„Szentek és vértanúk földjén” – Boldog Brenner János, Szent Márton, Szent Quirin és Mindszenty József nyomában járt a székesegyházi plébánia közössége

A Pécsi Székesegyházi Plébánia október 23–24-én kétnapos zarándoklatot szervezett Máger Róbert püspöki irodaigazgató, székesegyházi plébános vezetésével a Szombathelyi Egyházmegyébe. Útjuk elsődleges célja a Boldog Brenner János életéhez és vértanúságához kapcsolódó emlékhelyek felkeresése volt, de a zarándoklat során az egyházmegye szentjeihez, valamint a boldoggá avatás előtt álló Mindszenty József bíboroshoz kötődő helyszíneket is meglátogatták. Mihovics Szebasztián káplán beszámolóját közöljük.

Zarándoklatunk első állomása Zalaegerszeg volt, ahol a Mindszentyneum Látogatóközpontban három rendkívül érdekes és tartalmas kiállítást tekintettünk meg. Megismerkedhettünk a középkori Zala vármegye történetével, végigkísérhettük Mindszenty József bíboros életútját gyermekkorától egészen haláláig, valamint gazdag kép- és dokumentumanyag segítségével betekintést nyerhettünk a kommunista diktatúra egyházüldözésének történetébe. A kiállítás mindannyiunkra mély hatást gyakorolt. Különösen megrendítő volt olvasni a korabeli újságcikkeket és az ÁVH jelentéseit, valamint meghallgatni az 1950-es évekből fennmaradt rádiófelvételeket és megtekinteni az archív filmrészleteket. A látogatóközpont megtekintése után volt lehetőségünk ellátogatni a Mária Magdolna-templomba is, ahol Mindszenty a zalaegerszegi plébánosi éveit töltötte.

Mindszenty bíboros kapcsán pécsi egyházmegyés emlékeket is őrzünk, hiszen 1955-ben több mint három hónapot töltött háziőrizetben a püspökszentlászlói kastélyban.

Délután Rábakethely felé folytattuk utunkat. Útközben megálltunk Máriaújfaluban, ahol felkerestük azt a kis templomot, amelyben Boldog Brenner János vértanú pap élete utolsó szentmiséjét mutatta be. Ezt követően a szépen felújított templomban ünnepeltünk szentmisét. Megrendítő és mély lelki élményt jelentett annál az oltárnál állni, ahol egykor János atya is nap mint nap bemutatta a szentmiseáldozatot.

Talán még ennél is mélyebben érintett bennünket az a rövid gyalogos zarándoklat, amelynek során végigjártuk Brenner János életének utolsó útját. A Rábakethelyről Zsida felé vezető erdei ösvényen megálltunk az emlékoszlopoknál, amelyeken János atya lelki naplójának egy-egy gondolatát olvashattuk. Utunk a Jó Pásztor-kápolnához vezetett, ahol közösen elimádkoztuk a Boldog Brenner János tiszteletére összeállított litániát, és kértük mielőbbi szentté avatását.

Innen továbbhaladva felkerestük azt a keresztet, amely a gyilkosság helyszínén állít emléket a fiatal vértanú papnak. Itt csendes imádsággal emlékeztünk meg róla, majd elhelyeztük az emlékezés koszorúját, amelyet jelképesen piros, a vértanúságra emlékeztető virágok díszítettek. Első napunkat a szentgotthárdi plébániatemplomban zártuk, ahol a helyi káplán atya fogadott bennünket, és ismertette meg velünk a város és a templom gazdag történetét.

Szombaton reggel a szombathelyi székesegyházban kezdtük napunkat. A Boldog Brenner János tiszteletére szentelt mellékoltárnál, a vértanú pap ereklyéinek közvetlen közelében ünnepeltünk szentmisét. A székesegyház megtekintése után átsétáltunk a szomszédos püspöki palotába, ahol a Szily János Egyházmegyei Gyűjtemény és Látogatóközpont kiállításait tekintettük meg.

A látogatóközpontban megcsodálhattuk a Dorffmaister István festményeivel díszített Sala Terrenát, amely az ókori Savaria emlékeit és történetét idézi fel. Ezt követően a Mindszenty József bíborosnak szentelt emléktermet kerestük fel, amely szépen kiegészítette mindazt, amit előző nap Zalaegerszegen megismerhettünk. Többek között láthattuk a bíboros piros szegélyű reverendáját, bíborosi pileólusát, miseruháját, valamint azt az ágyat is, amelyet egykor az esztergomi Prímási Palotában használt.

A látogatóközpont harmadik termében Boldog Brenner János életét és vértanúságát bemutató emlékkiállítás fogadott bennünket. Számos olyan személyes tárgyat láthattunk, amelyet János atya életében használt, vagy amely valamilyen módon hozzá kötődött. Gyermekkori fényképek, játékok és iskolai emlékek idézték fel életének korai éveit. Különös jelentőséggel bírt számunkra az egyik gimnáziumi bizonyítványa, amely a vértanú pap pécsi diákéveinek is kézzelfogható emléke.

A kiállítás legmegrendítőbb részét azonban kétségkívül azok a tárgyak jelentették, amelyek János atya vértanúhalálához kapcsolódnak. Megrendülten álltunk a szétvagdalt reverenda, a véres karing és stóla előtt, amelyeket meggyilkolásakor viselt. Látható volt az a betegellátó bursa is, amelyben az Oltáriszentséget vitte volna a betegnek mondott emberhez. A tragikus éjszaka további emlékei között ott volt összetört szemüvege, az elemlámpa, amellyel a sötét erdei úton világított, papi igazolványa (celebretje), valamint egy liturgikus könyv is, amelyet már nem volt alkalma használni.

A kiállításon a szüleihez kapcsolódó személyes emlékeket, gyászjelentéseket, a halottvizsgálati jegyzőkönyv részleteit és kézzel írt dokumentumokat is megtekinthettünk. A közel hetven évvel ezelőtt történt tragédia ezeknek a tárgyaknak a közelségében különösen is megrendítővé vált. A kiállítás nemcsak a vértanúság történetét tárta elénk, hanem magát az embert is közelebb hozta hozzánk: a gyermeket, a fiatalt, a szerzetesi hivatásra készülő növendéket és a Krisztushoz mindhalálig hűséges papot.

A kiállítás megtekintése után ellátogattunk a szombathelyi Szent Márton-templomba. A hagyomány szerint ezen a helyen született Szent Márton püspök, akit Savaria szülöttjeként különös tisztelet övez a városban. Szent Márton az Egyház történetének egyik első olyan szentje, akit nem vértanúsága, hanem életszentsége miatt kezdtek nyilvánosan tisztelni.

Zarándoklatunk utolsó állomása a Szent Quirin-templom volt, amelynek kriptájában Boldog Brenner János a boldoggá avatásáig nyugodott. Ugyanitt található a Brenner család többi tagjának nyughelye is: János atya szüleié, László bátyjáé, valamint a nemrégiben elhunyt József atyáé. A három testvér közül a legfiatalabb, József atya még megérhette bátyja boldoggá avatását.

Zarándoklatunk végén mindannyian gazdag lelki élményekkel és maradandó emlékekkel tértünk haza. Különösen fontos volt számunkra, hogy közelebbről is megismerhettük Boldog Brenner János életét, hivatását és vértanúságának történetét.

A Pécsi Székesegyházi Plébánia hívei bizonyos értelemben sajátjuknak is érezhetik János atya alakját, hiszen a Brenner család 1941 és 1946 között Pécsett élt. A későbbi vértanú pap gyermek- és kamaszkorának meghatározó évei így városunkhoz kötődnek. Tanulmányainak egy részét a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában végezte, és a pécsi székesegyházban részesült a bérmálás szentségében, amelyet Virág Ferenc akkori pécsi megyéspüspök szolgáltatott ki számára.

Ez a személyes és helyi kötődés még inkább megerősített bennünket abban, hogy Boldog Brenner János példája számunkra, pécsiek számára is különösen értékes örökség. Fiatal életével, papi hűségével és vértanúságával ma is arra tanít bennünket, hogy Krisztus szeretetében mindvégig érdemes kitartani.

Szöveg: Mihovics Szebasztián
Fotó: Mihovics Szebasztián és Huszár Ferenc