhettek a tárgyalások a legfontosabb kérdésben, ki legyen a sereg főparancsnoka. A király jelöltje Tomori Pál kalocsai érsek volt. Ő azonban vonakodott elvállalni ezt a feladatot, így maga helyett Báthory István nádort, Szapolyai István erdélyi vajdát, illetve Perényi Pétert javasolta. Ennek ellenére a király Tomori Pált nevezte ki, mellé adva Szapolyai György szepesi grófot. A tanácsülés után Tomori és Perényi Péter összevesztek, erre mind a két vezér lemondott. Sokan próbálkoztak a megbékítésen, s nehezen sikerült rábírni őket, hogy a fővezérséget elvállalják. Sőt a király utasította erre Tomorit, Szapolyai György pedig csak azzal a feltétellel volt hajlandó elvállalni, hogy azonnal lemond, ha testvére, a vajda megérkezik. Augusztus 18-án tehát eldőlt a fővezérség kérdése, a király pedig kihirdette a hadsereg előtt. Ezután a Mohács melletti táborhely kijelölésére került sor, majd Tomori Perényi Péterrel a Dráva átkelője felé vonult, hogy megakadályozza a török sereg átkelését.

A bátai események közül Szerémi György, II. Lajos udvari papja, emlékiratában azt emelte ki, hogy a király, amikor megérkezett Bátára, „tiszta gyónást végzett, majd nagy buzgósággal vette magához az Oltáriszentséget.” Mindez augusztus 19-én vasárnap történt. Ünnepi szentmise volt, amelyet valamelyik püspök celebrált. Ezen a szentmisén Verancsics Antal budai prépost, a királyi kápolna vezetője mondta a szentbeszédet. A Szerémi György művének végére másolt levél írója szerint „Antal doktor beszédében jövendölt. Bevezetésében lelkesítette a vitézeket és mindkét hadinépet a pogányok ellen: Szeretett testvérek, hamarosan a húsvéti bárány vacsoráján leszünk vele. Azután visszavonta, s szerencsés ütközettel bátorította azokat a vitézeket. Néhányan mosolyogtak, örültek, mások azonban nem vették tréfára.” Augusztus 21-én Bátáról vonult a király és a sereg Mohács közelébe, ahol a gyászos kimenetelű csatára sor került.

500 év elteltével augusztus 23-án az utókor emléktáblát avatott a kegyhelyen a „bátai monostorban megtartott országtanács ülés” emlékére. A megemlékező ünnepséget követően Bíró László nyugalmazott tábori püspök mutatott be szentmisét a szabadtéri oltárnál.

A püspök szentbeszédében megemlékezett a mohácsi csata áldozatairól, valamint a Bátán a törökök által meggyilkolt zarándokokról, akiket hitük megvallása közben, az Úrnapi nagybúcsún gyilkoltak meg a törökök 13 évvel a mohácsi csata után. Beszédében a nemzetért, a hitért való vérontást kapcsolta össze a főpásztor Krisztus megváltó vérének érdemszerző erejével. Kiemelte azt is, hogy a csata előtt a katonák tudták, hogy a török túlerővel szemben kevés az esélyük, mégis vállalták a harcot, s ehhez a hitük, a hazaszeretetük adott erőt. Ez példa lehet a ma embere számára is.

A szentmise keretében beszentelték azt a két koporsót, amely a középkorban a bátai kegyhelyen eltemetett, de időközben felszínre került csontmaradványokat tartalmazta, mintegy negyven emberét. Az ő újratemetésükre a mohácsi csata napjának előestéjén kerül majd sor, augusztus 28-án este, a 10.00 órakor kezdődő szentmise keretében.

Szöveg: Sümegi József diakónus, a bátai kegyhely őre
Fotó: Muth József/Bátaszéki Plébánia