Nem kell különlegesnek lennünk, „csak egy falat kenyérnek, de annak egésznek, épnek, föld szülte földnek és Isten lehelte szépnek”

Pécs városának vezetése idén a Rózsakertben tartotta Szent István király augusztus 20-i ünnepének megemlékezését, melyen köszöntőt mondott Péterffy Attila polgármestere, valamint Felföldi László püspök, aki megáldotta az idei búzából sütött új kenyeret.

A főpásztor ünnepi beszédében Szent István közösségépítő tervét és a mindennapi párbeszéd fontosságát állította középpontba. Kiemelte, hogy az államalapításkor meghirdetett „tíz falu, egy templom” elve valójában nem az épületekről, hanem az emberekről, a családokról, a találkozásokról és egymás „nyelvének” elsajátításáról szólt a soknemzetiségű országban.

A püspök figyelmeztetett, hogy bár ma is egy soknyelvű világban élünk, gyakran mégsem értjük meg egymást. Hangsúlyozta, a valódi közösség megteremtéséhez elengedhetetlen, hogy elinduljunk a saját gondolkodásunk és szívünk érzéseinek perifériájára, és valóban meghallgassuk a másikat. Ha ugyanis elmarad a párbeszéd, sosem ismerhetjük meg a másik ember valóságát, és csak azt látjuk benne, amit mi gondolunk róla, nem pedig azt, amit ő valójában érez.

Kifejezte meggyőződését, hogy Pécs különleges gazdagsága éppen abban rejlik, hogy az ott élők képesek figyelni egymásra, és megérteni a másik szívét, és ez a figyelem az, ami valódi közösséget teremt. A püspök hangsúlyozta, hogy adni és kapni csak olyan közösségben lehet, ahol léteznek gondolati, szívbéli és kapcsolati értékek, ehhez azonban mindenkinek hozzá kell tennie a maga részét. Ezt a szolgálatot mindenkinek a saját otthonában, a családi asztalnál és a rokonságában kell elkezdeni és megélni, hiszen ez a mindennapi kapcsolat, mint éltető kenyér jelenti az életet és a jövőt. Ebben az egységben és szeretetben tudunk csak igazán találkozni és jelen lenni.

Az ünnepi gondolatok zárásaként a püspök emlékeztetett: a közösségnek és a kenyérnek az igazi ereje az áldásban rejlik. Szent István ezt az értéket élte és adta át, amikor a korona felajánlásával áldást kért a hazára, melyet nekünk is újra és újra meg kell tennünk. A kenyéráldás ugyanis nem csupán egy liturgikus mozzanat, hanem a sorsunk, a jövőnk és az életünk megáldása.

A megyéspüspök köszönetet mondott a pécsieknek, amiért szívükben érzik ezt a kincset, és mernek többet, jobbat, szebbet adni a városért, a családokért és a magyar hazáért. Mint fogalmazott, mindannyian értékek vagyunk, és nem kell különlegesnek lennünk, „csak egy falat kenyérnek, de annak egésznek, épnek, föld szülte földnek és Isten lehelte szépnek.”

Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye