Isten tegye teljessé a jót, amit elkezdett bennetek! Papnövendékeket szentelt diakónussá Felföldi László püspök | KÉPGALÉRIA

Felföldi László megyéspüspök a papság jelenlétében június 27-én diakónussá szentelte Dr. Szanyi Norbertet és Perczel Ágostont a Pécsi Egyházmegye szolgálatára.

A pécsi székesegyházban celebrált ünnepi szentmisén részt vett Bíró László nyugalmazott tábori püspök, az egyházmegye papjai, leendő papnövendékei, a szentelendők szemináriumi elöljárói, hozzátartozóik, barátaik és a hívek közössége. A liturgia kezdete előtt Máger Róbert püspöki irodaigazgató, a székesegyház plébánosa ismertette a szentelendők életrajzának főbb állomásait.

A szentmisében Felföldi László püspök külön köszöntötte a szentelésre készülőket, akik meghallották Jézus hívását, és mint fogalmazott, sok-sok áldozatot hoztak ezért a napért.

Az olvasmányok és az evangéliumi szakasz felolvasását követően Máger Róbert püspöki irodaigazgató szólította a szentelendőket és kérte Felföldi László megyéspüspöktől a felelősségteljes szerpapi szolgálatra való szentelésüket, majd a főpásztor kérdésére válaszolva tanúsította, hogy a jelöltek méltónak találtattak a szentelésre.

Ezt követően a püspök kiválasztotta a jelölteket a szerpapság rendjére, majd az Esztergomi Szeminárium elöljáróit kérte, hogy osszák meg gondolataikat a szentséghez járulókról.

A főpásztor szentbeszédében a diakónusi szolgálatról beszélt, a hallgatóság elé tárva egy képet az utolsó vacsora előtti lábmosás szertartásáról, melyben Jézus megmosta a tanítványainak lábát. Kiemelte, a diakónusi kiválasztás az ősegyházban az asztal szolgálatát jelentette. Ugyanakkor, mint mondta, az oltár és az emberi élet szolgálata egységben kell legyen.

„Csak akkor fogtok méltósággal, hittel és reményt közvetítően az oltár fölé hajolni, ha előtte le tudtok hajolni az emberi gyengeség minden sebzettségéhez és minden szennyéhez. De nem a tisztátalanságot kell látnotok, hanem azt, hogy Krisztus a kezetekbe adta a mosdótálat és a törölközőt. Ha ezeket kiejtitek a kezetekből, nem ültök le az emberekkel és nem hallgatjátok meg őket és nem akarjátok az út közben rájuk rakódott szennytől megtisztítani őket, akkor üres lesz az oltár, mert a só ízét vesztette és a gyertya fénye kialudt” – fogalmazott a püspök.

Az igehirdetésről, mint a diakónusi szolgálat egyik feladatáról elmondta, a mai szekularizált világban az igehirdetés már nem magától értetődő feladat, ezért elengedhetetlen egy olyan egyedi hang megtalálása, amely az adott pillanatban közvetlenül a hallgatóságot szólítja meg. Az általános, bárhol és bármikor elmondható üzenetek ma már hatástalanok. A diakónusnak pontosan ismerni kell a hallgatóságát, és az ő valóságukból kiindulva beszélni Krisztus szeretetéről, mert így válnak nyitottá és befogadóvá az üzenetre.

Végezetül a jelölteket szolgálatra hívó Istenhez fűződő kapcsolatról és a napi zsolozsmáról szólt a főpásztor. „A zsolozsmát azért adja kezünkbe az Egyház, hogy a kapcsolatunkat és minden, Krisztussal kapcsolatos tevékenységünket túlcsordulóan végezzük. Isten a szeretetet bízta rátok, amely nem a tiétek: mindenkié, akiket küldetésre, mégpedig emberek szolgálatának küldetésére szánt. Pazaroljátok ezt a szeretetet úgy, hogy mindenkinek túlcsordulóan jusson” – hangzott a főpásztori útmutatásban.

A szentbeszéd után a szertartás folytatásában Felföldi László megyéspüspök megkérdezte a jelölteket, hogy őszintén, odaadó lélekkel vállalják-e a szerpapsággal járó feladatukat, akik ezt követően egyenként a püspök elé térdeltek, tiszteletet és engedelmességet ígérve mindenkori főpásztoruknak. Ezt követően a klérus és a nép letérdelve elimádkozták a Mindenszentek litániáját, miközben a szentelendők az önátadás jeleként arccal a földre borultak.

Ezután kezdődött a diakónusjelöltek felszentelése, a kézrátétel és a felszentelő ima, melyben a püspök az eléje térdelt jelöltek fejére tette a kezét és csendesen imádkozott értük. A felszentelő imában arra kérte a Szentlelket, hogy adjon erőt a szentelendőknek a szolgálat hűséges elvégzésére, majd az immár felszentelt diakónusok beöltöztek a szerpapi módra keresztben viselt stólába és a diakónusok liturgikus öltözetébe, a dalmatikába.

Ezután a püspök és a jelenlévő diakónusok békecsókot váltottak az újonnan felszenteltekkel, akik a püspök elé járulva átvették az evangéliumos könyvet annak jeleként, hogy a diakónusszentelésben Isten igéjének hirdetésére kaptak megbízást.

A szenteléstől kezdve a felszentelt, papságra készülő papnövendék a mennyek országáért vállalt papi nőtlenségben él, engedelmességgel tartozik megyéspüspökének és kötelező jelleggel végzi az Egyház imádságát, a zsolozsmát.

Ezt követően a szentmise a felajánlással folytatódott. Az újonnan szentelt szerpapok már a püspök mellett szolgáltak az oltárnál.

A szentmise rendhagyó módon a főpásztor és az emeritus tábori püspök köszöntésével zárult, akiket az egyházmegye papsága képviseletében Dr. Kvanduk Frigyes általános helynök köszöntött névadó szentjük, Szent László király liturgikus ünnepnapja alkalmából.

A pécsi székesegyházban megtartott szertartáson a bazilika Mozart Kórusa énekelt, a zenei szolgálatban Kovács Szilárd Ferenc, a bazilika orgonaművész zeneigazgatója működött közre.

A szentelés előtti napokban Dr. Szanyi Norberttel és Perczel Ágostonnal is készült interjú, mely a Pécsi Egyházmegye hivatalos honlapján olvasható.

Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye