„Mindnyájunk hivatása, hogy Isten arcává váljunk egymás számára” – Timothy Radcliffe OP bíboros látogatott Pécsre

Az angol származású domonkos szerzetes, világhírű és elismert egyházi íróval szeptember 27-én és 28-án több program keretében is találkozhattak az érdeklődők. Előadást tartott előbb a Magtár Látogatóközpontban, később a Pécsi Tudományegyemen, és szentmisét is ünnepelt a hívekkel a Pius templomban.

A Magtárban Felföldi László pécsi püspök köszöntötte a bíborost, akinek Pécsre érkezése jó alkalom volt mind a hívők, mind a társadalmi és intellektuális párbeszéd iránt érdeklődők számára, hogy közelebbről megismerjék a neves teológus széles körben elismert munkásságát.

Radcliffe bíboros előadásában globális tapasztalataira támaszkodva festett aktuális képet a nyugati társadalmak helyzetéről és kihívásairól. A Magtáras esemény házigazdája volt, egyben az előadást magyar nyelven tolmácsolta Dr. Görföl Tibor teológus.

A domonkos bíboros eőadásában a szokatlan barátságokról, azaz a barátság három bonyolult formájáról beszélt. Az első forma azokat az eseteket példázza, amikor megbocsátásra van szükségünk egymással szemben (például háborús konfliktusok esetén); a második forma azokhoz az emberekhez fűződik, akikkel nem értünk egyet (pl. társadalmi megosztottság esetén); a harmadik pedig az idegenekkel kötött barátságokat elemzi, melyet Európa legnagyobb jelenkori kihívásának nevezett a bíboros.

Egy Pécsen megtapasztalt személyes élményét megosztva elmondta: „Amikor kinéztem az ablakon, a székesegyházat és tizenkét szobrot láttam, amelyek tizenkét átlagos embert ábrázolnak: azokat a halászokat, akiket Jézus a barátainak nevezett. A barátságával felemelte őket arra a szintre, ahol már részesedhettek Isten életében. Amikor megkereszteltek minket, mi is Isten életébe nyertünk keresztséget; Isten barátai lettünk, és ezáltal egymás között is teljesen egyenlővé, egyenrangúvá váltunk. Ez a keresztény kultúra alapja. A keresztény demokrácia végső soron a szentháromságtanon alapul, ezért minden egyes ember egyenrangú egymással” – fogalmazott Radcliffe bíboros.

A megbocsátáson alapuló barátságokról

Folytatva Jézus példáját, Radcliffe bíboros kiemelte: Jézus megbotránkoztatta az embereket azzal, hogy barátságot kötött vámosokkal és prostituáltakkal, és hogy nagyon jól érezte magát köztük. Ez a viselkedés szembement azzal a tanítással, melyben az Ószövetség szerint a rosszaknak nem lehetnek barátai. Isten mégis olyanokkal kötött barátságot, akiknek nem volt jó hírük, mint pl. a házasságtörő és gyilkos Dávid.

Közben Izrael népe vágyott rá, hogy lássa Isten arcát, de úgy tartották, hogy aki meglátja őt, az meghal. Isten arca végül megtestesült egy kis csecsemőben: testté és vérré lett, akinek csukva volt a szeme, és ez a csukott tekintetű istenarc jelent meg végül a kereszten is.

De hogyan láthatjuk meg ma Isten arcát? Mária Magdolna is csak azután ismerte fel Jézust, hogy a nevén szólította – állapította meg előadásában a bíboros, hozzátéve, hogy a keresztény élet alapja, hogy kinyitjuk a szemünket és észrevesszük a másikban Isten arcát, és mi magunk is Isten arca leszünk a másik számára. Ide kapcsolta a bíboros a szinodalitást, melyről, mint mondta, sokan úgy vélik, hogy nem más, mint az Egyház demokratikus berendezkedése, noha valójában arról szól, hogyan találkozunk Istennel, amikor egymással találkozunk. Akkor is meg kell látnunk Krisztust egymásban, ha gyűlölet és háború választ el minket. Hangsúlyozta, ha lassan haladva is, de a lehetetlennek tűnő barátságban is először kapcsolatba kell lépnünk egymással, és mindig csak az aznapra szóló, a másikhoz intézendő szót kell megtalálnunk, a holnapra szólót Isten majd megadja.

Az egyet nem értők barátságáról

Mai társadalmunkban olyanok kötnek egymással barátságot, akik valamiben egyetértenek, azonos meggyőződést vallanak. Ezek a kapcsolatok nagyon törékenyek, mert minden beszélgetés magában hordozza az egyet nem értés lehetőségét – figyelmeztetett Radcliffe bíboros, majd akként folytatta, hogy akkor tudjuk hirdetni az evangéliumot, ha olyanokkal is kötünk barátságot, akikkel nem értünk egyet, mert, mint mondta, a különbözőség termékeny is lehet. Ilyen a férfi és a nő közötti különbség is, ami az életünk forrása. A szerelmesek egymásra, a barátok egy irányba néznek: attól barátok, hogy ugyanazok a kérdések foglalkoztatják őket, még ha a válaszaik eltérőek is.

A Bibliában a legfontosabb beszélgetések mindig kérdések köré rendeződnek. Az első kérdése Istennek: „Ádám, hol vagy?” Majd pedig János evangéliuma végén Jézus megkérdezi Pétert: „Jobban szeretsz engem, mint ezek?” Máté evangéliumában Jézus utolsó szava is kérdés formát ölt: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” Ezek a kérdések nem arról szólnak, hogy Isten ne tudná rájuk a választ. Arra hívnak minket, hogy a válaszadás által a mi életünk új irányt vegyen. Isten kérdésekkel tör be az életünkbe, hogy általuk élni kezdjünk végre. Nagyon hosszú folyamat ez, melyet egy szemléletes hasonlattal szemléltetett az előadó: a láthatatlan méhei vagyunk, akik kiszívjuk a mézet a látható dolgokból, hogy elraktározzuk a láthatatlan raktárába.

Az idegenekkel kötött barátságokról

A nem szokványos barátságok harmadik csoportjának leírását Radcliffe bíboros annak a kifejtésével indította, hogy az Egyház úgy született meg, hogy a zsidók megnyíltak az idegeneknek. Éppen ezért a Katolikus Egyháztól elválaszthatatlan ez a nyitottság, és ily módon a nacionalista egyház önellentmondás lenne. Példaként az ókeresztény plébániákat említette, ahol, mint fogalmazott, mindig volt egy szoba az idegeneknek. Aranyszájú Szent János is úgy vélte, hogy semmi értelme magunkhoz venni az Eucharisztiát, ha nem fogadjuk be az idegeneket. Ferenc és XIV. Leó pápa is beszédeikben folyamatosan hangsúlyozták, hangsúlyozzák az idegenek szeretetét; Leó pápa ezen is túlmegy, perui misszióba kerülve, korábban bevándorlóként jellemezte önmagát.

Napjainkban Angliában és Franciaországban tipikusan idegennek számítanak a muszlimok, akiket többnyire nem veszünk észre – fogalmazott a nyugat-európai társadalmakban uralkodó tendenciákról az angol teológus szerzetes. Az első lépés, hogy észrevegyük a másikat, meglássuk arcának összetettségét, mert az előítéletektől vakok vagyunk. Majd figyelni kell a másikra, az idegenre. Ez a telefont görgető, figyelmet mellőző társadalmunkban nagyon nehéz. De meg kell tanulnunk látni egy olyan világban, mely csak az örök mában hisz.

A barátság kialakulása tehát lassú és hosszú folyamat, amely mindig újdonságot hoz: a húsvétvasárnap örök újdonságát. Különbözőségeinkből és az idegenekkel kötött barátságainkból pedig új felismerések származnak, a zárt világunkból egy új alakul. Hiszen mindnyájan képesek vagyunk rá, hogy Isten arcát meglássuk a másikban, hogy aztán majd az örökkévalóságban színről színre is láthassuk őt – összegezte mondandóját Timothy Radcliffe OP bíboros Pécsen, a Magtárban.

A találkozó kötetlen beszélgetéssel, majd a Pius templomban ünnepelt, koncelebrált szentmisével folytatódott, melyet a Radcliffe bíboros Forrai Tamás SJ egyetemi lelkésszel mutatott be. A pécsi látogatás második napján a Pécsi Tudományegyetem meghívásának eleget téve tartott előadást az érdeklődőknek a BTK Ifjúság útjai épületének tanácstermében.

                                                                                             * * *

Timothy Peter Joseph Radcliffe 1945. augusztus 22-én született Londonban. Teológiát tanult az Oxfordi Egyetemen, majd 1965-ben belépett a domonkos rendbe. 1971-ben pappá szentelték. 1992 és 2001 között rendjének általános elöljárója volt, 2015-ben nevezte ki a Vatikán az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa konzulensévé.

2023-ban és 2024-ben Ferenc pápa felkérésre a Rómában megrendezett püspöki szinódus résztvevői számára szervezett lelkigyakorlatokat vezette. 2024 végén a Szentatya Radcliffe-et bíborossá kreálta, aki egyedüli nem püspök pápaválasztóként részt vett a 2025-ös konklávén, amelyen XIV. Leó pápát választották meg.

Timothy Radcliffe bíboros Pécsre látogatását megelőzően a Pannonhalmi Főapátságban megrendezett VI. Nemzetközi Ökumenikus Konferencia előadója volt.

Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye