Szent Vendel-napi búcsút ünnepeltek Bólyon – Boldog Brenner János védelmébe ajánlották a helyi plébánia udvarát

A védőszentet ábrázoló bronz mellszobrot október 18-án, a Szent Vendel-búcsú keretében áldotta meg Berhidai Piusz OFM, a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány magyarországi tartományfőnöke.

A bólyi katolikus közösség erősen kötődik a szentekhez: templomuk Nepomuki Szent János, a plébánia közössége Szent Vendel, a helyi karitász-csoport Boldog Batthyány-Strattmann László, a plébánia épülete Szent XXIII. János Pál pápa, a plébánia udvara pedig mostantól Boldog Brenner János oltalma alatt áll.

A vértanú áldozópapot ábrázoló mellszobrot Kutas Attila plébános meghívására a Szent Vendel tiszteletére ünnepelt búcsús szentmise előtt áldotta meg Berhidai Piusz OFM, a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány magyarországi tartományfőnöke, akinek pécsi egyházmegyés kötődése is van, mivel Pécsen született és Szekszárdon nevelkedett.

A plébániaudvaron gyülekező híveket, a szobor elkészültének nagylelkű adományozóit és a meghívott vendégeket a szentmise előtt Kutas Attila plébános köszöntötte, aki köszönetet mondott mindazoknak, akik imával, munkájukkal, adományaikkal tették lehetővé a szoborállítást.

A plébániaudvaron felállított bronz mellszobrot, Trischler Ferenc bólyi születésű szobrászművész alkotását a művész és Kutas Attila plébános közösen leplezték le, majd a ferences tartományfőnök megáldotta és Boldog Brenner János oltalmát kérte a plébánia udvarára. Kutas Attila plébános köszöntőjében méltatta a művész munkáját és azt a közös szellemi „kalandot”, amelyet a szobor egy évig tartó formálódása közben együtt jártak be.

A szobor ünnepélyes leleplezése után a közösség tagjai a plébániaudvarról a közeli Szent Vendel-kápolnához vonultak, ahol a védőszent tiszteletére szabadtéri búcsús szentmisét ünnepeltek.

A szentmise meghívott szónoka szentbeszédében a megjelenteket egy számukra kedves szent választására buzdította. Berhidai Piusz úgy fogalmazott, hogy a szentek Isten barátai és bizony jó, ha van köztük barátunk. A szentek nemcsak a világ dolgaiban állnak mellettünk, segítenek és buzdítanak, hanem megnyitnak minket az Isten felé és befelé, a szívünk mélye felé is, hogy felismerjük, mitől értékes igazán életünk. Hogy felismerjük hivatásunkat és valóban azzá váljunk, akinek a Jóisten teremtett minket.

A szentek életútjuk során olyan utat jártak be, ahol ki voltak téve próbatételeknek, azért csodáljuk őket és jelentenek példát a számunkra, mert mindvégig ragaszkodtak Istenhez – mutatott rá Berhidai Piusz.

Beszélt Boldog Brenner Jánosról is, aki, mint összegezte, semmi rendkívülit nem vitt véghez, azt tette, amire felszentelték, lelkipásztori szolgálatot végzett. Ami az életének ízt adott, az nem a sikeres karrier volt, hanem az, hogy megmaradt annak, akivé őt az Isten kiválasztotta.

A ferences tartományfőnök Szent Vendel alakját is felidézte, akinek az élete mintegy 1500 évvel korábbra nyúlik vissza. A skót születésű Vendel, mielőtt szerzetes lett német földön, elzarándokolt Rómába és a Szentföldre, majd pásztornak állt és vélhetően hasonló helyzetekbe kerülhetett, mint kortársai. Később a remete életformát választva úgy döntött, hogy kizárólag az Istennek akar élni, azonban Istennek más tervei voltak vele: szerzetestársakat rendelt mellé, akik előbb apátnak választották, majd pappá szentelték.

Szent Vendel példája is azt mutatja, hogy életünk nemcsak a földi síkon zajlik, hanem Isten kezében van, aki személyre szóló hivatást szánt nekünk. A Jóisten minket is személyes barátságába hívott, Jézus az utolsó vacsorán azt mondta a tanítványainak: „A barátaimnak mondalak titeket” (vö. Jn 15,15).

A szentek példáin láthatjuk, tétje van annak, hogy otthon vagyunk-e istenkapcsolatunkban, és hogy a hivatásunkat éljük-e. Ehhez nem szükségesek extra dolgok, nem kell másnak lennünk, csak annak, aminek Isten megteremtett és mindent megad ahhoz, hogy a barátai legyünk. A kérdés csak az, hogy akarunk-e Isten barátai lenni?

Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye