Közös múlt és személyes emlékek – Horvát szentmise a Havas Boldogasszony-búcsún

A két napon át tartó búcsú egyik programeleme volt augusztus 5-én a horvát nyelvű szentmise, melyet Almási Róbert bellyei plébános, a Diakovár-Eszéki Főegyházmegye horvátországi magyarokért felelős referense celebrálta. A Horvát Referatúra munkatársának beszámolóját adjuk közre.

Havas Boldogasszony augusztus elején minden évben megszólítja és vendégségbe hívja híveit, azokat is, akik rendszeres látogatói, illetve azokat is, akik ritkábban jutnak el a Pécs városa felett őrködő kápolnájához. Mindenkinek van egy története, emléke, mindenki lelkében már-már elhalványult érzések kelnek életre ezekben a napokban. Az idei horvát nyelvű szentmisére érkezők lehet, hogy kavicsot is hoztak magukkal gondolva az elődökre, akik, több mint 300 éve a hagyomány szerint vállukon, hátukon, kezükben hordták az építőanyagot Na Brdice, azaz a hegyre.

Máger Róbert templomigazgató vezetésével fél nyolckor indult a körmenet az Ágoston téri templomtól a Havi-hegyre, a keresztutat imádkozták a hívek, felváltva magyar és horvát nyelven, az ének is így szólt.

Máger atya a szentmise elején köszöntötte a horvátországi vendég plébánost, Almási Róbert atyát, akit tíz éve szenteltek pappá, és aki a szentmise bevezetőjében a következőket mondta:

„Miközben ma reggel a harangok ünneplésre hívnak bennünket, az Egyház Szent Pál apostol szavait állítja elénk a liturgiában: „Amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született.” (Gal 4,4). E szavak feltárják előttünk a mai ünnep mély titkát. Arra emlékeztetnek bennünket, hogy Isten nem véletlenszerűen cselekszik. Megvan az ő ideje. Megvan az ő terve. Megvan az ő gondviselése. Ami az ember számára sokszor hosszú várakozásnak tűnik, az Isten számára a legnagyobb ajándék előkészítése“.

Almási atya homiliájában többek között arról is beszélt, mennyire fontos az emberek számára az Istennel töltött idő.

„Hányszor mondjuk: Nincs időm. …Az ember soha nem lesz az idő ura. De lehet annak jó sáfára. Ha időnket Istenre bízzuk, akkor az idő többé nem ellenségünk, hanem a megszentelődés útja lesz. Istennel egyetlen pillanat sem vész kárba.

Az idők teljességének középpontjában Mária áll. Isten őt választotta ki, hogy az ő „Legyen nekem a te igéd szerint” válaszával megváltoztassa a történelem menetét. Mária nem azért lett nagy, mert nagy dolgokat vitt véghez, hanem mert engedte, hogy Isten cselekedjen az életében. Ezért a Magnificatban sem önmagáról beszél elsősorban, hanem az Úrról: „Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas.”

Az ünnepi szentmise énekszolgálatát hagyományosan Magyar István Emil látta el. A kántor így vallott érzéseiről, elkötelezettségéről:

„A Havas Boldogasszony-templom a pécsi Havi-hegyen nem csupán egy történelmi kegyhely, hanem a generációkon átívelő hűség, a családi gyökerek és a baranyai nemzetiségi összetartozás szent találkozási pontja, ahol az orgonaszó, a magyar, horvát, német nyelvű imák egyetlen közös imádsággá olvadnak össze. A bérmakeresztapám, Lőrincz Sándor atya nyomdokain járni és ugyanazon szent helyen évtizedeken át szolgálni élő kapocs a múlthoz. A magyar, horvát és német misék Pécs gazdag kulturális múltját és befogadó, tiszta lelkét mutatják meg.

A Havi-hegy nekem tehát az összetartozásnak, a hit mély megélésének, a szeretetteljes emberi kapcsolatoknak a csodálatos helye! Itt lenni, együtt énekelni mindig boldogsággal, örömmel töltött el az elmúlt sok-sok évben! Remélem, hogy még sokáig együtt lehetünk imádságban és szeretetben!”

A Havi-hegyi templomot hagyományosan a Pécs környéki, illetve pécsi horvátok is látogatják. Géczi Marica nyugdíjas nevelőnő Kátolyban lakott gyermekkorában, emlékszik arra, hogy nagyszüleivel többször eljöttek a kb. 40 kilométerre levő pécsi templomhoz, rémlik neki, hogy öregapja melyik padban ült. Testi-lelki bajában sokszor fohászkodott a Szűzanyához, akihez eljön máskor is: minden hónap 13. napján, amikor a Fatimai Szűzanyához imádkoznak a horvát nemzetiségi hívek is.

Az idei ünnepet gazdagította, hogy Pécsett tartották az Országos Horvát Önkormányzat rendezésében a hagyományos hitéleti tábort. Ötven iskolás kísérőikkel, illetve házigazdáikkal is részt vett az ünnepen. Bálity Szilveszter, az Országos Horvát Önkormányzat elnöke Facebook bejegyzésében így ír erről:

„Ahogy egyre feljebb kapaszkodtunk a meredek utcákon, a tűző nap is egyre erősebben perzselt. A hegytetőre érve ugyan jutott néhány perc pihenésre, ám a hosszan tartó hőség miatt még a templomban sem találtunk igazi felfrissülést. A szentmise alatt azonban a közös imádság és Almási Róbert atya gondolatai valódi lelki felüdülést jelentettek mindannyiunk számára.

Gyermekkoromból jól emlékszem, hogy nagymamámmal én is részt vettem ezen az ünnepen Pécs egyik legszebb pontján. Bízom benne, hogy az idei tábor résztvevői közül is sokan őriznek majd hasonló emlékeket felnőttként, és lesz majd kinek továbbadniuk mindazt, amit ma még közösen őrzünk, és ami összeköt bennünket.”

Almási atya szavai a fiatalokhoz is szóltak: „Senki sem ismeri jobban gyermekei idejét és szükségleteit, mint az édesanya. Így van ez Máriával is. Tudja, mikor van szükségünk vigasztalásra, bátorításra, figyelmeztetésre vagy egyszerűen csendes jelenlétére. Ezért egyetlen zarándok sem távozik tőle üres szívvel. Aki bizalommal érkezik hozzá, az azzal a bizonyossággal távozik, hogy nincs egyedül.“

A szentmise végén Máger Robert templomigazgató atya megköszönte mindenkinek a jelenlétet, és örömét fejezte ki, hogy a Havi-hegyi kápolna és a Szűzanya „kiemelt szerepet“ kap az egyházmegyei horvátság hitéletében.

Szöveg: Taragyia Györgyné/Horvát Referatúra
Fotó: Bálity Szilveszter és Taragyia György